Janelle Brown: Bájos kis hazugságok

 

Pozitív csalódás volt ez a könyv. Izgalmas, és pörgős volt, és ha ez nem lenne elég, kidolgozott háttér és remek szereplők tették tökéletessé.

Nina mindig is jó akart lenni, de a körülmények újra és újra a rossz irányba terelték.

Vanessa mindig is jó volt, de nem volt elég jó senkinek.

Lachlan pedig mindig is  a jókat kereste, akiket ki lehet használni,

A váltakozó időrendben jó érzékkel megírt történetben a két fiatal nő gyerekkorát, iskolás éveit követhetjük nyomon. A jelenben pedig a furcsa módon összefonódó sorsszerű találkozás következményivel szembesülhetünk.

Komolyan véve - szomorú - társadalmi kórkép ez a könyv. A közösségi média, a brand építésének háttere, egy látszatvilág felépítése. Mert manapság nem az a fontos, hogy mit érzünk, mit gondolunk, hanem az, hogy mit mutatunk a külvilág felé. Hogy elég jól alakítjuk az általunk választott szerepet. Legyen az a tökéletes családanya, vagy a gondtalan gazdag lány, akinek megvan mindene.  Ő Vanessa az elefántcsonttoronyban ragadt királykisasszony,

"Az én nemzedékem ezt kapta az internettől: lehetőséget, hogy istent játsszon."

Nina a szegények és gazdagok közötti szakadék és ellenszenv éllovasa. Modern kori Robin Hood női változatát megtestesítve rövidíti meg a gazdagokat. Remek társa és partnere egyszemélyben a jóképű Lachlan.

Utólag azt gondolom a könyv erőssége, hogy nem lett elcsépelt. Mindenkivel egyetértünk, tisztán látszik kit, mi mozgat. Ennek ellenére sikerült jókora adag izgalmat is belecsempészni. Az utolsó lapokig nem derül ki ki is fog győzedelmeskedni.

Szerintem remek film készülhetne a könyvből.

A borító remekül passzol a történethez, beszédes, modern, mai.

Értékelés: 5 like cseresznye az 5-ből!!!

Nők harca

 

Jennifer Hillier: Apró kis titkaink 

Mindig nehezen választok ebből a műfajban, mert nálam nagyon vékony a határvonal a tetszett és a nem tetszett között. Elöljáróban annyit, hogy elkezdtem a könyvet,  és csak azt vettem észre, hogy már a felénél tartok!

Marin élete nagy tragédiája után éppen csak feláll a padlóról amikor férje hűtlenségével szembesül.  A nő elhatározza,  hogy nincs ennél lejjebb,  nem engedi,  hogy a sors újabb csapást mérjen rá.

Ami nagyon tetszett, hogy mindenkiről megtudjuk mi motiválja. Bepillantást nyerünk a szereplők életébe,  lelkébe- elérve,  hogy mindenki döntését , érzéseit jogosnak ítéljük. Egy átlagosnak tűnő szerelmi háromszög sokkal többet rejt, mint a megszokott klisék sokasága. 

Ez a remek pszichológiai thriller a történet végéig fenntartja a figyelmet, és közben nagykanállal adagolja a feszültséget. Igazi homlokra csapós sztori. 

Számomra egyetlen hibája a kissé elnyújtott befejezés, de lehet inkább türelmetlen voltam. 

Értékelés: 4,9 hátba támadott cseresznye az 5- ből.

Tess Stimson : Az enyém,  vagy a tiéd sem. 

Talán nem túl jó ötlet egymás után olvasni a női lélektani thrillereket, közös a két kötetben, hogy  mindkettő esetében őrült tempóban hajtottam a lapokat. 

Egy óriásnak is mondható mozaikcsalád, új és régi feleségeinek harcát követhetjük nyomon. 

Louise a régi feleség négy év elteltével sem képes belenyugodni a veszteségbe, és mindent megtesz annak érdekében, hogy volt férje az életük része legyen.  Ehhez persze legtöbbször a gyerekeit használja fel...

Caz az új feleség azzal nyugtatja magát, hogy Ő nyert, ráadásul a közös gyerekkel gyorsan kompenzálta a korábbi házasság hosszát. 

A két feleség mellett ott az anyós,  aki szintén őrült módon ragaszkodik volt vejéhez.

Szerintem a fülszöveg túl sokat árul el, picit sejtelmesebben fogalmazva több izgalom jutott volna az olvasónak. 

Mindenkinek van titka a családban,  amit igyekszik a végsőkig takargatni. Ráadásul mindenkinek elég oka volt haragudni a férjre, de ennek ellenére mindenki ragaszkodik a lusta,  csapodár,  döntésképtelen férfi figurához,  aki igencsak nem törődöm módon áll az érte harcoló nők között. 

Érdekes módon senki sem akarta megérteni a másikat,  mindenki arra törekszik, hogy a saját akaratát érvényesítse.  A végén már bármi áron...

Picit sajnáltam, hogy csak a két nő szemszögéből ismerjük ezt a szerelmi háromszöget.  Teljesebb lett volna a kép,  ha Andrew is szót kap. 

A rendőrségi jegyzőkönyvek megtörve a sztorit,  újra és újra emlékeztetik az olvasót,  hogy már az első lapokon megtörtént a legrosszabb. Persze ez nem egy önsegítő könyv,  hanem egy csavaros, izgalmas történet,  ahol mindenki a saját érdekeit szem előtt tartva cselekszik. 

Ha az emberek,  főleg ha családról van szó,  csak kicsit is tiszteletben tartaná a másik érzéseit,  elismerné, hogy a másik is szenvedhet, talán nem lenne ennyi viszály és gyűlölet egymás irányába.

Értékelés:4,5 féltékeny cseresznye az 5- ből. 

Charlotte McConaghy: Az utolsó vándorlás

 Amikor a világ szenvedése összeér a tieddel. Így lehetne összefoglalni egy mondatban a könyv lényegét. 

Franny eltökélt, szomorú és emlékezik. A könyv felépítése jelentősen növeli a feszültséget, a változó idősíkon történtek mindig a legizgalmasabb pillanatban szakadnak meg.

Mi történhetett Franny életében, hogy egy halászhajóra szeretne feljutni, miközben úgy tűnik megvan (volt) mindene? Miért olyan fontos pár madár? 

Érdekesen van összegyúrva a globális klímaváltozás, bolygónkért való aggódás, a jövő szomorú beharangozása egy ember saját életének fontos mozzanataival, bánatával, gyászával.

Kissé bogarasnak, hóbortosnak tűnő Franny az útja során halászokkal kénytelen megosztani öngyilkos küldetését, és annak okait. Ám a halászhajó -Saghani - fedélzetén is mindenkinek van múltja.

                                        "A mi lett volna ha, a megbánás otthona."

Egyáltalán nem könnyű olvasmány. A rémes jövőkép itt lebeg a fejünk felett, ki tudja ez nem jóslat e amit a szerző megfogalmazott? Az ember örökös vívódása, a lelki béke megtalálása egyáltalán nem egyszerű feladat. Cipeljük a múltat, elrontjuk a jelent. közben embereke jönnek mennek az életünkben, hatnak ránk, egy ideig kísérnek az úton, csapattá kovácsolódunk.  

Egy két momentumtól eltekintve fantasztikusan jól megírt könyv, igazán eredeti ötlettel.

Értékelés:

4 kihalt cseresznye az 5-ből!!!

Tökéletes lányok

 Minő véletlen, hogy a könyvcímek ennyire passzolna; A Tökéletes alany,  és a Tökéletes feleség.

Greer Hendricks - Sarah Pekkanen: A tökéletes alany

Kedvelem a laza thriller jellegű történeteket. Amin lehet izgulni, kellő számú csavar, és tanulság található benne. 

Jessica egy pszichiátriai felmérésre jelentkezik - mondjuk úgy, hogy él egy más által elhalasztott lehetőséggel - könnyű pénz ami gyorsan jön. Jessica pedig nyugodt szívvel küldheti tovább a megszerzett pénzt a szüleinek.

Bár egyszerűnek tűnik a történet, a szerzők nagyon alaposak voltak, remekül kidolgozták a hátteret. Aprólékos volt, de nem unalmas. Ilyen az amikor szerintem az olvasó teljes képet kap.

Elkezdődik a teszt, Jessica teljes titoktartást aláírva kiszolgáltatja magát a híres pszichiáternek.

Az ember valahogy úgy gondolja, ha valaki híres, vagy valamilyen módon felette áll, akkor annak az illetőnek hiszünk, behódolunk. Legyen az orvos, vagy jogász, esetleg egy kő gazdag valaki. Jessica is ebbe a csapdába sétált bele, amikor egyik hajmeresztőbb teszt követi a másikat, ő pedig mindig megmagyarázva annak létjogosultságát eleget tesz neki. Nem árulok el nagy titkot azzal, ha kiderül, hogy a végén Jessica már csak túl szeretné élni a nagy tesztelést.

Négy cseresznyét kapott. Számomra abszolút fogyasztható volt. Ugyan a főszereplő nem került közel hozzám, ám az ellenséget közösen gyűlöltük.

J.P. Delaney : A tökéletes feleség

Tartottam picit a sztoritól, mert nekem a technikai újdonságok még mind csak a jövő. Egyáltalán nem a kézzelfogható most. A mesterséges intelligencia, vagy  a klónozás számomra hajmeresztő. Nem lehetőséget látok benne, hanem félelmet kelt. 

Tim a cégének és a tudásának köszönhetően újra elővarázsolja eltűnt feleségét Abbiet. Igen ám de Abbie csak másolat...

Abbie2 fel lett töltve az eltűnt nő emlékeivel, és minden olyan információval ami megtévesztően hasonlít az eredetiére. Nekem itt is volt az a pont amitől nem tudtam átélni, átérezni ezt a szituációt. Oké, hogy Abbie2 nem érzett éhséget, sosem fázott és a többi, de ettől eltekintve egyáltalán nem érzékeltem, hogy ő egy robot. Nem tudom eldönteni, hogy ez most jó vagy rossz a történet szempontjából? Valóban ilyen a mesterséges intelligencia ami tökéletesen másolja az emberi érzelmeket, érzéseket??

A történet zajlik a jelenben, Abbie egyre másra fedez fel ellentmondást Tim szándékával kapcsolatban. Próbálja az összes felvillanó emléket értelmezni. A másik szálat pedig a cégnél dolgozó valaki meséli el Tim és Abbie kapcsolatát, ahogy azt a külvilág látta.

Azt gondolom, hogy ezek a forradalmian új lehetőségek az emberiségre csak bajt hoznak. Mert rosszul fogjuk használni, vagy már most rosszul használjuk azt ami elérhető a számunkra. Erre remek példa Tim, aki szerintem egy beteg agyú pöcs.

A könyv vége tartogatott jó pár csavart- itt már figyelnem kellett!! Bár remekül lett megírva és tényleg izgalmas volt mégsem estem tőle hanyatt. Azért megkapta a négy robotos cseresznyét az 5-ből!!

Eve Chase: Borostyánba szőtt titkok

 

"Az ember könnyen arra ébredhet, hogy öregkorára egyedül marad egy nyirkos házban, és még a felbecsülhetetlen értékű gyöngysora is fojtogatja."

 

Kedvenc szerzőm Kate Morton szerint igéző ez a történet, úgyhogy én is adtam neki egy esélyt. És milyen jól tettem! 

Ebben az esetben valóban lehet hagyatkozni az ajánlásra, mert minden olyan elem megtalálható a könyvben amiért egy családregény izgalmas és letehetetlen lesz.

Adva van egy patinás épület, -Black Rabbit Hall - egy négy gyerekes boldog házaspár, végtelenségbe nyúló nyarak és kalandok. És legfőképpen a két idősík, 1969, majd harminc évvel később. A ház ugyanaz,és benne néhány szereplő, és egy váratlan látogató, aki úgy érzi köze van a házhoz.

 "Margit hercegnő, aki egyszer itt járt egy mulatságon, és hajnalig táncolt, itt felejtette hosszú fehér selyemkesztyűjét, ami máig megvan egy fiókban, csak már senki sem tudja, melyik az.Annyi van."

Kedvenc szereplőm Amber, akit a szerző nagyon szerethetőre és elevenre alkotott, de ez elmondható a testvéreiről is.

A könyv ereje szerintem a hangulatában rejlik. Kiváló atmoszféra lett teremtve, egy burok ami teljesen át tudta adni az érzéseket, élményeket. Mintha a ház és a benne lakók, egy teljesen független, külön életet élnének. Mi vagyunk a nézők, ők pedig a színészek.

A magára valamit is adó családregényben van titok, tragédia, tiltott szerelem. Mindezeket megfelelő arányban keverve. A két idősík precízen ki lett találva, mindig a lehető legizgalmasabb részeknél váltva. A történet a végére sem fullad, ki. Tulajdonképpen az utolsó oldalig tartogat meglepetéseket.

Ezeket a történeteket egyszerűen nem tudom megunni,pedig itt már lehetne kaptafát emlegetni. Hiszen minden történetben azonosak a fő csapások, mégis annyi variáció van az elátkozott házakban, a széthullott családokban, és a tiltott szerelmekben, hogy mindig újdonságként hatnak.

Értékelés:5 nyuszis cseresznye az 5-ből!!!

Emma Cooper: Dalban mondom el ...

Igazán különleges olvasmányra bukkantam a szerző művében. A fülszöveg alapján volt egy elképzelésem, hogy nagyjából mire is számíthatok. Mély és különleges történet nemcsak a szerelemről., de a párkapcsolat mellett a fő csapásvonal a gyereknevelés és a család.

Veszteségek és tragédiák alakították Melody, két gyereke és férje életét. Fia iskolai bántalmazás elszenvedője, lánya tizenegy éve eltűnt apjukat keresi. Melody pedig egy fejsérülés utóhatásaként dalra fakad minden stresszes helyzetben.
Ebből a hatalmas káoszból kellene összerakni egy működő családot, és megoldást találni minden problémára.

Egy nem átlagos, de nagyon összetartó család. Ahol mindenki egyformán fontos.

Melody nem várt nyomra bukkan férje eltűnésével kapcsolatban...

A könyv egy része nagyon tetszett. Egyik felem mindent elhitt amit olvasott, de vannak a történetben olyan fordulatok amikhez az én fantáziám már nem ér fel. Ez nem feltétlenül a könyv hibája.

A szerző gyönyörűen fogalmaz, élvezet volt olvasni a sorait. Legfőképpen ezért (is) tetszett a könyv. A másik remek dolog, hogy, minden szereplő teret kap a történetben. Sokszínűbb lett így a történet, hogy minden szereplő megszólalhatott.

Az életünkben a család adhatja a legtöbb örömet, és okozhatja a legnagyobb fejtörést.

Értékelés:
4 családi cseresznye az 5-ből!!!

Whitney Scharer: A fény kora

"Kioldotta a zárat, és ahol addig nem volt semmi, egyszer csak ott termett a művészet."

A könyv megírásával a legfőbb célom az volt, hogy Leet olyan bonyolult nőnek ábrázoljam, amilyen valójában volt; gyönyörűnek, tehetségesnek, ugyanakkor törékenynek és sebezhetőnek.
A szerző tökéletesen teljesítette a küldetését. Pazar regényben ismerhetjük meg Lee Millert.
Érezhető az az éles kontraszt amivel be szerette volna mutatni a fiatal és zabolátlan szerelmes nőt, aztán a fotóművészt  a háború poklában, majd megkeseredett, színehagyott embert.
 Mostanában már másodszor fordul elő velem, hogy önkéntelenül is egy olyan nőről olvasok aki valóságos személy volt. Én kicsivel több mint egy hónapos voltam, amikor 1977-ben Lee elhunyt. Kétszer volt férjnél.
Lee Miller (Forrás: Google)

 1966-ban kéri fel régi barátnője és főnöke a Vogue szerkesztője, hogy munkásságának megmentésre irányuló utolsó szalmaszálaként írjon Man Ray-el való kapcsolatáról. A lapokon felváltva elevenedik meg a lüktető Párizs a művészeivel, aztán a vérzivataros háború.

Élete meghatározó része, és szerelme a festő és fényképész Man Ray, akinek a  tanítványa lesz.
1929 -ben ismerkednek meg Párizsban, Lee ekkor huszonkét éves. A nála jóval idősebb férfi oldalán tanulja meg a fényképészetet. Felnő egy komoly kapcsolat buktatóihoz miközben  családjához, főként apjához való bizarr viszonya is állandóan kísérti.  Fényképez, vagy éppen filmben vállal szerepel. Ray pedig vagy rajong érte, vagy uralkodni próbál rajta.
Miután Lee kinövi Ray mellett az asszisztens szerepét, a férfi konkurenciának tekinti Lee-t. Irigység, lopás, csalás fűszerezi az egyébként sem hétköznapi kapcsolatukat.

Héjanászuk  húsba vágón elevenedik meg a lapokon. Olyan a történet mint egy pazar díszletekkel és karakterekkel teli film, amit tátott szájjal bámulunk.
Nem vagyok egy érzelgős típus de az utolsó oldalak olvasása közben bizony könnybe lábadt a szemem.

Számomra kicsit sok alkohol fogyott, már attól rosszul voltam hacsak egy pohár előkerült. De persze ez az akkori korszak elkerülhetetlen velejárója volt.
  

Értékelés:
4,9 bohém cseresznye az 5-ből!!!

Paula McLain: Szerelmünk romjai

Bár a szerző A párizsi feleség könyvét 2012!!-ben olvastam, nagyon is erősen élt bennem a történet, így nem volt kérdés, hogy sort kerítek egy újabb adagra Hemingway életéről. Nem is tudom mit vártam, már maga a cím sem túl biztató.
Mondhatni egy újabb feleség (újabb) szenvedései elevenedik meg a lapokon. Hemingway feleségeinek a kezdeti lángolás (és öröknek hitt szerelem) után a mellőzöttség, és a szenvedés jut a híres író mellett.

Martha Gellhorn hasonlóan tehetséges mint Ernest, de hiába okos és talpraesett nő  Hemingway kezeiben gyenge báb lesz.
Az egész könyv alatt rettentő mérges voltam Marthara hiszen egyedül is bármire képes, mégis Ernest-től teszi magát függővé, legyen szó bármiről. Igazán kivételes nő volt Martha, nem egy átlagos háziasszony típus. Készakarva kereste a kihívásokat és a veszélyt.

Duplán szenvedhetünk, hiszen a második világháború adja a rémes díszletet a szerelmesek csatájához.
Ebben az időben jelenik meg az Akiért a harang szól, Hemingway tarol vele. (Olvastam, és tetszett.)
Egyébként a karrier nő és férfi szemszögből ábrázolva nagyon is mai téma. Hiszen még ma is ott tartunk, hogy a nőknek maximum egy tisztességes állás és szakma lehet vágyaik netovábbja, még a férfiaknak jár a karrier. És nem kérdés kinek kell feláldoznia álmait társa karrierjének oltárán. Természetesen önként és dalolva.

Azt nem írhatom, hogy csalódás volt a könyv, de azt hiszem a A párizsi feleség valahogy jobban megfogott. Lehet az író szerelmi életének már ismert forgatókönyve miatt nem éreztem, hogy meglepetés érhet. Nem hiszem, hogy egyhamar fogok olvasni Hemingway életéről. Magánemberként rettentően nagy csalódás ő nekem. Persze tudom én, hogy nem őt kell szeretni, hanem a műveit.

A könyv nagyon igényes, kemény fedeles, védőborítóval. Öröm volt kézbe venni.

Értékelés:
3 választott cseresznye az 5-ből!!

Christina Baker Kline: Egy darabnyi világ

"Olvastam egyszer egy asszonyról, aki kelepcébe kerülve a saját házában megőrül, és azt kezdi hinni, hogy a tapéta mögött lakik. Azon kezdek töprengeni, hogy vajon örökre ebben a házban fogok - e élni, fel - alá mászva a lépcsőn, mint az a nő a történetben."

Ha valakinek ismerős a szerző neve az nem véletlen, az Árvák vonata -korábbi könyve- is fantasztikus volt.
 Maradunk az igaz történeteknél, ezúttal Christina Olson és a híres festő Andrew Wyeth  barátságáról olvashatunk. Vagyis inkább Christina életéről, akire nem sokan emlékeznének, ha nem született volna meg a híres festmény róla a Christina világa. (bal oldali kép) Részletek itt: Wikipédia


1896.  Christina három éves. A korábban makkegészséges kislány lázas lesz. Mire felépül kezeit és lábait képtelen használni. Ettől eltekintve, vagy pont ezért a makacs és öntudatos lány igyekszik teljes életet élni. A farm ahol felnő, nem is nagyon hagy más választást, hiszen minden dolgos kézre szükség van.
A sokgyerekes családban aztán szép lassan mindenki elkezdi a saját életét. Csak Christina nem. Ő és a farm állandó. Vele nem, csak körülötte történnek a dolgok.
Imádott nagymamája halála után még inkább egyedül érzi magát.

Az elvárás, az akkori élet vitathatatlanul lefektetett mintái Christinánál nem érvényesek. Az erős, egészséges fiatalság, majd férjhez menés, szülés; egyhangú bár mindenki által áhított boldogsága egyre távolabb kerül tőle. Minden, aminek közelednie kellene elérhetetlennek tűnik.

A magány és a  csalódások megedzik Christinát, emelt fővel viseli a sorsát. Persze ahogy telnek az évek a kétely és a félelem egyre erősebb.

Az igaz történetek mindig levesznek a lábamról. Ez most sem volt másképp. Látszólag nem történik semmi a lapokon. Egy átlagos élet, átlagos történései. Mégis a főszereplő annyi mindent ad az olvasónak, a nőknek. Tartása van, nagyon bátor, nagyon emberi.

Értékelés: 5 festett cseresznye az 5-ből!!!

(Réka ! Nagyon ajánlom.)dle így mennyi mindendhat az olvasóknak, a nő

Sofia Lundberg: A kérdőjel egy fél szív

Elin- nek mindene megvan, ám mindig is tartózkodó, magányos figura, még családja szemében is. Sem férje,sem lánya Alice nem tudja mi az ami hiányzik Elin-nek. Egy napon furcsa levelet kap, amitől Elin végképp szétesik.
Alice nem hagyja annyiban, nagy nehezen ráveszi anyját, hogy végre ossza meg vele ami ennyire nyomasztja, sőt utazzanak vissza Elin gyermekkorának helyszínére Gotland szigetére.

Elin úgy élte túl a gyermekkorát és a múltját, hogy gyökeresen más életet választott magának felnőttként. Karrierje van, sikeres, kialakított magáról egy képet a külvilágnak és a családjának. Kérdés, hogy mit rejteget ennyire?? Amiről beszélni sem hajlandó, és csupa hazugsággal leplezett eddig.

A történet eleje remekül lett megírva, fejezetenként ugrálunk a jelenben és a múltban. Nyomon követjük Elin tökéletes családjának a széthullását, és megismerjük Gotland szigetét, a csodálatos helyeket, és Elin gyerek korát.

A csavarra sajnos rájöttem, és a sztori vége kicsit el lett húzva. Ezt leszámítva azt kaptam a szerzőtől, amit előző könyvében - Az elveszett nevek füzete  -kaptam. Mély érzéseket, remek jellem ábrázolásokat, életszagú emberi sorsokat. Elhisszük, hogy amit olvasunk akár igaz is lehet.

A család bonyolult és nehéz teher tud lenni. Lundberg pedig remekül el tudja kapni ennek a kapocsnak minden aspektusát. Szeretet, gyűlölet, harag, tagadás -mind mind ami egy családban előfordulhat. A sajátos kapcsolatot a szüleinkkel, aminek természetesnek és könnyednek kellene, hogy legyen. De a valóság sokszor sokkal szomorúbb.
A hiábavaló ragaszkodás, és remény, hogy olyanná formáljuk szeretteinket amire vágyunk.
Elvárjuk, - főleg a szüleinktől,- hogy úgy szeressenek minket amilyenek vagyunk. De sokszor pont ez a kapcsolat az ahol a legkevesebbet kapjuk, szeretetből, elfogadásból. És ezeket a terheket cipeljük egy életen át. Erre az ingatag érzelmi kártyavárra tekintünk alapként mikor felnőttet játszunk.

A könyv címe nagyon fappáns, imádom!





Értékelés:
4 száműzött cseresznye az 5-ből!!!

Greer Hendricks - Sarah Pekkanen: ...És én téged el nem hagylak

Már nem is lehet nyomon követni a női thrillerek áradását, innen szép kihalászni a jókat.

Két okból döntöttem a könyv mellett; jó volt a fülszöveg és akcióban vettem.

Klasszikus szerelmi háromszögnek tűnik a történet. Az egyik oldalon adva van az elhagyott, magányos feleség. A másik oldalon a jóképű ex férj és annak hamvas, újdonsült kedvese.
A volt feleség lassan áll talpra, új élete sehogy sem tetszik neki. Rögeszmésen figyeli a távolból volt férjét.

"Az ő élete Richarddal most kezdődik. Az enyémnek - úgy tűnik - lassan vége."

Lassan bontakozik ki az olvasó előtt, hogy kiről is szól a könyv első fele, illetve kicsit zavarosnak tűnhet, de aztán minden helyére kerül.
Innen aztán felgyorsulnak az események. Amit korábban az ex feleség tett, jó ötletnek tűnt, de aztán rádöbben mit is művelt...

A szerző próbált többet belevinni a klisék halmazánál, ezért belegyúrt több múltbeli szálat is apró titkokkal, tragédiákkal, így még hangsúlyosabbak lettek a szereplők tettei.

Bár mindenkinek megvolt a maga oka a viselkedésére, én eléggé hajmeresztőnek gondolom, hogy egy -egy csalódás, régi sérelem egy életen át mozgató rugó legyen. Hogy erre építsek fel egy életet, hogy minden döntésemet ez határozza meg. Hogy sohasem az érzelmeim vezetnek, hanem racionálisan döntök minden helyzetben. Ilyen szerintem nincs.
Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk akkor azt lehet mondani, hogy egy remek thriller lett.


Kíváncsi lennék, hogy gyakorlatban hogyan néz ki, hogy két ember ír meg egy regényt. Na meg, hogy mennyit vitatkoztak egy -egy fejezetről.

Értékelés:
4 halványuló cseresznye az 5-ből!!!

Louise O'Neill : Majdnem szerelem

"Néha a felejtés pillanatai voltak a legjobb percei az életemnek."

Sosem szerettem a nyűglődős szerelmi történeteket, ezt a könyvet mégis valamiért lélegzet visszafojtva olvastam.

Adva van egy fiatal nő Sarah. A jelenben épp boldognak kellene lennie párjával, aki szereti, nem mellesleg remek színvonalon élnek. Ám valamiért a valaha művész ambíciókat dédelgető lány csak a tanításig jut, maximum barátai kiállítására jár. Sehol sem találja a helyét, önbizalma kevés.
Állandóan a múlton rágódik amikor annyira szeretett és őt oly kevéssé szerették.
Mindenét egy férfinak adta, cserébe lopott perceket és állandó kritikát kapott.

"Ha szeretsz, arra vársz, hogy eldöntsék, elég jó vagy – e."

Szerintem rengeteg olvasót fog Sarah szenvedése idegesíteni, én sem értettem egyet vele ahogyan hagyta, hogy egy pöcs bánjon vele - mégis át tudtam érezni az érzéseit.
Nagyon vártam egy boldog vég kifejletet, egy adag bosszút, de a szerző nem túlozta el a dolgot, ettől is volt olyan életszerű a történet.
Szerintem sokkal gyakrabban fordul elő mint hinnénk, hogy olyasvalakire pazaroljuk az érzelmeinket aki nem érdemli meg.


Értékelés:
4,9 csalódott cseresznye az 5-ből!!!

Katrin Lankers: New York, Te csodás!

Minden benne volt ebben a vidám, színes kis könyvben amire vágytam és számítottam.
Egy vagány lány aki Németországból New Yorkba költözik egy évre, hogy gyakornok lehessen egy újságnál.
Persze a szerelemi zűrök, munkahelyi és lakhatási problémák egész tömkelegével kell Maxi-nak megbirkóznia.

Nagyon pörgős a sztori egy percre sem unatkozunk, Maxi száguld és egyik bonyodalomból a másikba csöppen.
Egy furcsa rózsaszín házba költözik aminek tulaja elhalálozik, ezzel egy időben úgy tűnik a lakóknak is menniük kell az egyedi és extravagáns  épületből. Egyébként a lakótársak sem piskóták, a kezdő színésznőtől a jogászon át színes a felhozatal.

Főhősünket a munkahelyén is igazi kihívás elé állítják, vetélytársával egy blogot kell készíteniük. Akié olvasottabb az kapja meg a vágyott gyakornoki állást.

Valahogy a szerzőnek sikerült úgy összegyúrnia a történetet, hogy minden szála vibráló és izgalmas lett. Nem mellesleg az abszurd helyzetektől sem mentes, és humorban is bővelkedik.
Lehetséges, hogy a szerző a saját tapasztalatait is beleszőtte a történetbe, hiszen Katrin is volt gyakornok, és nemcsak New Yorkban, de Mexikóban is!


Bár egyértelmű utalásokat nem találtam, de úgy sejtem sorozattal állunk szemben, mert egyáltalán nincs befejezés. A hatalmas káoszban semmi sem lett kibogozva. Várom a folytatást!

A borító nagyon passzol a történethez; fiatalos, vidám és színes.

Értékelés:
4 bohém cseresznye az 5-ből!!!

Mary McCluskey: Tolakodó érzelmek

Két délután alatt elolvasható a könyv, aminek egészen az utolsó oldaláig várni kellett a csattanóra.
A szerző jó stílusban ír, gördülékenyen haladt a történet, amelynek főszereplője egy házaspár akik kamasz fiukat gyászolják. Hirtelen minden értelmét veszti az életükben ami eddig olyan fontosnak tűnt- a munka, a karrier, a csodás ház - jelentéktelenné zsugorodik.
Soha nem tölthetnek már időt a gyerekükkel, nincsenek terveik a jövőre nézve. Kat depresszióba süllyed, Scott a munkába menekül.
A nő magányában újabb és újabb forgatókönyvet talál ki arra nézve, hogy tudna újra értelmet adni az életének. Közben felbukkan egy régi gyerekkori barátnő, aki látszólag segíteni szeretné Kat ábrándozásait valóra váltani.

Egyetlen baj van a történettel, mégpedig az, hogy a szerző szemernyi kétséget sem hagy afelől, hogy ki a gonosz és ki az áldozat. A karakterek első percben elárulják szándékukat, vajmi kevés izgalmat okozva ezzel az olvasónak. Sokkal több feszültségre és kétségre lett volna szükség ahhoz, hogy valóban körömrágósan izgalmas legyen.

Az alapötlet nagyon tetszett a kivitelezés azonban vérszegényre sikerült.

Értékelés:
3 komor cseresznye az 5-ből!!!

Jennifer McVeigh: Leopárd az ajtóban

Nagyon megjegyeztem magamnak a szerzőt, hiszen az előző könyve, az  Afrikai akác kedvenc lett.
Alig vártam, hogy újabb kalandokban legyen részem.

"Én is azt reméltem egész végig, hogy a farm ugyanaz lesz, de egyetlen jóságos tündér sem varázsolt tüskés erdőt az otthonom köré, arról sem gondoskodott, hogy azok, akiket szeretek, itt várjanak, változatlanul, pontosan úgy, ahogy hagytam őket. Amikor hazajöttem, rádöbbentem, hogy a farmot egy olyan jövő forgatta fel fenekestül, amelyet még egyáltalán nem értek."

Rachel-t gyerekként küldték Afrikából Angliába anyja halála után. A kislány hat évig várt és reménykedett, hogy apja meggondolja magát és hazaviszi. Rachel betöltve a tizennyolcat úgy dönt hazamegy mit sem sejtve arról, hogy apja miként fogadja majd.

Rachel senki sem tájékoztatta a családjában beállt változásokról Sokként éri a fiatal lányt, hogy anyja emlékét őrző otthona teljesen megváltozott, mint egy színdarab ahol a kellékek a régiek, a szereplők viszont újak.
 Családja széthullása letaglózza a lányt, de nem sok ideje marad, hogy döntéseket hozzon mert hőn szeretett Afrikájában is új szelek fújnak. A brit gyarmatosítók ellenséggé lesznek. 
A szerző a valóságból merített a MauMau lázadás időszakát jelenítette meg. Egyre brutálisabb támadások érték a telepeseket.
Rachel nehezen fogadja el, hogy gyerekkori barátai és munkásaik az életére törnének. 

A történet közepe jó sokáig húzódott. Bár a  szerző gondoskodott a feszültségről, de igazán a történet végén csúcsosodott ki a valódi történés és dráma.
 Mint oly sokszor a politika és a hatalom szól bele az átlag emberek életébe és boldogulásába. A szerelemről nem is beszélve.

Értékelés:
4 afrikai cseresznye az 5-ből!!!

Jenny Blackhurst: Így veszítettelek el

A lélektani thrillerek virágkorukat élik, egyre-másra jelennek meg, ember legyen a talpán aki pontosan megítéli melyiket érdemes kézbe venni.
Ez a történet különlegesnek tűnt a témaválasztása miatt.

Susan Webster tizenkét hetes fiát ölte meg. Büntetése után új névvel, egy új életet szeretne kezdeni. Múltjából egyedül büntetése alatt barátnőjévé vált szobatársa maradt.
Susan az eltelt évek alatt sem tudott megbirkózni a lelki ismeretével, képtelen elfogadni, hogy nem emlékszik arra, hogy gyermeke életére tört volna. A bíróság a gyermekágyi pszichózissal  magyarázta az anya tettét.
A nő úgy érezte nem érdemli meg családja szeretetét, így nem is várta, hogy férje kitartson mellett.

Susan új életének felépítésében már az első napokban elakad, mikor új identitása ellenére valódi nevére érkezik küldemény, majd egyre másra ijesztő dolgok történnek körülötte, mintha valaki el szeretné üldözni, ugyanakkor azt is sugallja, hogy fia él. Kénytelen apját és volt férjét is felkeresni, hogy tisztán lásson. A véletlen egy újságírót sodor a nő útjába, így ketten próbálnak Susan életének legszörnyűbb fejezetére magyarázatot találni.

Egyrészt izgalmas, és nagyon mozgalmas a történet. És ahogy fentebb írtam a témaválasztás is különleges.
 Amit viszont sajnáltam, hogy a szereplők nem jutottak közel hozzám, valahogy a szerző nem tudta átadni a nő szenvedését, gyászát. Sokszor meglepődtem a szereplők döntésén és az újságíró Nick is olyan papírmasé figura, a kurtán furcsán kerül a képbe, akinek a gyanakvó Susan mégis rögtön bizalmat szavaz.


Értékelés:
4 Anya cseresznye az 5-ből!!!

Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete

"Mi, akiket az élet annyira megviselt, kinevettük azokat, akik hittek a boldog beteljesülésben."

Valljuk be, ha egy idős embert látunk nem az jut eszünkbe róla, hogy biztosan kalandos élete volt. Csak egy idős embert látunk akin meglátszik az idő, de fogalmunk sem lehet arról, hogy mennyi minden történt vele.
Főszereplőnk Doris kilencvenhat éves. Átlagos, idős öreg hölgy aki segítségre szorul. Rosszul lát, lassan mozog.
Egyetlen rokona húga unokája Jenny, és annak családja. Miattuk tart még ki Doris. Az idős hölgy napjai nagy részében a múltban jár. Piros notesze, melyben nevek sorakoznak még édesapja ajándéka volt. Ebben a füzetben rejlik Doris múltja. Minden egyes név egy-egy emlék és jelentős eseményt jelképez Doris életéből.

Doris lassú emlékezése széles hömpölygő folyóvá érik ahogy halad a története. Nélkülözés, szerelem, háború, barátság. Az olvasó hihetetlen kalandokat él át egy - egy név kapcsán.
A Titanic c. filmben hangzik el ez a  mondat : Hisz nők vagyunk, nehéz döntések jutnak nekünk. Ez a mondat nagyon jól jellemzi Doris történetét, csupa nehéz döntés jut neki.

Kedvenc lett. Mert őszinte, nehéz kérdéseket boncolgat, emberi, hétköznapi, mégis csodálatos.
Bár sok könyvet olvasok, ritka, hogy ennyire elragadjanak az érzelmek olvasás közben. Sokszor fojtogatott a sírás.

Értékelés:
5 Doris - nak szánt cseresznye az 5-ből!!

Amy Lloyd: The Innocent Wife (Az ártatlanság börtönében)

Egyetlen nap alatt olvastam ki a könyvet. A regény a Daily Mail elsőkönyves versenyének győztese - meg is érdemelte!

Adva van egy kissé elveszett és csalódott nő, Samantha. Levelezni kezd Dennis-el Ez még nem is lenne olyan furcsa. Csakhogy Dennis börtönben ül gyilkosságért.
A kisfiús és ijedt tizennyolc éves srác teljesen megbabonázza a lányt aki vakon hisz a fiú ártatlanságában. Dennis történetét nyomon követi a média. Könyvet írnak róla, támogatói vannak.
Samantha és Dennis még a börtönévek alatt összeházasodnak, aztán a férfi huszonegy év után kiszabadul...

"Két ember annyira vágyott valami jobbra, hogy ők maguk megteremtették."

 

Dennis szabadulása hatalmas szenzáció. Az áldozatok hozzátartozói fel vannak háborodva, a férfi rajongói ajándékokkal és nem múló érdeklődéssel fordulnak a férfi felé. Újra dokumentumfilmet forgat vele a stáb akik végigkövették a férfi huszonegy évét.
Samantah különlegesnek érzi magát, igaz kicsit furcsa is neki az új helyzet, hiszen szerelme kézzelfoghatóvá vált, elkezdhetik közös életüket.
Ám a férfi le szeretné zárni a múltját ezért kénytelenek visszatérni Red Riverbe.

Már a történet kezdetétől vibrálnak a sorok a feszültségtől. Dennis minden bizonyíték szerint ártatlan, de akkor ki helyett szenvedett huszonegy évig? Miért akar mindenáron visszatérni oda ahol mindenki gyűlöli?
Attól eltekintve is izgalmas volt a könyv az utolsó oldalig, hogy nem volt semmilyen hatalmas csavar, mégis a homlokomra csaptam mikor végre összeállt a kép.

Eleinte nem tudtam Samantha - val azonosulni, hiszen hogyan lehetséges egy olyan emberhez kötni magunkat akit  nem ismerünk, és lehetséges, hogy gyilkos?
Jól fel lett építve a történet és a karakterek is. Szeretem ha az események és az emberek valamilyen logikát követnek, nemcsak annyi a magyarázat, hogy csak.

Az utóbbi időben rengeteg könyv jelenik meg ebben a műfajban és nagyon nehéz olyat találni ami nem tűnik lerágott csontnak. Nos ez a regény szerintem ilyen!

Értékelés:
4 megijesztett cseresznye az 5-ből!!

Jamie Attenberg: Családom és más nehéz falatok

Egy átlagos család, átlagos gondokkal - gondoltam az első oldalak olvasása után. Ám a szerző gondoskodott arról, hogy az élet hétköznapi dolgait olyan köntösbe bújtassa amitől teljesen más megvilágításba kerülnek ezek a problémák.

Edie és Richard évtizedekig tartó házassága véget ér. Richard egyszerűen kisétál a családi házból, magára hagyva beteg és elhízott feleségét. Felnőtt gyerekeiket hideg zuhanyként éri a szülők körüli változás. Nehezen törődnek bele, hogy a jól megszokott családi élet felborult.

A napi taposómalomban nehéz megoldani, hogy Edie és Richard gyerekei szüleik, és főként anyjuk Edie segítségére siessenek. Robin és Benny tanácstalanok, egyedül Benny felesége Rachel az aki a tettek mezejére szeretne lépni, addig amíg nem késő.

Sajnos számomra a család egyik tagja sem volt túl szimpatikus. Valahogy olyan furcsán álltak a dolgokhoz, nagy kerülőkkel megtalálva a megoldásokhoz vezető utat. 

Jóval több az olyan regény amely az anorexiával foglalkozik.  A kóros elhízás a túlsúly inkább az életmód tanácsadó könyvek témája, regényekben ritkán fordul elő.
Edie története ettől is egyedi. Az idősödő, betegeskedő, túlsúlyos Edie, aki visszatekint gyerekkorára, férjével való megismerkedésére. És persze az ételhez való viszonyára, ami úgy tűnik minden bajára gyógyír...vagy mégsem.
Megmenthet a családunk? Kell, hogy valaki megmentsen minket, vagy ezt csak mi magunk tehetjük meg önmagunkért?

A borító zseniális lett!

Értékelés:
4  falánk cseresznye az 5-ből!!!

A. J. Finn: Nő az ablakban

"Pánikbetegként azt mondanám, az agorafóbia nem is dúlta fel annyira az életemet - inkább csak ez lett az életem."

Egy hatalmas ház, egy benne bolyongó pánikbeteg pszichiáter, szomszédok. Anna Fox élete dióhéjban. Anna tíz hónapja ki sem mozdul az egykor gyönyörű családi otthonból. Három emberrel érintkezik időözönként, a saját pszichiáterével, a gyógytornászával és az alagsorban élő albérlőjével  - utóbbi  abban segít a pánikbeteg, depressziós és szerintem alkoholista nőnek, hogy a hétköznapi problémákat megoldja helyette.

Annának van családja de valamiért nem lehet velük-ez az ok, és az amiért a nő saját lakásának fogja lett lassan bontakozik ki a lapokon.

Anna Nikon márkájú fényképezőgépével napi szinten nyomon követi szomszédai életét. Az internet és a kíváncsisága együttes erejével térképezi fel a körülötte élőket, akik helyette is élnek, munkába járnak, vagy éppen  babakocsit tolnak. Veszekedések, idilli vacsorák szemtanúja lesz.

Az iszom-filmet nézek- leskelődöm - csetelek körforgást egy a szomszédban zajló, krimibe illő cselekmény szakítja meg.

Míg a nő múltja lassan bontakozik ki előttünk, - és az utolsó oldalakig izgalomban tartott - addig a jelen pattogós és gyors. Pillanatonként változik a lehetséges tettes, amit Anna agya több szálon futtat.De az is lehet, hogy az egészet csak képzelte, hiszen a több palacknyi bor és a gyógyszerek érdekes dolgokat láttatnak vele.

A szerző bemutatkozó regénye szerintem remekül sikerült. Egy pillanatra sem hagyja elkalandozni a figyelmet, remek a stílusa és persze a végszóra tippem sem volt.

Értékelés:
5 bűntudatos cseresznye az 5-ből!!!