2013. március 31., vasárnap

2013. március 30., szombat

Úgy várom jössze-e már

 Annyi,de annyi jó könyv fog áprilisban megjelenni,hogy csak na,arról már nem is beszélve ,hogy már most olvasnám őket!!! Ezt a szépséget a Libri jelenteti majd meg.




Mia tizenhat éves, cinikus, lázadó, határozott, nem fél szembenézni a kihívásokkal, amit az iskola, az osztálytársak és az elvált szülők jelentenek. Viharos a kapcsolata az anyjával, aki mindennél jobban szereti őt, viszont pasiügyekben eléggé hasznavehetetlen.

Mia, amióta az eszét tudja, egy dologra vágyik: hogy bekerüljön a londoni Royal Ballet Schoolba, a világ legnevesebb tánciskolájába. Csakhogy a felvételi vizsga kegyetlen, a tandíj pedig megfizethetetlen egy egyedülálló édesanyának. És csak hogy az élet még bonyolultabb legyen, a lány titokban őrülten szerelmes a legjobb barátnője bátyjába, Patrickba. A fiú annyira fantasztikus és különleges, hogy már-már nem is tűnik egyszerű halandónak, inkább egy angyalra hasonlít.

Mia sosem hitt abban, hogy egyszer minden álma teljesülhet. Arra pedig pláne nem készült fel, hogy amit a sors egyszer már nekiajándékozott, azt el is veheti tőle.










Palermo egyik lerobbant negyedében egy kilencéves fiú életében először száll ringbe. Apja Lovag néven a környék leghíresebb bokszolója volt, de nem sokkal a fiú születése előtt meghalt.
Nagybátyjára, a hatalmas Umbertinóra marad hát a feladat, hogy felkészítse a bunyós család legújabb reménységét: Davidúnak el kellene nyernie az országos bajnoki címet, amit korábban az apja és a nagybátyja is elbukott.

Ez a gondolat- és érzelem gazdag regény ötven év történetét meséli el, a második világháború bombázásaitól kezdve a maffia térnyerésén keresztül egészen 1992-ig, a tragikus palermói merényletekig. Kifinomult érzékkel ötvözi a humort a tragédiával. Brutális, ám ugyanakkor magával ragadó világ bontakozik ki az olvasó előtt: a háború után éledező Szicília mindennapjai.

Szintén Libri:-))


Örülök,hogy a Gabo kiadó nem felejtkezett el John Green könyveiről és az Alaska nyomában valamint a Katherine a köbön után áprilisban megjelenik a Csillagainkban a hiba.

 






2013. március 25., hétfő

Torey Hayden:Napraforgóerdő


"Anyámat mindig is körülvette valami igazán szívet tépő sebezhetőség"

Hayden nagyon jól ír,annyira át éreztem átéltem Lesley családjának a drámáját,hogy sokszor kellett figyelmeztetnem magam,hogy nem igaz történetet olvasok.
Annyira borzalmas és szomorú,hogy a háború nem fejeződik be azzal,hogy leteszik a fegyvert.

A szerző gyermekpszichológusként dolgozik,ebben a  történetben egy családon keresztül mutatja be,hogy mi zajlik le két gyerek lelkében,ha édesanyjuk a múlt borzalmait nem képes feldolgozni.
Mara ,Lesley és Megan édesanyja mindig is fura,impulzív ember volt,ám egyre több furcsa kirohanása,szokása lesz amiről férje azt hiszi ugyan úgy tudja kezelni mint régen.
Lesley érettségi előtt áll,kishúgával hol szót értenek,hol nem.
Vannak napok mikor Mara annyira szétesik,hogy Lesley-re marad a háztartás és a testvére is.
Bár Lesley figyelmezteti apját,hogy anyjának már nem elég a családi védőburok orvosra van szüksége,apja homokba dugja a fejét.

Lassan ,mondatokként rajzolódik ki Mara múltjának sötét része,amikor a háború olyan helyzetbe sodorja amitől  a mai napig nem volt képes eltávolodni,feldolgozni.
Bár a két gyerek tisztában van anyjuk múltjával,sokáig konkrét dolgokat nem tudnak. Mara nagyobbik lányának néha elejt mondatokat amiket Lesley egyre nagyobb rémülettel hallgat.

 A háborúval kapcsolatban az volt számomra a legrosszabb,hogy oly sokkal a születésem előtt történt.Ezért is utáltam rágondolni.Hol voltak akkor a jó emberek?

 Addig húzódik ez nehéz vallomás még Mara teljesen kivetkőzik magából,és elkerülhetetlenül sodródik a végzete felé,magával rántva másokat is.

Pontosan ez a baj az élettel,gondoltam komoran.Amikor szeretnél valamit,nem teheted meg.Amikor megteheted,akkor már nem szeretnéd.

