V.E. Schwab: Gallant

Mit is lehetne elmondani egy könyvről? Ha nem túl nagy elvárásokkal fogunk bele az olvasásba, akkor igen sok pozitívum, azonban, ha kicsit mélyebben a felszín alá nézünk, akkor láthatóvá válnak az elsőre talán nem nyilvánvaló hibái. A feszült hangulatot szinte végig képes fenntartani az írónő, az egész komor,sötét,rideg, egyben misztikus és kicsit horrorisztikus. Ez így egyben jól hangzik, végig izgalmas is kellene, hogy legyen, de valahogy mégsem az. Néhány ponton leül a történet, számomra indokolatlanul lelassul, és valahogy azt érzem, hogy ezt már mind olvastam valahol. Érezhető, hogy sokat inspirálódott más munkákból a szerző, ez az azonban nem lenne önmagában probléma, ha a kivitelezés, a csavarok a történetben hoznának valami újdonságot, ez viszont elmarad. Profi módon, és érdekes stílussal megírt, mára már talán sablonosnak ható történet. Ha tíz, tizenöt évvel ezelőtt írták volna, sokkal eredetibbnek tűnt volna valószínűleg. A dark academia feeling megvan, azt is mondhatnám ez viszi el a hátán az egész könyvet. Ez a könyv egy hangulatot, egy érzést próbál átadni, és ennél nem is próbál meg több lenni. A borító, illetve a könyvben lévő rajzok hozzák a könyv hangulatát, valamint az oldalszámot is növelik nem utolsó sorban. Bevallom alig vártam a következő "képet", igazi plusz a könyvben. Egyszeri olvasásra mindenképp ajánlom, őszi/téli estékre tökéletes kikapcsolódás.

Madeline Miller: Akhilleus dala

Görögország és mitológia, egy már ezerszer hallott és látott történet. Jogosan merülhet fel a kérdés, mi újat tud nekünk adni egy már kétezer évvel ezelőtt megírt történet? Érdemes-e egyáltalán belepiszkálni az alapműbe, másképpen elmesélni? A könyv olvasása után a válaszom egyértelműen az, hogy igen. Ilyen módon és ebben a formában ahogy az írónő tette mindenképpen. Talán annyit spoiler nélkül elárulhatok, hogy minden kisebb-nagyobb módosítás (az eredeti történethez képest), amelyet a szerző eszközölt, megfontolt és szükséges volt a karakterek új nézőpontból való megismeréséhez, bemutatásához, valamint a mondai világ tovább gondolásához, tovább építéséhez. Azonban itt meg kell említeni, hogy aki arra számít, hogy főleg a trójai háborúról fog olvasni azt ki kell ábrándítanom. Természetesen a történet szerves része marad, de a szereplők életének korábbi szakaszairól is sok szó esik. Az írásmód és a nyelvezet páratlan, nincs benne egy felesleges szó vagy jelző, véleményem szerint a magyar fordítással remek munkát végzett a fordító, hűen tükrözi az eredeti szöveg stílusát. Talán ez az egyik legnagyobb erőssége a könyvnek amellett, hogy a mitológia által felmerülő témák mai napig relevánsak maradtak. Jól felépített és kiválóan megírt történet, képes az érzelmekre hatni. Szórakoztat, művel és közben elgondolkodtat. Az ember jelleme meghatározza a sorsát, és minden egyes döntésével megállíthatatlanul halad ennek beteljesítése felé. A könyv magyar kiadásának borítója egyszerű mégis egyedi, a pajzs szerepeltetése (ami feltehetően Akhilleusz pajzsa) érdekes ötlet. Ajánlani tudom mindenkinek, akit érdekel és szereti a görög mitológiát, és azoknak, akik egy jól felépített izgalmas világra és történetre vágynak. 4 pajzsos cseresznye az 5-ből!!!