Holly Smale: A lány, aki ragyogni akart

 "Szociológiai tanulmányok szerint az átlagon felüli intelligencia jellemzői közé tartozik, ha valaki haszontalan törekvésekben leli örömét..."


Ritkán vagyok ennyire kitartó ha sorozatról van szó, de Harriet Manners világa annyira egyedi, humoros és nem kevés kalandban bővelkedik, hogy reménykedem, hogy a szerző már írja az ötödik részt.
Az első három rész itt található: Geek Girl 1. 2. 3.   és most térjünk rá a negyedik részben történtekre.

Harriet újra otthon, vége a csillogásnak, újra iskolába kell mennie, ahol a régi ismert arcok (és ellenségek) mellett már csak Toby-ra számíthat, Nat másik iskola padjait koptatja.
Harriet most is mindig tökéletes szeretne lenni, tudásával segíteni - néha elnyomni- társait, és mindenek előtt elfelejteni, hogy valaha szerelmes volt.
Aztán egy átlagos napon megpillant egy plakátot a buszmegálló oldalán ami kísértetiesen hasonlít rá, még akkor is ha ezek a képek egy évvel ezelőtt készültek. És innentől kezdve nincs megállás, a stréber lányból sztár lesz, akinek figyelméért versenyeznek nemcsak a lányok, de a fiúk is nemhogy csak az osztályában, de az egész iskolában! Harreit népszerű lesz, és annyi de annyi elfoglaltsága lesz, hogy valahol csak az agya hátsó zugában érzékeli, hogy Nat és Toby egyre távolabbra kerülnek tőle.
Toby menekül előle, holott korábban Ő volt Harriet legeltökéltebb zaklatója, Nat pedig sosem ér rá.
Harriet elhatározza, hogy új életet épít fel magának, sok-sok baráttal, nulla nosztalgiával  ha Nick-ről van szó, és olyan de olyan sok mindent ki fog próbálni egyedül, hogy listát kell majd írnia.

Azért modellünk modellkedik is egy kicsit, a hírnév egészen Marokkóig repíti. Új ügynöke szeszélyesebb mint  egy világhírű modell, de Harriet mint mindig most is profi.

Harriet ámokfutása egy csillogó buliba torkollik, ahol aztán lehull a lepel mindenről, és mindenkiről.

Egyszerűen csak élvezni kell a szerző egyedi stílusát, nagyokat nevetni, és együttérezni egy fiatal lány botlásaival.

"...a vidrák kézen fogva alszanak, nehogy elsodorja valamelyiküket a víz."

 Értékelés:
5 marokkói cseresznye az 5-ből!!

Holly Smale: A lány, aki távolról tökéletes

 
 "Ha  önök felnéznek a csillagokra, valójában a múltba látnak, mert a fénynek több ezer vagy több millió év kell ahhoz, hogy elérje a Földet."


Akárhonnan nézzük öreg vagyok már ehhez a sorozathoz, mégis nagy kedvencem Harriet és az ő kis világa. Ritkán vágok már bele sorozatba, legtöbbször a jó kezdés után csapnivalóak a folytatások.
De ez a sorozat üdítő kivétel. Mindhárom rész egyformán vicces és jópofa.
Az első rész: A lány, akit soha senki sem vett észre
A második rész: A lány, aki mindig mindent félreért

 A könyv minden mondatán percekig lehet heherészni. Furcsa de remek egyvelege egy lány életének és az élet megdöbbentő és csodás dolgainak.
Nem elég, hogy ismét hihetetlen mennyiségű tudásra tehetünk szert - a kék bálnának akkora szíve van, hogy simán bele tudna kuporodni egy ember is- ezen kívül még ott a sok kaland ami kedvenc modellünkkel megesik.Többek között New Yorkba költözik! Szerelmes! És a méltánytalan modellkedésmegvonás után újra remek munkát kap, amit nem máshol kell véghez vinnie mint egy vidámparkban!
Persze szóba kerülnek a barátok, barátnők, szülők. Harriet a lapokon betölti a tizenhatodik születésnapját, és ennek kapcsán azt is megtudhatjuk, hogy a világ számos pontján hogyan köszöntik az ünnepeltet. (Skóciában például a fenékbe rúgás a divat ezen a téren.)
Egyszóval ismét csupa móka és kacagás, no meg egy kis sírás, de nem kell agódni, hiszen Harriet Manners végül mindent megold. Vagy egyedül, vagy némi segítséggel.

Beletörődtem, hogy ennyi volt a Geek Girl sorozat, de nagy örömömre a könyv utolsó oldalain tudatták velem, hogy Holly már megírta a negyedik részt is, ami remélhetőleg gyorsan elér hozzánk is.

Értékelés:
5 Manners cseresznye az 5-ből!!

Holly Smale: A lány, aki mindig mindent félrért

               Harriet Manners újabb kalandjai.

A sorozat második része még szórakoztatóbb mint az első. A lány, akit soha senki sem vett észre
A szerző mintha most lendült volna csak bele igazán. Laza, humoros, és mindig történik valami.

Harriet élete majdnem tökéletes: Igaz, hogy Nick eltűnt az életéből de cserébe előtte az egész nyár, amit barátnőjével és zaklatójával Tobyval tölthet.
De hiába a parazitológia intézetben való látogatás lehetőségével kecsegtető fantasztikus szünet, ha legjobb barátnőjét Nat-et Franciaországba száműzik.

Otthon elég puskaporos a hangulat, a kistestvér érkezésével Harriet úgy érzi nemcsak a szobájából, de a családból is kitúrták.
Így kapóra jön egy munka Tokióban. Ahová nem más kíséri el főhősünket, mint a mostohanagyi Bunty, aki eléggé modern nagyi ahhoz, hogy megérkezés után magára hagyja Harrietet, hagy bontogassa csak ifjonti szárnyait.

Az új modell lakótársak, az érdekes, de annál szerencsétlenebbül  végződő fotózások mellett újabb hasznos és meghökkentő tudás birtokosai lehetünk, hála okos és széles látókörű modellünknek.
Már tisztában vagyok vele, hogy létezik egy halhatatlan medúzafaj. Tudom, hogy  Neil Armstrong hogyan hagyta el a Holdon a csizmáját, és, hogy egy emberi test fél óra alatt annyi hőt termel amivel simán vizet lehet forralni.
Azért Japánról is van adat: Japánban egy emberre huszonhárom!!! shopping automata jut.

Persze a modellek élete nem fenékig tudomány és csillogás. Őket is elárulják, átverik, összetörik a szívüket.
De vannak igaz barátaik, lelkes ügynökük, és egy nem tökéletes de annál szerethetőbb családja.

Mind a karakterek mind a párbeszédek fenomenálisak!
Remélem hasonlóan az első részekhez, a harmadikra sem kell sokat várni.

Értékelés:
5 Japán cseresznye az 5-ből!!

Holly Smale: A lány, akit soha senki sem vett észre

 
Annyira vonzott a könyv, hogy a fülszövegét már csak akkor olvastam mikor a könyv felénél jártam.
Reméltem, hogy vicces lesz és aranyos, és nem túl elvont.
A szerző túl is teljesítette az elvárásom, egy nagyon aranyos, szerethető és röhögős történetet vetett papírra.
Valószínűleg Holly némileg beleszőtte saját kis élete korai éveinek tapasztalatait, ami a szerencsétlenkedés és a modellkedés témakörét illeti.

Harriet egy Geek feliratú táskával kénytelen iskolába járni - a feliratot nem ő varázsolta a táskájára.
(Geek-kockafej, stréber)

Harriet okos és érdeklődő tizenéves de minden szándéka ellenére sem tud beilleszkedni kortársai közé.
Egyetlen igaz barátnője Nat, (és zaklatója Toby) aki bár szöges ellentéte Harrietnek mindig kiáll a lány mellett.
Nat szép, és dédelgetett álma a modellkedés. Ám egy rémes napon valami bizarr módon Harriet lesz a felfedezett nem pedig Nat.

"Tudom, hogy úgy érzed, hogy kizsigereltek: elvesztetted a nőiességedet, meg minden. De itt senki sem ér rá a kizsigereléseddel foglalkozni."

A könyvben csak szerethető szereplők vannak. Még Toby is az, minden furcsasága ellenére.
Nem tudtam eldönteni, hogy Harriet élete egy karikatúra vagy vegyem komolyan.
Minden esetre rég szórakoztam ilyen jót.

Harriet úgy érzi a modellkedéssel kitörhet abból a skatulyából amibe belekényszerítették, és megmutathatja, hogy milyen szerethető is ő.

"Igazából azt értem el, hogy épp az ellenkező irányba változtam át. Egy olyan hernyó vagyok, ami visszafejlődött petévé, vagy egy olyan munkanélküli Hamupipőke, akinek még egy kandallója sincs, amit sikálhatna."

Harriet családja is kész katasztrófa, de olyan jobb fajta.

Nagyon várom a folytatást, remélem tartani fogja ezt a színvonalat.

A következő rész már meg is jelent, A lány, aki mindig minden félreért címmel.



Értékelés:
5 különc cseresznye az 5-ből!!