A főszereplő Alice és köztem csak annyi a hasonlóság, hogy egyidősek vagyunk, ennek ellenére nagyon gyorsan megkedveltem és át tudtam érezni a helyzetét.
Nagyon jól kihallani a sorok közül a párkeresés nehézségeibe ütköző nők hangját. Az elvárásokat amiket a nőkkel szemben támaszt a társadalom, -és persze sokszor saját maguk. Persze ma már nem beszéli ki a falu a vénlányokat, csak a munkahely, vagy a szűkebb környezet. Egy nő minden korban legyen eladható, legyen húsz vagy akár ötvenéves. A senkinek sem kellesz érzés egyre hangosabb ahogy halad az idő, a legtöbb ember el sem tudja elképzelni, hogy egy életre szóló elköteleződés nélkül is lehet teljes életet élni.
A szerző ironikusan és humorosan, olykor keserédesen tárja elénk Alice, az egyedülálló anya történetét akinek három barátnője elhatározza, hogy itt az idő, hogy Alice újra párra leljen.
Tetszett, hogy nem megy át depressziós siránkozásba Alice randijainak története, holott szegénynek kijut mindenféle típusú randiból. A történet végig a realitás talaján mozog, éppen ezért aki a nagyon romantikus és mindenképpen boldog végkifejlet híve annak csalódás lesz a könyv, hiszen a főszereplőnk tényleg hétköznapi figura, és ágyjelent sem gazdagítja a kötetet. (Hurrá!!!!)
Viszont! van benne számos olyan élethelyzet ami ismerős lehet, két nyegle kamasz-ami sokaknak szintén ismerős lehet- jó sok randi és habcsók,- és sajnos- rengeteg bor. Olvasás közben azon tépelődtem vajh' mi történne ha jelen esetben szingli lennék, minden randin muszáj lenne nyakló nélkül vedelnem a bort??
Valamint színes és vicces képet kapunk arról is arról, hogyan viseljük el ha a a volt párunk színes magazinok hasábjain feszít új családjával.
Értékelés:
5 habpuszis cseresznye az 5-ből!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése