Lucy Clarke: Elveszettek

Tökéletes borító, tökéletes fülszöveg. Alig vártam, hogy a kezeim közé kaphassam és belevessem magam az izgalmakba. Írány a mesés Fidzsi szigetek, egy testvérpárral... Váltott szemszögből ismerhetjük meg két lány élményeit; egyikük felül a repülőre, másikuk lekési a gépet... Két évvel a szerencsétlenség után előkerül a nyom nélkül eltűnt repülőgép pilótája... Valami hiányzott nekem ebből a történetből, de nem igazán tudom megfogalmazni hogy mi. Talán a hitelesség. Sokszor jutott eszembe olvasás közben, hogy az a bizonyos szituáció mennyire reális, életszerű? Gondolok itt például egy öt hónapos csecsemő életbentartásáról a semmi közepén... A lányok kapcsolata is túlzó volt számomra, értem én, hogy testvérek, de ez nekem már túl sok volt. A szerző sokszor ismételte önmagát. Állandóan azon kaptam magam olvasás közben, hogy elkalandoznak a gondolataim, nem tudtam benne maradni a történetben. Tény, hogy az ilyen történeteknél nagyon vékony mezsgyén járunk, kell, hogy vagy a szereplők, vagy a cselekmény "megvegyen" magának. Valamiért sem Erin, sem Lori karakterei nem voltak szimpatikusak számomra. Sajnálom, mert nagy izgalommal vártam ezt a történetet. Én is ismétlem magam, a borító szenzációsan sikerült, nagyon hatásos. Értékelés: 3 kalandos cseresznye az 5-ből!!!