Ez az első könyv, amit az írónő tollából olvasok, és szerencsére nem csalódtam, bár a rajongótábora nagysága miatt sejtettem, hogy jól ír.
Azért lettem kíváncsi a könyvre, mert nemrég C.W. Gortner Catalina (Katalin) szüleiről szóló könyvét olvastam- A Királynő esküje ami remek volt. És miért ne lennék kíváncsi lányuk életútjára is?
Nagyon jó döntés volt, így szinte egymás után olvasni a két könyvet, rengeteg utalás van a könyvben Katalin szüleire, hazájára, a gyermekkorára. Örömmel fedeztem fel, hogy a két szerző ugyan olyan alapos kutatást végzett a témában, és (a történet elején) hajszálnyira sem térnek el a tényektől, történésektől.
A könyv elején féltem, hogy számomra a sok, már ismert dolog mellett, amit Gortner könyvében is olvastam, nem tud újat írni, de amint Katalin új hazájába, Angliába utazik, elkezdődött a saját élete, a saját története.
Anyja Izabella néha levelek formájában bukkan fel a lapokon.
"Tudom, hogy Anglia királynéja leszek, mert ez Isten akarata, és anyám parancsa. S hiszem - miként mindenki hiszi körülöttem , - hogy Isten és anyám többnyire azonos véleményen vannak, és mindig teljesül az akaratuk"
Tetszett, hogy kétféle módon íródott a könyv, egyrészt a szerző mesél, másrészt maga Katalin is megszólal a lapokon.
Gregory merész huszárvágással új arculatot adott Katalin és Arthur életének.
Két gyerek, egy előre elrendelt házasság, amiből szerencsére szerelem lesz. Nem győztem csodálkozni, hogy két tizenéves milyen éretten állt a házasságukhoz.
A rövid időt amit együtt töltöttek, teljesen összenőttek, Arthur halála után Katalin képtelen volt napirendre térni, hogy elvesztette szerelmét.
Arthur a halálos ágyán megígértetett valamit feleségével, amiről csak ketten tudtak. Katalinnak gyermekeket kellett szülnie, Anglia királynéjának kellett lennie, és olyan birodalmat építenie amit még ketten álmodtak meg.
"Olyan bölcsnek kell lennem, amilyen anyám lenne az én helyzetemben, és olyan ravasznak, amilyen apám, az a ravasz róka."
Katalinnak a koronához való ragaszkodás, sőt rögeszméje számomra érthetetlen volt, azt hiszem, az Arthurnak tett ígéret csak ürügy volt ebben a véget nem érő játszmában. Akkor is királynő akart volna lenni, ha nincs az ígéret, mert hitt benne amit belé neveltek, hogy erre született.
A történet vége elég sok izgalmat tartogatott, Katalin kitartása, türelme, és bátorsága igencsak megtépázta a diplomáciát Anglia és Spanyolország között.
Történelmi könyveket olvasva mindig elképedek, ahogy az akkori viszonyoknak megfelelően éltek, szerettek, házasodtak az emberek. Katalin anyja, Izabella a történet szerint sosem állt a lánya mellett, hiába volt elvileg a legkedvesebb gyermeke. A harcos királynő valóban szívtelen volt, ahogy sok más király és uralkodó is. Sosem számított más csak a nagyság, az elhódított területek, és a várak száma, na meg, hogy megannyi gyermek szülessen, hogy aztán ők is egymást öljék azért a vacak koronáért.
Értékelés:
4,9 állhatatos cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése