2013. augusztus 5., hétfő

Anthony Capella: A Jégkirálynő



Capella előző könyve,  A Kávék költője kedvencem lett, és nagyon vártam már, hogy újra olvashassak tőle, na és persze reménykedtem, hogy ez a könyve is elvarázsol majd.

Mindkét könyv jellemezője, hogy nagyívű, részletes, és  alapos. A  történet kerete nemcsak mint váz jelenik meg a lapokon, hanem nagyon is ki van dolgozva, a szerző figyelmét semmi sem kerülte el.

Mindkét könyv esetben férfi főszereplőt kaptunk, és bár A kávék költőjének Robertje számomra sokkal színesebb karakter volt, azért Carló is elég erőteljes szereplő.

A történet a Mediciek udvarából indul, Carló  kivételesen egy olyan inas, aki szereti azt amit csinál, a királyi udvar jég desszertjeinek készítésében vesz részt.

A véletlen , na meg az akkori politikai helyzet, és egy reménytelen szerelem , az angol királyi udvarba repíti. Károly királynak kell elkészítenie a finomabbnál finomabb jeges finomságokat.

Amíg Carló a jég, és jégkása, valamint a gyümölcsök és szirupok világában otthonosan mozog, addig az emebri kapcsolatok, az ármány, cselszövés és szív ügyek útvesztőiben rendre eltéved.

Amíg a kávés könyvében faltam minden információt ami a kávéról szólt, így egy picit soknak , és hosszadalmasnak tartottam ezt, pedig szórakoztató volt. Kissé hosszúnak éreztem magát a könyvet is, pörgősebbnek, izgalmasabbnak hittem.
Egy picit hiányoltam az érzelmeket, több romantikát is elbírt volna a történet.

A következő Capella könyv előtt kicsit pihenek, de mindenképpen folytatom a művei elolvasását, tudom meglepő, de a következő könyvében is eszünk- A szerelem étke - is jónak ígérkezik.


Értékelés:
4 fagyis cseresznye az 5-ből!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése