2017. június 21., szerda

Gin Phillips: Lidércnyomás

Egy átlagos anyuka a négyéves kisfiával a jól ismert állatkertben töltik a délutánt, egészen zárásig. Az állatkert kevésbé forgalmas részéről, egy homokozóból indulnak a kijárat felé. Ahogy egyre közelebb kerülnek az állatkert látogatottabb részéhez, úgy erősödik az érzés Joan-ban, hogy valami nem stimmel. Minden olyan csöndes, de ez a csönd inkább nyomasztó mint megnyugtató. Aztán a nő testeket lát heverni itt-ott, agyában azonnal bekapcsol a vészjelző, hogy menekülniük kell.
Kisfiát felkapva először céltalanul futva próbál minél távolabb kerülni a halottaktól, később aztán felismerve, hogy csapdában vannak az állatkertben, búvóhelyet keres a kifutók és a különböző épületek között.

A történet mindössze pár órát ölel fel, de heteknek tűnik ahogy lassan leszáll az éjszaka és Joan agya egyre azon kattog, hogy tartsa csendben egyre nyűgösebb fiát, aki nemcsak éhes és szomjas de kiszakították a megszokott  napi rutinból is.
Joan telefonjának köszönhetően kapcsolatba tud lépni férjével, és elolvassa az első híreket az interneten, de hiába van kezében a látszólag sokat jelentő eszköz nem sok hasznát veszi.

Nemcsak Joan személye és döntései tartották fent az érdeklődésem olvasás közben, de a morális kérdésekkel is szembesül főszereplőnk. Nem kis önismereti út amit bejárt amíg menekül.
Először kiszámíthatónak tűnt a történet, de a szerző remek érzékkel szőtte a szálakat ahol újabb és újabb vészhelyzet, döntés, és szereplő bukkan fel,- utóbbiak - segítve avagy hátráltatva Joan-t fia megmentésében.

A történetben az a legijesztőbb, hogy ebben a világban élünk, ez zajlik körülöttünk.

Értékelés:
4 túszul ejtett cseresznye az 5-ből!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése