2013. augusztus 30., péntek

Marie Lu: Prodigy Született tehetség



Jaj de nehéz erről a könyvről írnom, már csak azért is mert az első részét már nem most olvastam- de érdekes módon olvasás közben a vissza utalások alkalmával minden a helyére került, emlékeztem a cselekményre- és azért is nehézkes a dolog, mert most akkor le kellene írnom, hogy mi történik a szereplőkkel... ami pedig ugye nem lenne valami jó...

Kezdem azzal inkább, hogy ha esetleg vissza olvastok, vagyis megnézitek az első részről szóló bejegyzésem, akkor olvashatjátok, hogy bizony nagyon rezgett a léc a könyvnél... ez a rész sokkal izgalmasabb, pörgősebb és összetettebb volt, mégis volt hiány érzetem, illetve ezerszer is beugrott az Éhezők viadala, ami kissé igazságtalannak tűnhet. Hiszen ha ezt a könyvet olvasom előbb, akkor úgy éreztem volna, hogy nahát ez az sorozat tisztára olyan mint a Legenda és a Prodigy !  Persze vannak eltérések, még az Éhezők Viadalában egy lány, két fiú volt a felállás, itt két lány, egy fiú, vagy ha a történet közepén kapcsolódó Első-t vesszük, akkor két fiú, két lány...de mindegy is.

A lényeg, hogy vannak a Köztársaságiak, és a Patrióták, megjelenik egy diktatórikus rendszer körvonala, amiben June és Day vergődik.

June ugye az első részben még ellenség volt, aztán a történet úgy alakult, hogy már együtt szöknek Vegasba, mert kiderül, hogy a lány tökéletesnek látszó világába homok került...
Day elveszti a családját, már csak az öccse életének megmentés érdekében küzd a rendszerrel, és csatlakozik a Patriótákhoz, akik June -t és Day-t egy gyilkossághoz szeretnék felhasználni...

A történet sokkal hihetőbb volt mint az első rész..vagyis számomra kevesebb baki volt benne, igaz még mindig nem hiszem el, hogy egy tizenöt!!!!!! éves lány ilyen érzelmi és értelmi szinten van!!! A szerelmi jelenetek, vívódások egy komoly huszonéves pár, párkapcsolatának szintjén van.
A testi erőről, felkészültségről nem beszélve, egyáltalán nem hittem el, hogy felnőtt, komolyan kiképzett , fegyveres katonák rettegnek egy tizenéves bilincsbe vert lánytól... ajj már.

Akik szeretik ezeket az utópisztikus, jövőben játszódó történeteket, a harcot , ármányt, árulást, cselszövést, és romantikát annak ajánlom a könyvet.

Az első rész:

http://betuveto.blogspot.hu/2013/02/marie-lu-legenda.html

Értékelés:

3,9 csersznye az 5-ből!!

2013. augusztus 29., csütörtök

Harmat kiadó újdonsága



A Harmat Kiadó új lehetőségbe vágott, elindított egy gyermekmagazint.

A magazinról többet az alábbi linkre kattintva tudhattok meg :


www.cikcakk.hu

2013. augusztus 28., szerda

Swati Avasthi : Ököl / Jog



"Elcseszettek vagyunk. Mindannyian azt kívánjuk, bárcsak erősebbek lennénk, mint amilyenek vagyunk, és egyikünknek sem sikerül úgy végigélni az életét, hogy ne bánna meg valamit."

Teljesen jogos a taps, ez a könyv tényleg letehetetlennek bizonyult! Mivel nem is egy vaskos példány, na meg teljesen a cselekmény hatása alá kerültem  egy hétvége alatt kivégeztem.

A téma nagyon is aktuális, és sajnos mindig is volt, és lesz példa a Jace-hez hasonló gyerek sorsokra.
Amikor a médiában hallunk, látunk családon belüli erőszakról hírt, elborzadunk, hitetlenkedünk, sajnálkozunk... sajnos ettől még az áldozat áldozat marad, a családját sem cserélheti le.
A családon belüli erőszak a legdurvább, hiszen egy gyerek a gyűlölet és a félelem mellett képes szeretni is azt az embert aki kínozza. Ez nagyon megnehezíti azt, hogy önszántából segítséget kérjen, vagy megszökjön.
Régen ami a falak között történt, arról úgy gondolkodtak, hogy nem tartozik másra, sőt ha egy -egy pofon elcsattant, még azt sem kérdőjelezték meg, hogy jogos volt?
Szerencsére ma már azért van segítség, de szerintem túl kevesen mernek szólni, lázadni.

Én sosem fogom épp ésszel felérni, hogy mi visz rá egy felnőtt (értelmes?) embert arra, hogy a saját családját terrorizálja, üldözze, fenyegesse, bántalmazza. Miért nősül meg az a férfi, aki szöget ver a felesége kezébe? Miért akar gyereket, ha aztán boksz zsáknak használja?
Mi mozgat, hajt egy embert, aki intelligens, tanult, és felelős szakmája van? (Bíró) Miért jó ha szeretet helyett rettegés lakik egy otthonban?

Jace és testvére évekig tűri apja brutális bántalmazásait, sokszor anyjukat védve állják a pofonokat. De eljön az idő, mikor apjuknak már mindegy kin töltheti kedvét... Jace testvére, Christian egy életveszélyes verés után megszökik otthonról, Jace pedig egyedül marad..
Aztán egy újabb véres nap után Jace testvére lakásának ajtaja előtt találja magát...

A történet remekül érzékelteti az állandó menekülést, félelmet, bujkálást ami ezzel a teherrel jár. Borzalmas lehet a tudat, hogy aki tönkretette az életedet, attól sosem leszel biztonságban, sosem engedheted el magad.
Ráadásul a két fiúnak az anyja továbbra is tartja magát  a házassági fogadalmához, és képtelen elhagyni a férjét.

Jace remek karakter, imádtam, hogy ilyen érett, ennyire reálisan látja magát, és hogy a vele történtek ellenére mégis van benne szeretet, és humor, élet igenlés. Annak ellenére amit tett, egy percre sem tudtam elítélni!

Számomra a történet vége túl gyorsan lett lezárva, hirtelen minden át lett gondolva, minden bűn be lett vallva, meg lett bocsájtva.

Minden pedagógusnak, szülőnek, kamasznak a kezébe adnám ezt a könyvet.

Értékelés:
9,9 cseresznye a 10-ből

2013. augusztus 26., hétfő

L. Marie Adeline : S.E.C.R.E.T A titkos társaság



"Akinek van szeme, pontosan láthatta a szánalmas, barnás színű aurát, ami állandóan körbevett, akár a  kudarc porfelhője. Eljött az idő. Hogy fejest ugorjak az életembe."

Sokan nem fogják kézbe venni ezt a könyvet, mert attól tartanak, hogy olyan mint az utóbbi időben megjelent tucatnyi másik erotikus könyv, ami nem szól másról csak a testiségről. Pedig ez a könyv értelmes, van mondanivalója és az erotikus mozzanatok is párszor fordulnak csak elő.

A könyv olvasása közben számtalan kérdés fogalmazódott meg bennem, ami baj, hogy a történet éppen csak, hogy érint egy-egy témát, elejt egy mondatot de semmit sem fejt ki, nem megy végig rajta.

Cassie harmincöt éves, egyedül él, ráadásul az ólom nehéz özvegy titulus is kijár neki. Csendben él, dolgozik, hazamegy, eszik-alszik. nem jár el sehová, nincs társasága, nincs szerelme, nincsenek vágyai...egyedül mindenhol rossz, a moziban, egy bárban, kiránduláson... még barátnője sincs, akivel esetleg együtt szapulhatnák a férfiakat.

Munkája közben, a kávéházban ahol dolgozik, egy vendég egy noteszt felejt az asztalon... Cassie beleolvas ugyan, de annyira intim dolgok vannak megfogalmazva a noteszben, hogy esze ágában sincs valakinek a magánéletébe kukkolni, helyette elgondolkodik, hogy neki miért nem udvarol senki? Miért nincs olyan kalandokban része mint a notesz tulajdonosának? Miért nem tud nyitni a világ felé, és élvezni az életet?

A könyv lényege, hogy egy titkos női társaság egyfajta utat mutat a magányos, teljesen elszigetelődött nőknek. A könyv szerint minden nőnek, minden korban joga van a szexhez, a testi örömökhöz, ahhoz, hogy jól érezze magát, hogy van, választási lehetősége. Ráébresztik, a nőket, hogy igenis szerethető, hogy lehetnek vágyai, hogy nemcsak passzív szereplője lehet a saját életének.

Magával, a könyv mondanivalójával nagyon is egyetértek!! Az életünk ritmusában a testi öröm, a jól érzem magam a bőrömben-jelző valahogy a fiatalságunk elejéig villog, aztán szép lassan kihuny a fénye, és maradunk CSAK feleségek, anyák, mamik stb. pedig ennek nem kellene így lennie! Igenis jár az öröm, a kaland minden korban.

Ami nem tetszett a könyvben, az az, hogy minden egy éjszakás kalandot ami Cassie megélt, tökéletesnek mutat be.És bár a helyszínek különbözőek, a forgatókönyv ugyanaz...
Nem hiszem, hogy minden ilyen kaland ennyire pozitívan sülhet el, még ha Cassie-t a nagy a titkos társaság a történet elején feltérképezett, megtudva a nő férfiideálját és minden titkos vágyát.
Minden férfi fiatal volt, és izmos, és lehengerlően profi, egyik sem volt túl szőrös, vagy éppen nem túl illatos, és persze mindegyik levette a zoknit...

Az a baj a szexuális tartalmú történetekkel, hogy vagy túl rózsaszínben mutat mindent, vagy túl pornográf... arany középút nincs.

Cassie szerencsére szimpatikus szereplő volt, minek után ráébredt, hogy ő még igenis egy élő nő, és megélt kalandokat, a szerelem után kezdett áhítozni.
A könyv végével sajnos nem értek egyet, szerintem Cassie csak fehéren vagy feketén látta a dolgokat.

Minden esetre ajánlom a könyvet, mert nagyon olvasmányos és izgalmas, és elgondolkodtató.

Értékelés:
3,7 titkos cseresznye az 5-ből!!




2013. augusztus 25., vasárnap

Nick Barkow: Szomorú vasárnap


"...Ez a dal olyan nekem, mint a régóta magamban tartott szomorúság és bánat, amit idáig csak én ismertem és eddig visszatartottam. És közben egyre nőtt, mindenhova elkísért, egyre nehezebb lett, és már annyira megszoktam a jelenlétét, hogy már hiányozna is, ha soha többé nem érezném"

1935 Budapest-egy szerdai napon Seress Rezső egy Budapesti vendéglőben játszani kezd a zongorán, kevés a vendég most megteheti, hogy a saját szórakoztatására játszik. Az étterem tulajdonosa ,Szabó úr felfigyel a szívbemarkoló dallamra és megkéri a zongoristát, hogy gyorsan jegyezze le amit alkotott, adjon neki címet is mert ez bizony tetszeni fog a vendégeknek.
Szabó úrnak olyannyira igaza lesz, hogy hamarosan világsiker lesz a dal, ezzel még inkább szomorúságot plántálva a mű szerzőjébe. Az újságok napi szinten foglalkoznak a különös szerzeménnyel, amely öngyilkosságra sarkallja az embereket- Prágában 12, Bécsben 14 ,Párizsban 13, Magyarországon 46 ember vetett véget életének a lemez megjelenése után-és ez csak a kezdet volt.....
A háború kitörése után  már ok sem kell az öngyilkosságra...Szabó úr a zongorista,és egy német tiszt élete összefonódik Szabó úr éttermében. Sok mindenről szó esik a könyvben, én végig szomorú szemekkel de mosolyogva olvastam, aztán az utolsó lapokra elfogyott a mosolyom is. Szabó úr végtelenül bölcs, egyszerű és becsületes ember volt,úgy látta az élet dolgait ahogyan én is látni szeretném.
Az élet nem igazságos! Nem igaz, hogy a jók a sok szenvedés után boldogok lesznek, és az sem igaz, hogy a gonosz gyilkosok megkapják méltó büntetésüket. Valahogy eddig mégis úgy gondoltam,hogy az élet, a sors, vagy Isten előbb utóbb igazságot oszt. Most már biztos vagyok benne, hogy nem így van. Ennek ellenére ez lesz az a könyv, amit rongyosra fogok olvasni mert megnyugtatnak Szabó úr bölcsességei,szavai,életöröme.
Sajnálom, hogy a dal szerzőjéről sokat nem tudunk meg, nem sokáig élvezte a kétes dicsőséget amit a Szomorú vasárnap hozott el számára, követte a rajongóit...
A dalt rengeteg nyelvre lefordították,  áthangszerelték, mégis aki hallotta az eredetit bizton állítja, hogy igazán csak magyarul szól gyönyörűen. Az is kiderül,hogy szöveget is később kapott a dal. Valahogy nekem szöveg nélkül jobban is tetszik.
A dalt sokszor áthangszerelték ,szerintem  a legszebb verzió, az eredeti zongorán játszott.


Számomra könyv és a dal üzenete,hogy mindenki életében vannak szomorú vasárnapok,a kérdés az,hogy hogyan magyarázzuk el magunknak.Szabó úr úgy magyarázta el az életet amit én is szeretnék megtanulni.




Értékelés:
5 szomorú cseresznye az 5-ből!!

2013. augusztus 21., szerda

Chevy Stevens : Nincs menekvés


Jó kis thriller, remek szereplővel, olvasmányos és bravúros a befejezés! A történet felépítése nagyban hozzájárult, hogy ilyen jól süljön el a történet.
Annie egy átlagos napon, átlagos nyílt napot tart. Ingatlanügynökként dolgozik, és épp szeretné lefújni az eseménytelen napot mikor egy férfi érkezik, majd a lánnyal távozik...

" Fel kellett készülnöm a legrosszabbra, de azt sem tudtam, mi lehet a legrosszabb."

Annie egy évig rabja a férfinak, egy erdei kunyhóban, valahol a hegyekben. A vele történteket az orvosának meséli el, miközben a jelen eseményeit is nyomon követhetjük, arról is tudomást szerzünk, mit kellett a lánynak átélni, nap mint nap.
Ami tetszett a könyvben, hogy a pszichológus néma marad, néha Annie utalásai alapján tudhatunk meg a nőről pár dolgot, hogy milyen frizurát visel, vagy, hogy hogy néz ki a rendelője.
Annie nekem nagyon szimpatikus volt, életszerű volt a pánikbetegsége, a rettegése. Családja ugyan próbál neki segíteni, de értelemszerűen fogalmuk sem lehet egy ilyen trauma lelki hatásáról, így segíteni sem nagyon tudnak, ahogy barátja Luke sem, aki kitartóan kereste Annie-t az alatt az egy év alatt.

A könyv erőssége szerintem abban rejlik, hogy sokkal hangsúlyosabb az utána , mint az előtte. A könyv felétől már túl vagyunk az elrabláson, a szabaduláson, és igazából csak ekkor jön a java. 
Annie próbál rájönni, hogy miért pont őt választotta a férfi, honnan tudhatott róla annyi mindent az elrablója...
Egy rendőr- Gary az aki szabadulása után is segít a lánynak, nem hagyja abba a nyomozást.
Úgy gondolom, hogy Gary karakterébe több is fért volna, jó lett volna ha kicsit jobban teret kap, nagyobb szerepet osztanak rá.
Ritkán olvasok thrillert, de ebben a műfajban szerintem ez egy remek könyv, számomra a fogyasztható szinten van.
Egyáltalán nincs ponyva jellege, nagyon is gördülékeny, izgalmas, és remek stílusa van a szerzőnek. Tetszett, hogy Annie dühös volt az egész világra, két énje viaskodott folyamatosan a könyvben, hol a rettegésben tartott áldozat volt, hol a dühös, nő aki véget akart vetni a szenvedéseinek, félelmeinek.



Értékelés:
4,9 cseresznye az 5-ből!!

Karl Marlantes: Matterhorn


Ez volt az első háborús regényem, nem tudom miért pont ez szólított meg, már maga az a tény, hogy egy veterán katona írta, előre vetítette, hogy tényszerű, emlékekből építkező történet lesz.
Mindegyik fiatal szereplőt megkedveltem, hogy aztán sorban elsirassam őket.

"Kihunyt a fény utolja is. Elhallgattak a hangok. Sötétség és félelem vette át a fény és az értelem helyét. Ha egy levél hozzásúrlódott a fa kérgéhez, máris fejek fordultak arra, szívek lódultak meg. A mindent elborító feketeségtől és a csöpögő növényzet láthatatlan falától úgysem lett volna hová futni. Abban a fekete, nedves semmiben már csak emlék lett a védvonal. A képzelet adott neki formát, semmi más."
Évről, évre megvannak minden háborúnak a maga évfordulói, a hétköznapokban ritkán jut eszünkbe a háború…pedig a sok ápolt parcella, a sok, fehér keresztjével ma is ugyanott van.
És akiket a keresztek jelölnek, ma is ugyanott vannak. Tizennyolc, tizenkilenc évesen részt vettek valamiben, amit maguk sem láttak át, tették amit mondtak nekik, féltek, reménykedtek.
Mindez benne van ebben a könyvben, amit egy olyan ember írt, aki látta az élet sötét oldalát.
Nem mindenki harc közben halt meg, és volt olyan is , aki a saját bajtársa által, volt aki megsajnálta az ellenséget, és olyan is aki kardot is vitt a csatatérre. A statisztika örök divatja, ott is kivívta az elsőbbségét. A lényeg, hogy papíron minden jól mutasson…

Karl Marlantes a könyv szerzője, 1944-ben született. A vietnami háborúban tanúsított vitézségéért tizenhatszor tüntették ki, megkapta többek között az amerikai haditengerészet legmagasabb elismerését, a Navy Crosst is. Egyszóval nem légből kapott a történet, és nem is arról van szó, hogy valaki elmesélte neki, ő pedig papírra vetette.
A könyvön nagyon is érződik a saját bőrön szerzett tapasztalat, és hozzá értés. Érzelmes, egyúttal kemény könyv, de nem érzelgős, és nagyon is tárgyilagos tudott maradni. 

A tengerészgyalogos Mellas hadnagy szemén keresztül láthatjuk a vietnami háborút. A háborút annak minden velejárójával, mocsokkal, vérrel, éhezéssel, az íróasztal melletti döntésekkel, amikkel több tucat fiatalt küldtek a halálba, fiatal fiúkkal akik az iskolapadból kikerülve mindent élesben "gyakorolhattak". Olyan szakaszvezetőkkel akik nem tudtak térképet olvasni, és olyan katonákkal akik csak azért hosszabbítottak újra és újra , hogy a velük együtt szolgáló kutyát ne öljék meg- a kiképzett kutyák addig maradhattak a kiképzőjükkel, amíg annak a szolgálati ideje le nem járt, a kutyát sem a kiképzője, sem civil ember nem fogadhatta magához, úgy gondolták a kutya nem helyezhető vissza a normális életbe, így megölték őket.

"A hegy elfoglalásának feladta, a rettenetes zaj és a körülöttük tomboló zűrzavar mind el lett felejtve, miközben nézték Fredricksont, ahogyan próbálja megmenteni Pollini életét. 
Fredrickson levegőt fújt Pollini szájába, vért és hányadékot köpködve a lélegeztetések közt. 
Ezt legalább egy percig csinálta, aztán felnézett a másik háromra, az arcáról lerítt a vereség."

Megdöbbentett a sok felesleges vérontás, a bürokrácia, a statisztika, a papírozás, ahol csak a számokon volt a hangsúly, elesett x. tengerészgyalogos? Sebaj megöltünk 1 db ellenséget...
A harc mellett ott volt a mocsárláz, dzsungelfekély, vérhas, piócák, sőt  volt akit tigris marcangolt szét.

A katonaság sem lánykollégium, itt is , a háború ellenére, voltak összetűzések, viták, ellenségeskedés, faji gyűlölet, rasszizmus. Volt aki könnyedén meggyilkolta a saját bajtársát is, és volt aki még az ellenségét is megsiratta.

                                          Washington katonai temető.
                                                        Washington katonai temető.

A könyvben végig jelen volt a remény, az élet szeretete, ez tette még inkább szívszorítóvá a történetet.
Olvasás közben az jutott az eszembe, hogy történelem órán ilyen könyvekből kellene tanítani, ezt kellene olvasni a felnövő generációnak. Ebből nem csak a száraz tényeket, adatokat tudhatja meg, annál sokkal többet.

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!!

2013. augusztus 15., csütörtök

A könyvek és a csoki :-)


Az Antwerpeni Egyetem kutatói tíz napig figyelték, milyen hatással van a csokoládéillat egy népszerű könyvesbolt vásárlóira. Az eredmények azt mutatják, hogy csokifelhőben tovább maradnak, szívesebben böngésznek a látogatók...

/Forrás: Nők lapja/

Ez a pici cikk ismét bebizonyította, hogy a könyv ott van a legfinomabb dolgok listájának az élén:-)

Mindig is arról álmodoztam, hogy ha egyszer sok pénzem lesz, akkor olyan könyvesboltot nyitok, ahol csupa könyv, kávé és csokoládé minden :-)))

Ahol nemcsak a szellemi táplálékra tehetünk szert, hanem minden földi jóval kapcsoljuk össze a könyvezést.





2013. augusztus 9., péntek

Philippa Gregory: Az Állhatatos hercegnő



Ez az első könyv, amit az írónő tollából olvasok, és szerencsére nem csalódtam, bár a rajongótábora nagysága miatt sejtettem, hogy jól ír.

Azért lettem kíváncsi a könyvre, mert nemrég C.W. Gortner Catalina (Katalin) szüleiről szóló könyvét olvastam- A Királynő esküje ami remek volt. És miért ne lennék kíváncsi lányuk életútjára is?

Nagyon jó döntés volt, így szinte egymás után olvasni a két könyvet, rengeteg utalás van a könyvben Katalin szüleire, hazájára, a gyermekkorára. Örömmel fedeztem fel, hogy a két szerző ugyan olyan alapos kutatást végzett a témában, és (a történet elején) hajszálnyira sem térnek el a tényektől, történésektől.

A könyv elején féltem, hogy számomra a sok, már ismert dolog mellett, amit Gortner könyvében is olvastam, nem tud újat írni, de amint Katalin új hazájába, Angliába utazik, elkezdődött a saját élete, a saját története.
Anyja Izabella néha levelek formájában bukkan fel a lapokon.

"Tudom, hogy Anglia királynéja leszek, mert ez Isten akarata, és anyám parancsa. S hiszem - miként mindenki hiszi körülöttem , - hogy Isten és anyám többnyire azonos véleményen vannak, és mindig teljesül az akaratuk"

Tetszett, hogy kétféle módon íródott a könyv, egyrészt a szerző mesél, másrészt maga Katalin is megszólal a lapokon.

Gregory merész huszárvágással új arculatot adott Katalin és Arthur életének.

Két gyerek, egy előre elrendelt házasság, amiből szerencsére szerelem lesz. Nem győztem csodálkozni, hogy két tizenéves milyen éretten állt  a házasságukhoz.
A rövid időt amit együtt töltöttek, teljesen összenőttek, Arthur halála után Katalin képtelen volt napirendre térni, hogy elvesztette szerelmét.
Arthur a halálos ágyán megígértetett valamit feleségével, amiről csak ketten tudtak. Katalinnak gyermekeket kellett szülnie, Anglia királynéjának kellett lennie, és olyan birodalmat építenie amit még ketten álmodtak meg.

"Olyan bölcsnek kell lennem, amilyen anyám lenne az én helyzetemben, és olyan ravasznak, amilyen apám, az a ravasz róka."

Katalinnak a koronához való ragaszkodás, sőt rögeszméje számomra érthetetlen volt, azt hiszem, az Arthurnak tett ígéret csak ürügy volt ebben a véget nem érő játszmában. Akkor is királynő akart volna lenni, ha nincs az ígéret, mert hitt benne amit belé neveltek, hogy erre született.

A történet vége elég sok izgalmat tartogatott, Katalin kitartása, türelme, és bátorsága igencsak megtépázta a diplomáciát Anglia és Spanyolország között.

Történelmi könyveket olvasva mindig elképedek, ahogy az akkori viszonyoknak megfelelően éltek, szerettek, házasodtak az emberek. Katalin anyja, Izabella a történet szerint sosem állt a lánya mellett, hiába volt elvileg a legkedvesebb gyermeke. A harcos királynő valóban szívtelen volt, ahogy sok más király és uralkodó is. Sosem számított más csak a nagyság, az elhódított területek, és a várak száma, na meg, hogy megannyi gyermek szülessen, hogy aztán ők is egymást öljék azért a vacak koronáért.


Értékelés:

4,9 állhatatos cseresznye az 5-ből!!!

2013. augusztus 7., szerda

Horace McCoy : A lovakat lelövik, ugye?




Néha kezembe akad egy-egy ilyen régi kötet, amit nagyon nem bánok. A sok új és szép kiadás mellett jó néha olyat is olvasni ami már akkor megjelent amikor én még meg sem születtem.
A példány amit kölcsönkaptam mindössze 98 forintba került- hihetetlen, ugye? Ma mit kapunk ennyi pénzért?? Könyvet biztosan nem.

Amit sajnálok a könyvvel kapcsolatban az az, hogy rövid, a másik dolog pedig, hogy nincs új kiadása- és ezt azért sajnálom, mert így sokkal több emberhez jutna el ez a remek történet, amiben nincs se boldogság, se vidámság, de a sok szomorúság mellett, van benne valami életszagú, valami nyers, ami miatt kíváncsiak vagyunk rá.

1935-ben halálra ítélnek egy fiatal férfit, Robertnek azért kell meghalnia amiért segített meghalni valaki másnak, egy lánynak Gloriának.

Hogy, hogyan zajlott a gyors, tőmondatokban ábrázolt bírósági ügy, és, hogy mi zajlott a gyilkosság előtt, ezt foglalja össze a vékonyka kötet.

Robert és Gloria véletlenül ismerkednek meg, mindkét fiatalnak nagyra törő vágyai vannak, Gloria színésznőnek, Robert filmrendezőnek készül, semmijük sincs csak az álmaik. A napi többszöri étkezés, ingyen ruha, és fődíj miatt beneveznek egy maratoni táncversenyre.
A verseny nemcsak lötyögést jelent a színpadon, a szervezők hihetetlen dolgokat találnak ki, hogy minél népszerűbb legyen az esemény. Majd' két óra táncolás után, csupán tíz perc pihenő jut, ezen kívül esténként versenyfutást is rendeznek, ahol az utolsó pár kiesik a versenyből.. de van itt esküvő is, sőt minden páros örül ha patronáló áll mellé, így juthatnak ruhához, de akár ingyen sörhöz is.

"Az a baj, hogy pont olyan ez az egész, mint egy körhinta. Amikor kiszállunk belőle, pontosan ott vagyunk, ahonnét elindultunk."


Szinte süt a lapokról a szomorúság, ennek ellenére nem bántam meg, hogy elolvastam, szerintem sokkal nehezebb elérni ezt a hangulatot, mint a boldogságot, örömködést átadni.
Gloria és Robert karaktere remek lett, akárcsak a Santa Monicai táncverseny érzékeltetése is. (Vajon, tényleg rendeztek akkoriban ilyen maratoni táncversenyeket??)
A pici könyvben megannyi dráma , és sors rajzolódik ki, és fonódik össze. Olvastam volna még.
A könyv szerkesztése, a mondatnyi információk miatt még inkább siet az ember az olvasással!
A könyv végére pedig fény derül a fura címre is.

Értékelés:
5 táncoló cseresznye az 5-ből!!



2013. augusztus 5., hétfő

Shannon Messenger: Vihar szeli ketté Égszakadás I.



Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, mert igazán új szemléletet hozott ebben a műfajba.

Ki hitte volna, hogy csupán két ember és pár fuvallat hozzáadásával,  kész egy izgalmas történet, ahol persze az örökké aktuális téma szerint harcol egymással a jó és a rossz, megspékelve szerelemmel és humorral.
Vane remek karakter lett, nagyon bírtam a srácot. Audra ellen sincs kifogásom, de igazán élettel, humorral, és az esendőségével  Vane töltötte meg a lapokat.
Sorozat függőknek ajánlom, az Égszakadás egy sorozat első része, ami után kapunk még pár tornádót a nyakunkba.

Nem szeretném az összes meglepetés patront ellőni, úgyhogy csak annyit tudok írni a könyvről, hogy egyedi és izgalmas. Vámpír, farkasember és boszorkány nélküli világban, Kalifornia egy eldugott szegletében harc készül.
(Éppen kapóra jött a való világban is a hőség, a könyvben is elképesztő forróság uralkodik, nem volt nehéz együtt éreznem az izzadó szereplőkkel.)
"Ma negyvenkét fok van. Olyan nap, amikor a helybeliek elüldögélnek, és arról dumcsiznak, milyen „kellemes lett az idő” , hiszen két napja még ötvenkét fok volt."

Vane ember ugyan, de ez a földi alakja, tud beszélni a széllel, parancsolhat neki- ez az a dolog amire Audra a szintél szél elementál, vagyis Szilf lány tanítja meg Vane-t. Persze semmi sem megy zökkenőmentesen, Vane múltjából egyre több minden tisztázódik, és a jövője is mondhatni előre eltervezett, persze a fiú ezekbe a kész tényekbe nehezen törődik bele, annál is inkább mert az örökké keménykezű és harcra kész lányba, Audrába belehabarodik. Ez nem is lenne baj, ha Vane -t nem másnak szánná a Szélvándor nép, na meg, hogy a Szilfeknél kicsit mást jelent a szerelem...

"A kék ég alatt állva nehéz elhinni, hogy vihar közeledik felénk. Ám érzem a változást a szelekben. Sürgetőbben ostoroznak minket , énekük akadozó és zaklatott.
Tudják, mi történik.
Közelednek a viharhozók."

Nagyon érdekes volt ebből a szemszögből gondolni a légáramlatokra, mint irányítható, alakítható, fegyverként használható dolgokra.
Azt hittem, hogy az első rész vége eléggé kiszámítható lesz, nos részben beigazolódott a sejtésem, de bevallom sikerült meglepnie is.
Bár ifjúsági regényként van feltüntetve, szerintem minden korosztálynak remek kikapcsolódás lehet ez a történet.



A könyv küllemében is nagyon szép, kellően vaskos, és a puha fedél ellenére strapabíró! Imádtam ezeket a nagy betűket, nekem ez az ideális amit könnyedén tud követni a szemem.


Értékelés:

4,9 szélvándor cseresznye az 5-ből!!!


Anthony Capella: A Jégkirálynő



Capella előző könyve,  A Kávék költője kedvencem lett, és nagyon vártam már, hogy újra olvashassak tőle, na és persze reménykedtem, hogy ez a könyve is elvarázsol majd.

Mindkét könyv jellemezője, hogy nagyívű, részletes, és  alapos. A  történet kerete nemcsak mint váz jelenik meg a lapokon, hanem nagyon is ki van dolgozva, a szerző figyelmét semmi sem kerülte el.

Mindkét könyv esetben férfi főszereplőt kaptunk, és bár A kávék költőjének Robertje számomra sokkal színesebb karakter volt, azért Carló is elég erőteljes szereplő.

A történet a Mediciek udvarából indul, Carló  kivételesen egy olyan inas, aki szereti azt amit csinál, a királyi udvar jég desszertjeinek készítésében vesz részt.

A véletlen , na meg az akkori politikai helyzet, és egy reménytelen szerelem , az angol királyi udvarba repíti. Károly királynak kell elkészítenie a finomabbnál finomabb jeges finomságokat.

Amíg Carló a jég, és jégkása, valamint a gyümölcsök és szirupok világában otthonosan mozog, addig az emebri kapcsolatok, az ármány, cselszövés és szív ügyek útvesztőiben rendre eltéved.

Amíg a kávés könyvében faltam minden információt ami a kávéról szólt, így egy picit soknak , és hosszadalmasnak tartottam ezt, pedig szórakoztató volt. Kissé hosszúnak éreztem magát a könyvet is, pörgősebbnek, izgalmasabbnak hittem.
Egy picit hiányoltam az érzelmeket, több romantikát is elbírt volna a történet.

A következő Capella könyv előtt kicsit pihenek, de mindenképpen folytatom a művei elolvasását, tudom meglepő, de a következő könyvében is eszünk- A szerelem étke - is jónak ígérkezik.


Értékelés:
4 fagyis cseresznye az 5-ből!!!