2024. február 26., hétfő
Lucy Clarke: Elveszettek
Tökéletes borító, tökéletes fülszöveg. Alig vártam, hogy a kezeim közé kaphassam
és belevessem magam az izgalmakba. Írány a mesés Fidzsi szigetek, egy
testvérpárral... Váltott szemszögből ismerhetjük meg két lány élményeit;
egyikük felül a repülőre, másikuk lekési a gépet... Két évvel a szerencsétlenség
után előkerül a nyom nélkül eltűnt repülőgép pilótája... Valami hiányzott nekem
ebből a történetből, de nem igazán tudom megfogalmazni hogy mi. Talán a
hitelesség. Sokszor jutott eszembe olvasás közben, hogy az a bizonyos szituáció
mennyire reális, életszerű? Gondolok itt például egy öt hónapos csecsemő
életbentartásáról a semmi közepén... A lányok kapcsolata is túlzó volt számomra,
értem én, hogy testvérek, de ez nekem már túl sok volt. A szerző sokszor ismételte
önmagát. Állandóan azon kaptam magam olvasás közben, hogy elkalandoznak a
gondolataim, nem tudtam benne maradni a történetben. Tény, hogy az ilyen
történeteknél nagyon vékony mezsgyén járunk, kell, hogy vagy a szereplők, vagy a
cselekmény "megvegyen" magának. Valamiért sem Erin, sem Lori karakterei nem voltak
szimpatikusak számomra. Sajnálom, mert nagy izgalommal vártam ezt a történetet. Én is
ismétlem magam, a borító szenzációsan sikerült, nagyon hatásos. Értékelés: 3
kalandos cseresznye az 5-ből!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)