2013. augusztus 5., hétfő
Anthony Capella: A Jégkirálynő
Capella előző könyve, A Kávék költője kedvencem lett, és nagyon vártam már, hogy újra olvashassak tőle, na és persze reménykedtem, hogy ez a könyve is elvarázsol majd.
Mindkét könyv jellemezője, hogy nagyívű, részletes, és alapos. A történet kerete nemcsak mint váz jelenik meg a lapokon, hanem nagyon is ki van dolgozva, a szerző figyelmét semmi sem kerülte el.
Mindkét könyv esetben férfi főszereplőt kaptunk, és bár A kávék költőjének Robertje számomra sokkal színesebb karakter volt, azért Carló is elég erőteljes szereplő.
A történet a Mediciek udvarából indul, Carló kivételesen egy olyan inas, aki szereti azt amit csinál, a királyi udvar jég desszertjeinek készítésében vesz részt.
A véletlen , na meg az akkori politikai helyzet, és egy reménytelen szerelem , az angol királyi udvarba repíti. Károly királynak kell elkészítenie a finomabbnál finomabb jeges finomságokat.
Amíg Carló a jég, és jégkása, valamint a gyümölcsök és szirupok világában otthonosan mozog, addig az emebri kapcsolatok, az ármány, cselszövés és szív ügyek útvesztőiben rendre eltéved.
Amíg a kávés könyvében faltam minden információt ami a kávéról szólt, így egy picit soknak , és hosszadalmasnak tartottam ezt, pedig szórakoztató volt. Kissé hosszúnak éreztem magát a könyvet is, pörgősebbnek, izgalmasabbnak hittem.
Egy picit hiányoltam az érzelmeket, több romantikát is elbírt volna a történet.
A következő Capella könyv előtt kicsit pihenek, de mindenképpen folytatom a művei elolvasását, tudom meglepő, de a következő könyvében is eszünk- A szerelem étke - is jónak ígérkezik.
Értékelés:
4 fagyis cseresznye az 5-ből!!!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése