Kedvenc szerzőm Kate Morton szerint igéző ez a történet, úgyhogy én is adtam neki egy esélyt. És milyen jól tettem!
Ebben az esetben valóban lehet hagyatkozni az ajánlásra, mert minden olyan elem megtalálható a könyvben amiért egy családregény izgalmas és letehetetlen lesz.
Adva van egy patinás épület, -Black Rabbit Hall - egy négy gyerekes boldog házaspár, végtelenségbe nyúló nyarak és kalandok. És legfőképpen a két idősík, 1969, majd harminc évvel később. A ház ugyanaz,és benne néhány szereplő, és egy váratlan látogató, aki úgy érzi köze van a házhoz.
"Margit hercegnő, aki egyszer itt járt egy mulatságon, és hajnalig táncolt, itt felejtette hosszú fehér selyemkesztyűjét, ami máig megvan egy fiókban, csak már senki sem tudja, melyik az.Annyi van."
Kedvenc szereplőm Amber, akit a szerző nagyon szerethetőre és elevenre alkotott, de ez elmondható a testvéreiről is.
A könyv ereje szerintem a hangulatában rejlik. Kiváló atmoszféra lett teremtve, egy burok ami teljesen át tudta adni az érzéseket, élményeket. Mintha a ház és a benne lakók, egy teljesen független, külön életet élnének. Mi vagyunk a nézők, ők pedig a színészek.
A magára valamit is adó családregényben van titok, tragédia, tiltott szerelem. Mindezeket megfelelő arányban keverve. A két idősík precízen ki lett találva, mindig a lehető legizgalmasabb részeknél váltva. A történet a végére sem fullad, ki. Tulajdonképpen az utolsó oldalig tartogat meglepetéseket.
Ezeket a történeteket egyszerűen nem tudom megunni,pedig itt már lehetne kaptafát emlegetni. Hiszen minden történetben azonosak a fő csapások, mégis annyi variáció van az elátkozott házakban, a széthullott családokban, és a tiltott szerelmekben, hogy mindig újdonságként hatnak.
Értékelés:5 nyuszis cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése