Harriet Manners újabb kalandjai.
A sorozat második része még szórakoztatóbb mint az első. A lány, akit soha senki sem vett észre
A szerző mintha most lendült volna csak bele igazán. Laza, humoros, és mindig történik valami.
Harriet élete majdnem tökéletes: Igaz, hogy Nick eltűnt az életéből de cserébe előtte az egész nyár, amit barátnőjével és zaklatójával Tobyval tölthet.
De hiába a parazitológia intézetben való látogatás lehetőségével kecsegtető fantasztikus szünet, ha legjobb barátnőjét Nat-et Franciaországba száműzik.
Otthon elég puskaporos a hangulat, a kistestvér érkezésével Harriet úgy érzi nemcsak a szobájából, de a családból is kitúrták.
Így kapóra jön egy munka Tokióban. Ahová nem más kíséri el főhősünket, mint a mostohanagyi Bunty, aki eléggé modern nagyi ahhoz, hogy megérkezés után magára hagyja Harrietet, hagy bontogassa csak ifjonti szárnyait.
Az új modell lakótársak, az érdekes, de annál szerencsétlenebbül végződő fotózások mellett újabb hasznos és meghökkentő tudás birtokosai lehetünk, hála okos és széles látókörű modellünknek.
Már tisztában vagyok vele, hogy létezik egy halhatatlan medúzafaj. Tudom, hogy Neil Armstrong hogyan hagyta el a Holdon a csizmáját, és, hogy egy emberi test fél óra alatt annyi hőt termel amivel simán vizet lehet forralni.
Azért Japánról is van adat: Japánban egy emberre huszonhárom!!! shopping automata jut.
Persze a modellek élete nem fenékig tudomány és csillogás. Őket is elárulják, átverik, összetörik a szívüket.
De vannak igaz barátaik, lelkes ügynökük, és egy nem tökéletes de annál szerethetőbb családja.
Mind a karakterek mind a párbeszédek fenomenálisak!
Remélem hasonlóan az első részekhez, a harmadikra sem kell sokat várni.
Értékelés:
5 Japán cseresznye az 5-ből!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése