A szerző korábbi könyvén / Váratlan nyaralás / remekül szórakoztam, így mindenképpen ugyanezt a hatást vártam Roxy történetétől is.
Roxy -nak látszólag teljes az élete, van munkája, vőlegénye, hűséges barátai, és gyerekkori legjobb barátja a lakótársa. Roxy élete aztán hirtelen megváltozik mikor Ollie a munkája miatt elköltözik, és nősülni készül.
Roxy -nak nem marad ideje búslakodni, ugyanis terhes húga és kissé merev nővére elfoglalják a laksását, így a válságban lévők száma három főre emelkedik a apró lakásban.
Roxy története abból a szempontból átlátszó, hogy az olvasó nagyon jól tudja, hogy főhősünk mint csinál rosszul, és mi lenne számára az üdvözítő. Természetesen a könyvekben a szereplők nehezen találják meg saját útjukat, ezért az olvasó az utolsó oldalig drukkolhat, vagy éppen dühönghet a szereplők döntései miatt.
Nekem nagyon bejött ez a sztori is, a szerző remekül éli bele magát a szingli nők problémáiba. Nem áll távol tőle a humor sem, így minden szomorúság nélkül ugorjuk meg az akadályokat, legyen az elvesztett munkahely vagy szakítás.
Jelen esetben a legjobb barátom a szerelmem az alapprobléma, ez az amiért Roxy -nak annyi mindenen kell átesnie, mire révbe érhet. Persze közben a környezetében is zajlanak az események, családi gondok, baráti sörözésekkel megspékelve.
Volt a történetben egy apró csavar, már ha ebben a műfajban lehet csavarról beszélni. Nekem ez annyira nem jött be, hogy szinte agyon is vágta az egész történetet. Valószínűleg történt már ilyen a való életben is én ezt mégsem tudom elfogadni, szemet hunyni felette. Azt is mondhatnám túl meredek lett.
Mindent összevetve, a romantikus, lazulós kikapcsolódás megvolt.
Mivel igazából nem számíthattam semmilyen nyaralásra, gondoltam akkor a szerző által prezentált váratlan nyaralással lepem meg magam.
Nagyon jól választottam, aranyos, kerek kis történet ami nemcsak egy nyaralásról szól.
Zoey huszonhat éves független nő, saját kis kávézóval, egy aranyos nagynénivel aki felnevelte, és egy remek barátnővel aki hamarosan az első házassági évfordulóját ünnepelheti.
Zoey sajnos a múltban ragadt, már egy teljes éve siratja volt barátját, aki látszólag nyomos ok nélkül hagyta faképnél a lányt. Egy végső összeomlás azonnali cselekvésre készteti Zoey szeretteit és elküldik a lányt a mexikói Puerto Vallarta-ba, A Zen Pillanata hotelbe, hogy végleg túltegye magát volt barátján.
Mindenki csodát vár ettől az úttól, ám maga Zoey rémül meg a legjobban mikor már a repülőn mintha maga Brandon kísértené egy jóképű férfi személyében.
Őrült és fergeteges egy hét veszi kezdetét, ahol a kötelező programok és a jóga várja orrvérzésig, ellenben nincs kávé és szabadidő. Zoey a túlélésre játszik, alkoholt, kávét és bambulásra alkalmas szabadidőt lopva magának és két kunyhó szomszédjának, aki nem más mint Shane, és Nate.
Az egy hét gyorsan elrepül és Zoey-nak ismét szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy nem hogy nem oldotta meg élete nagy feladatát, de még tovább is bonyolította azt...
Rég olvastam olyan szórakoztató könyvet ami egyszerre volt olvasmányos és vicces, anélkül, hogy átment volna bugyutába vagy idegesítőbe. Vallom, hogy kellenek az ilyen könyvek, főleg amikor a hőguta kerülget és meg szeretnénk feledkezni mindenről.
Zoey remek karakter, annak ellenére megkedveltem, hogy felnőtt létére nagyon sokszor viselkedett úgy, mint akit fejre ejtettek.
Egyetlen megérzésem volt a történet alakulását illetően- mondjuk ennél a műfajnál nem nehéz okosnak lenni - de nem bántam, hogy beigazolódott.
Ezek után kíváncsi vagyok a szerző másik magyarul megjelent könyvére is. (Sülve-főve mindörökre.)
Üdítő kivétel ez a könyv a limonádék között. A szerelmi afférok mellé kaptunk egy csomó receptet és megfertőződhetünk a főzés örömével.
Hannah minden ami szülei és barátja nem. A professzor szülők a gazdag és sznob környezet semmit sem jelentenek a huszonéves lánynak. Neki egészen más jelenti a boldogságot mint egy újabb doktori fokozat, egy újabb diploma, vagy éppen egy menő lakás. Hiába van komoly munkahelye, -amit szülei intéztek neki- a fiatal lány nem találja a helyét.
Hannah imád főzni, szenvedélyesen gyűjti az új recepteket, a kikapcsolódás nála annyit jelent, hogy elvonulhat a konyhába.
Hannah és Adam hónapok óta együtt élnek, de a fiú még mindig nem merte szüleinek elárulni, hogy Hannah egy nap talán a felesége lesz. Hannah úgy érzi az utóbbi időben mindent rosszul csinál, nem tud megfelelni sem szüleinek, sem barátja elvárásainak.
A sorozatos nézeteltérések szakításhoz vezetnek. Hannah új lakás után néz, és úgy tűnik egyre messzebb kerül tőle az álma, egy lakásétterem.
Barátnője unszolására az apró bérleményébe mégis elkezdi megszervezni az első vacsoráját. Barátnője szervezi az "evőket" és a dekorációt, Hannah pedig kiteljesedhet a főzésben.
A főbérlő Blake sokat utazik, így Hannah feltűnés nélkül vághat bele új életének kezdeti szakaszába.
Nem várt nehézségek eleinte apró, majd egyre nagyobb hazugságokra kényszerítik a lányt, ami igazán veszélyessé teszi az éppen kibontakozó barátságukat Blake-el. És ha ez nem elég már az első vacsorán sikerül elcsavarnia egy férfi fejét, aki nemcsak a lányért, de a főztjéért is rajong.
Sem a könyv címe, sem a borítója nem tudja átadni, hogy mennyire jó ez a kis könyv. Igazi csemege volt, már csak a főzés miatt is. Hannah nagyon szimpatikus karakter, manapság csak úgy főzni nem divat, még akkor sem ha a különböző tévécsatornák ontják magukból a főzős műsorokat. A szerző bebizonyította, hogy a szerelem és a főzés verhetetlen párost alkothat egy könyvben. Ráadásul Dana remek stílusban ír.
A szerelmi gubancok, és a párkeresés buktatóin túl is van a könyvnek mondanivalója.
A háromgyerekes anyuka első könyve tökéletesre sikerült. Pont azt kaptam ami ettől a műfajtól várható, vagyis izgalmas, idegőrlő, logikus és jól felépített.
Három szereplő szemszögéből ismerhetjük meg Benedict Finch eltűnésének krónikáját. Nem titok, hogy a könyv címében szereplő kilenc napot öleli fel a történet.
Rachel és Ben tíz hónapja alkotnak ketten egy családot, ekkor lépett ki a családból az apa és férj John.
Rachel kicsit depressziós és szétszórt, de semmi sem indokolta a túlzott óvatosságot azon az októberi napon. Kutyasétáltatás közben Rachel hagyta, hogy fia hátra hagyva őt előbb érjen az ösvény végén lévő jól ismert kötélhintához, mire Rachel pár perccel később odaért Ben már sehol sem volt.
"Valójában az volt a legfurcsább, hogy rá kellett jönnöm, a sztori, ami a tévében megy, a saját történetem, hogy idegeneket bíztam meg a gyermekem megkeresésével, és hogy be kell ismernem a többi tévénézőhöz hasonlóan én is csak a távolból szemlélem a dolgokat, és lényegében tehetetlen vagyok."
Jim vagyis James Clemo nyomozó a történtek után pszichoterápiás ülésen idézi fel a nyomozás időszakát, ami rendkívül megviseli a férfit. A terapeutával elhangzott beszélgetéseket olvashatjuk párhuzamosan a kilenc nap történéseivel.
Az első napokban semmi nyomra nem bukkannak, felbolydul a város, a média természetesen felkapja a hírt. A rendőrség teljes erőbedobással kezdi meg a szinte bűnjel nélküli eset felderítését. Bár az ominózus napon többen is járnak a parkban mégsem látott senki semmit.
Egy rosszul sikerült sajtótájékoztató után a közvélemény Rachel ellen fordul. Az internetnek köszönhetően pedig egy furcsa blogger osztja meg gondolatait az eltűnt kisfiúval kapcsolatban, aki mintha túl sokat tudna az ügyről, annak ellenére, hogy semmilyen információt nem adott ki a rendőrség...
Rachel-ben testvére, és barátnője tartja a lelket miközben csigalassúsággal telnek a Ben nélküli napok.
Jim életébe is betekintést nyerünk, aki hivatása első igazán nehéz feladatát igyekszik tökéletesen megoldani, lassan megismerjük a nyomozót és szűk környezetét.
A rendőrség teljes megdöbbenésére Rachel családjáról derülnek ki furcsa titkok, Rachel barátnője pedig ebben a nehéz helyzetben érzi úgy, hogy meg kell osztani egy régi titkát barátnőjével.
Úgy tűnik, hogy bármennyire is ismerünk vagy ismerni vélünk valakit, a legnagyobb titkaik a hozzánk legközelebb álló embereknek vannak.
A könyv második fele igazi versenyfutás az idővel, hirtelen több gyanúsított is lesz a kelleténél, és Jim vállát nyomja a felelősség, hogy melyik forrónyomot tartja az igazinak.
Rachel karaktere tökéletesen lett megformálva, de ez elmondható az összes szereplőről.
Szó szerint a torkomban dobogott a szívem ahogy próbáltam követni a lapokon zajló eseményeket. Remek lett a befejezés, sikerült a szerzőnek meglepnie.
Eleinte kicsit túlzásnak tartottam Jim összeomlását az ügy kapcsán, de így pár nappal a könyv olvasása után már teljesen megértem őt.
"Egy: Sosem volt részem igazán jó szexben. Kettő:Nagyon szeretnék ezen változtatni."
Hogy mitől más, vagy több ez a sorozat mint mondjuk a Szingli fejvadász(ami csak filmen tetszett, könyvben nem) vagy Hannah Swensen titokzatos esetei sorozat nem tudom, de ez nekem nagyon bejött. Talán lazább mint a felsoroltak, és Addison szerethetőbb mint a többi vagány magánnyomozót alakító nőci.
Addison egy talpraesett de hebehurgya nőszemély aki folyton pofára esik és leeszi magát, sőt a vőlegénye az oltár előtt hagyta faképnél, mégis tud örülni egy dupla csokis fagyinak, vagy egy helyes nyomozónak.
Nem mellesleg minden követ megmozgat, hogy övé legyen álmai háza, amihez csak pár ezer dollár hiányzik. Éppen ezért a történelemtanítás mellett nem rest rúdon pörögni-ami nem annyira megy neki-, vagy éppen bokorban hasalni, fára mászni, ha a helyzet úgy kívánja.
Annyi minden történt újonc magánnyomozónkkal, hogy attól tartok nem marad több akció és csók a következő részekre.
Addison az első, és egyben utolsó munkanapján mint go-go girl a főnökébe botlik egy sikátorban... és ezzel mintha egy lavina indulna el Addison életében, egyre másra üldözik, kap fenyegető üzeneteket, és még a lakása is beázik.
Persze mit sem érne egy szórakoztató könyv romantika nélkül. Nick nyomozó -igazi!!- felbukkanása dupla löketet ad a történetnek.
"Sosem tudhatod, mikor futsz bele a lelki társadba. Csak legyen rajtad bugyi! Te sem akarhatsz könnyűvérűnek tűnni."
Mondjuk én a szerző helyében kicsit tovább húztam volna a páros egymásra találását, akár a következő részig is! Picit túl gyorsan megadták magukat:-)
Várom a következő részeket, amelyből szám szerint már három is van.
A könyv külalakja kicsit megtévesztő, sokkal több van ebben a könyvben mint holmi szórakoztató limonádé öt nő társkeresési buktatóiról. Elgondolkodtató könyv az élet egyik nagy misztikumáról a szerelemről, és arról, hogy vajon miért van az, hogy ami az egyik embernek sikerül, a másiknak nem?
Julie szerkesztőként dolgozik egy könyvkiadónál. Egyik barátnője Georgia épp válságban van, férje elhagyja egy másik nőért, és Julie az aki segítségére siet, hogy sok bulival és jóképű New Yorki férfiakkal kényeztesse barátnőjét.
Julie rádöbben, hogy nemcsak saját maga, de összes barátnője szingli. Pedig mind okosak, sikeresek a munkájukban, nyitottak és rugalmasak az élet minden területén.
A kérdés adott:Mit csinálnak rosszul?
Lehet az Amerikai nők vannak kudarcra ítélve? A világ női, hogyan viszonyulnak saját magányukhoz?
Julie kutatásba kezd. Párizs, Róma, Brazília, Ausztrália, India, Izland, Peking, Bali - szórakozóhelyein keresi a biztos receptet a társtalanság ellen.
"Az az idea, miszerint mindenkinek van párja ezen a földön, már a múlté. Hogy nem minden zsáknak van foltja Vagyis nem minden foltnak van zsákja. A zsákok összevissza mennek, és mindenféle foltot felpróbálnak, de aztán levetik magukról és mennek tovább."
Közben persze Julie is szerelembe esik, pont Párizsban, de ettől még küldetése van. Főleg, hogy barátnői, akiket ő hoz össze végül egy csapatba mind-mind élik a maguk életét, így Julie nemcsak a saját boldogságáért felelős, de négy másik nőben is tartania kell a lelket, hogy harminc felett is van remény.
"Nagyon kevés embernek van meg mindene, úgyhogy próbálj nem irigykedni."
A női lét értékmérője, hogy kellünk-e valakinek? Elég értékesek vagyunk-e? Miért nem keltünk még el? Nem vagyunk elég jók? Nem keressük eléggé az igazit?
Az Amerikaiak szerint az a nő aki nem regisztrál egyetlen online társkereső oldalon nem akar eléggé társat találni.
Indiában egy bizonyos kor fölött a szülők aktívan részt vesznek lányaiknak a férj keresésben, Pekingben pedig egy parkba járnak azok a szülők akik egyedülálló gyermekeiknek keresnek társat-egy táblával a nyakukban hirdetnek...
Brazíliában a nők is vehetnek pénzért szerelmet, és a házasságokban teljesen elfogadott ha a férj félrelép, a Párizsi nőkben van tartás, ők aztán nem futnak egyetlen férfi után sem.
Míg a húszas éveikben járó szinglik teljesen nyugodtak, ezt a harmincas korosztályról már nem mondható el. Bármit megtennének, hogy az idő kerekei lassabban forogjanak, és legyen elég idejük megtalálni a szerelmet.
Persze lehet társ nélkül is élni, de minden szingli ezt csak ideig-óráig tudja magával elhitetni.
És nincs az a hobbi, testedzés, kulturális program, bulizós hétvége amik tömkelege után ne vágynának arra, hogy valaki mellett ébredhessenek, akivel közösek a céljaik, akinek elmondhatják örömüket, bánatukat, akivel kettesben csatangolnak a bútoráruházban új kanapét keresve, akinek a közértben kedvenc ételét veszik meg először, akinek majd gyereket szülnek vagy éppen kettesben utazzák be a világot, másznak hegyet, vagy néznek sorozatot.
"Az ember sok mindenre hivatott. De arra nem, hogy magányos legyen."
Voltak vicces beszólások, és helyzetek a könyvben, de alapvetően sokszor szomorodtam el a szereplők miatt, akik mind-mind esendőek, aranyosak, kedvesek. Mégis elhagyják, becsapják őket. Egyedül kelnek és fekszenek, és rohamosan csökken az esélyük arra, hogy valaha babakocsit tologathatnak.
Órákat lehetne írni és beszélni a témáról, de attól tartok nem lennénk okosabbak.
Miközben a könyvet olvastam az alábbi dal sokszor eszembe jutott. Benne van a lényeg.
Már félve nyúlok egy-egy chik lit regény felé, mert tartok tőle, hogy túl sok benne a kigyúrt felső test és a kiéhezett lányka, és kevés a történés.
Ez a könyv csak azért kerülhetett hozzám mert a fülszövegből az agyam kiragadta a lényeget, vagyis, hogy egy svéd lány elutazik egy amerikai kisvárosba-ami annyira kicsi, hogy csupán három utcából áll- ahol könyvesboltot nyit!
Az előzmények pedig: Sara Svédországban él, egy könyvesboltban dolgozik, és imád olvasni. Minden időt amit más ezerféle tennivalóval és hobbival tölt ki, azt Sara az olvasásra fordítja.
Amy Brooken Wheel-ben él, szintén nagy könyvmoly, Saraval egy internetes könyvportálon könyvet cserélnek,ami annyira jól sikerül, hogy a két nő levelezni kezd egymással-igazi, levélpapíros, borítékos, postán feladós- levelezéssel.
A levélváltások során Sara meghívást kap Amy-től. És mivel Sara munkahelye megszűnik és az igaz szerelem sem toporog a lány ajtaja előtt, Sara belevág a nagy kalandba.
Sara megérkezésekor a szomszédos városban Hope-ban boldog tudatlansággal várja Amy-t, aki nem érkezik meg mert időközben elhunyt. Sara nemcsak erről nem tud de Broken Wheel kotnyeles kevés lakosáról sem, akik mind egy emberként fogadják be szegény turista Sarat, akinek Amy otthonába kell laknia és bizony ott tölti a nyaralásra szánt idejét, akár akarja akár nem.
Lesz sofőrje, a volt alkoholista George, férjjelöltet is találnak szegény leánynak, aki nem más mint a facér, de zárkózott Tom. A tyúkanyó szerepét pedig felváltva tölti be Jen és a vallásos és előítéletes Claire.
Sara egy ideig tétlenkedik, ismerkedik a kicsiny városka lakóival, gyászolja Amy-t. De aztán elege lesz az ingyen sörökből, a potya bevásárlásokból és úgy dönt valamit szeretni adni Amy közösségének.
Ami Amy-t illeti azért jelen marad a lapokon mégpedig levelek formájában-ezek nekem nagyon tetszettek.
"Néha én is egy erdei kunyhóba vágyódom a könyveimmel együtt, ahol megszabadulhatnék az összes furcsa kötelességtől, amelyeket mi emberek egymásra és saját magunkra terhelünk."
Kétségtelen, hogy aranyos történet, tele könyvekkel, címekkel, szerzőkkel-amiket akár ki is listázhatunk, ha ismeretlen kötet kerülne az utunkba-meglepve tapasztaltam, hogy a szóban forgó könyvek és szerzők egyike sem volt számomra ismeretlen.
Azt nem állítom, hogy egyhuzamban olvastam el a könyvet, párszor félre kellett tennem a műfajra jellemző klisék miatt például. De azért remekül szórakoztam, és jó volt ennyit könyvekről, olvasásról olvasni.
Értékelés:
4,5 könyvbe rejtett cseresznye az 5-ből!!!
"Ha megígéred, hogy mindig velem hazudsz és sosem nekem, én ugyanígy fogok tenni."
Jonathan a Wall Streeten dolgozik. Nős, két gyönyörű gyermek apja, feleségével imádják egymást. Sokat utazik, gyerekeit többször látja fényképen mint élőben, így egy hétfői nap igazi ajándékként korábban indul haza. Ám otthon a boldog családja helyett egy idegen férfi és talán a felesége hancúrozik a vendégszobában. Jonathan nem bizonyosodik meg róla, hogy valóban feleségét látta-e inkább homokba dugja a fejét.
És itt a történetben egy huszárvágással Jonathan apjára terelődik a történet, aki falta a nőket és az életet. Jonathan életéből kilencévesen lépett ki. Hat feleséget fogyasztott el, tucatnyi könyvet írt és a Kongresszus tagja volt. Ha Jonathan lépett volna félre, érezte volna unalmasnak a házasságát akkor megértem, hogy apja élete után kutat, hogy vajh mennyi köztük a hasonlóság, menyire játszik szerepet a férfi életében az a fránya genetika. Így viszont nem igazán értettem mi szükség volt apja volt feleségeit felkeresni, és az apjáról diskurálni. Talán annyi tanulság volt a férfi számára, hogy egyetlen nőtől is meg lehet kapni a boldogságot.
Ami számomra megmentette a történetet az a szerző stílusa. Korábbi könyvét az Amit csak akarsz is kedveltem, élvezet volt olvasni.
Elin Hilderbrand: Mezítláb
A szerző úgy gondolta van még muníció a családi történetekben és a sorsfordító nyarakban, és A Sziget c. könyvéhez hasonló sztorit írt meg.
Egy testvérpár Vicki és Brenda, előbbi két gyerekkel Nantucketre érkeznek. A család apró, hangulatos nyaralójába Vicki barátnője is meghívást kapott. A három nő percek alatt belakja a kis házikót, és kezdődhet a loncillatú nyár, ami mindhárom nő életében mérföldkőnek számít. Milyen jó lenne ha minden embernek lenne egy saját kis szigete, házikóval, meleg évszakkal, ahová elmenekülhet ha beteg, ha megcsalják, vagy ha összeomlik a karrierje amelyért egész életében dolgozott.
A három nőhöz hamarosan egy helyi fiú is csatlakozik, aki bébicsőszködést vállal. Josh nemcsak nélkülözhetetlen lesz, de közel is kerül a nőkhöz, mindhármukhoz más-más okból kifolyólag.
Attól függetlenül, hogy A Sziget -hez hasonló drámákkal kellett megküzdeniük a szereplőknek, a mozgalmas és fordulatos történet kárpótolt. Igaz kicsit bő lére lett eresztve. Féltem, hogy a nagy szenvedések és kínok rózsaszín befejezés után kiáltanak, de szerencsére ezt elkerülte a szerző.
Remélem a Hajótöröttek könyvében azért Hilderbrand egy új arcát is megmutatja.
"Könnyebb akkor szeretni a másikat, míg fiatal vagy, semmiről nem tudsz semmit. Aztán egyre nehezebb, ahogy öregszel. A szerelem ilyenkor már kemény dió."
Mindig is érdekelt, hogy a férfiak mit gondolnak rólunk, a világról, a házasságról. Egyáltalán mennyiben gondolkodnak másképp mint mi. Ez egy remek regény, amely egy férfi szemén keresztül mutatja be a mai felgyorsult világunkat.
Tom egy több száz főt foglalkoztató cég egyik alkalmazottja. Unalmas és érdektelen munkája mellett a haszontalanság érzése is frusztrálja. Gyönyörű felesége és kislánya mellett boldog ugyan, de van némi hiányérzete, amit csinos, huszonéves gyakornokával való flörtöléssel kompenzál.
Felesége Anna egy alapítványnál dolgozik, vagyis nagyon is hasznos munkát végez, ráadásul Tommal ellentétben napi több órát edz és csakis kalóriaszegény ételt fogyaszt. Tom már így is a béka feneke alatt érzi magát, ráadásul kiderül, hogy élvhajhász, többszörösen elvált apja megkapja a Pulitzer- díjat. Curtis több rangos irodalmi díjat is begyűjtött írói pályafutása alatt, az alkoholista szerző a Pulitzer-díjat fiáról, Tomról írt novellával nyeri el. Tom évekig dolgozott a regényén de apja sikerének fényében nem meri megmutatni senkinek.
Aztán a férfi felett végleg összecsapnak a hullámok, a munkahelyén ádáz ellensége lesz a főnöke, a kislánya egy idegen szőke férfit rajzol le, Katie pedig egyre hevesebben flörtöl vele. Mostoha apja és mostoha anyja mellett az édesszüleivel is csak a zűr van. Gördülékeny, humoros, remek stílusban megírt, mai modern regény életünkről,a és persze az álmokról, vágyakról. Meg arról, hogy ezekből a vágyakból és álmokból mennyit tudunk megvalósítani. Értékelés: 5 családbarát cseresznye az 5-ből!!!
A cím és a
macaron sütik kupaca laza hangvételt sugall, de a könyv nagyon is komoly
témában íródott, még ha ez a fülszövegből nem is derül ki. Ami nem baj, mert olvasás után jön rá az ember, hogy ha a fülszöveg többet elárult volna, már nem lett volna annyira arcul ütős a történet. Mike Greenberg férfi létére nagyon is jól látja a nőket, mindhárom karakter remek lett. A könyvet egy barátja emlékének ajánlja. A könyv lapjain három nő életét követhetjük nyomon. Katherine, Brooke, és Samantha három különböző típusú, életkorú nő. Felváltva pillantunk be az életükbe. Brooke boldog házasságban él, gyönyörű gyermeki vannak, és egy csodás férje. Katherine egy cég vezető embere, összeszedett, tipikus üzletasszony aki esténként régi szerelmét siratja. Samantha pedig épp a nászútján szembesül a ténnyel, hogy nem jól választott. Már az elején is nagyon jól érződik, hogy a szereplőink élete, hol tart, mi a fontos számukra, éppen mi foglalkoztatja őket. A könyv második részében olyan változás áll be mindhármuk életébe aminek hatására egy új életet kell felépíteniük, kilépni a megszokott életükből, változtatni és változni. A szerző egészen elképesztő módon jeleníti meg a leggyakoribb hibánkat, azt, hogy sosem a jelenre koncentrálunk, hanem a jövőre, a majd-ra , mindig csak várunk valamire, lehetőségre, változásra. Reménykedünk, hogy majd jobb lesz, majd túlléphetünk valamikor a múlt dolgain, egyszer majd történik velünk valami, ami után elmondhatjuk végre boldog vagyunk. Viszont ezzel a várakozással, a mindig másra várással, vágyakozással a jelent rontjuk el, pocsékoljuk el. Ez a könyv mondanivalója, amit igazán keményen fogalmaz meg, nagyon hatásos módon kapjuk az arcunkba, hogy mi a fontos, hogy milyen sokféleképpen láthatunk dolgokat, amint más megvilágításba kerülnek.
Furcsa volt, hogy a könyv végére pont az a szereplő lett szimpatikus, akit a történet elején még nem annyira kedveltem. A történet vége lett csupán kicsit sziruposabb mint amit vártam, de szerencsére remekül lett eltalálva, úgy, hogy még életszerű legyen.