Lesley miközben próbálja megmenteni az anyját,húgát is védeni akarja a szörnyűségektől,ugyan akkor saját magával is szeretne foglalkozni. Hova menjen tovább tanulni?Mi lesz vele,és a fiúval akit megismert?Egy szóval átlagos tinédzser szeretne lenni,de mindent csak látszatként tud megélni ,pillanatokra képes belefeledkezni a saját kis életébe.

Lebilincselő,izgalmas történet egy olyan szerző tollából,aki hivatása során számtalan lelki traumát próbált gyógyítani.A szakértelme,beleérző képessége rendkívüli módon átérződik a történeten.


Értékelés:
 5 cseresznye az 5-ből!!!










2013. március 24., vasárnap

Leiner Laura :A Szent Johanna Gimi -Örökké


Minden hiányossága ellenére azt mondom,hogy a mai kamaszoknak kellett és kell ez a sorozat,szerintem ez az ő, önsegítő könyvük,mert minden benne van ami ebben a korban érinti őket,amin keresztül mennek.Az már az én saját bajom,hogy nekem már ennyi idősen feltűnnek a hibák,az ismétlések és a túlzások.

Ez a két rész,nyugodtan lehetett volna egy,nem igazán értem miért kellett elnyújtani,sokszor kellett félre tennem mert untam.

A legnagyobb hibája a sorozatnak,hogy a karakterek elfelejtettek fejlődni! Senki sem lett magabiztosabb,felnőttebb vagy érettebb,sőt,ha a szerző nem írja le minden második oldalon,hogy tizennyolc évesek akkor el is feledkezem erről a tényről.
Reni ugyan olyan aggódós,rinyálós(bocsi) lány mint az első részben.Igaz ebben a részben csúcsot döntött annyit sírt:S Sírt mert vége az iskolának!!!!:S Szerintem nincs a világon még egy olyan tizennyolc éves,aki az utolsó fél évet azzal tölti,hogy fényképeket nézeget és sír:O Ez nekem annyira ovis,és dedós volt,legyen valaki bármilyen érzelmes azért ez nem egy család,nem egy vér kötelék,nem együtt nőttek fel stb.

Olvasás közben sokszor csalódott voltam,mert valami elveszett…
 Virág már-már karikatúra szerű  figurája miatt jajdultam fel sokszor. Értetlenül állok a Virág-Ricsi páros előtt,mintha csak haverok lettek volna nem pedig szerelmesek.

És nekem hiányzott valami még,a szerelmi téren … tudom kényes téma,már tíz évesek is olvassák,de akkor is,állandóan ez a -"Jujj nem láttalak 5 perce,csókot adtam Corteznek"-az agyamra ment!!!Millió változata,milliószor,untam olvasni.
 Az ott alszok nálad szitu szintén..mintha a csók,és az ott alszom között nem lenne semmi!!! Oké,hogy ez nem egy felvilágosító könyv de akkor is,virág nyelven ,finoman érzékeltetve azért többet is bele lehetett volna vinni a kapcsolatuknak ebbe a részébe.Egy tizenhét-tizennyolc éves fiatal szerelmi élete,nem csak a testiségről beszélek,hanem érzésekről is,szerintem jóval szélesebb skálán mozog!!! Mi van a csók és az ágy között? És miért nem csókolóztak soha??? Csak ilyen-olyan mindenféle buta jelzővel ellátott csókot váltottak. Annyira halvány szerelmet épített rájuk a szerző,ami kb.egy tizenhárom éves első próbálkozásait jellemzi.

Furcsa volt,hogy a különleges ,okos Arnold egy huszár vágással rossz lett és már csak haver.

A szülők sajnos beleragadtak a lúzer szülők szerepébe,csoda,hogy Renit fel tudták nevelni! Hogy lehet olyan hülyeséget kérni egy tizennyolc!!!éves lánytól,hogy vegyen fel térdvédőt az iskolában,mert az egy veszélyes hely!!! hö!!!!??? És sajnos hiába minden, anyuka sosem fog megtanulni főzni.

A két kötetből a második pörgősebb,élvezhetőbb volt. Volt benne történés is nem csak ismétlés is rinyálás.
Ha az összes részt egy az egyben nézem azt mondom sorozathoz képest meglehetően jól fent tudta tartani az olvasók érdeklődést.


értékelés.
3,5 iskolás cseresznye az 5-ből!!

2013. március 22., péntek

Allison Winn Scotch: Talált vágyak osztálya


Sokszor említettem már,hogy nekem nagyon fontos milyen egy könyv borító,ha szép a könyv ruhája  már félig rá is vett a vásárlásra.
Ha meglátok egy szép borítót ,rögtön elfog a vágy ,hogy az enyém legyen és beleképzelek ezernyi dolgot a kinézete alapján.
Ez a könyv sokáig kísértett még végül megszereztem.
A tartalomban sem csalódtam,hiába éri sok kritika a női szórakoztató irodalmat,én vallom,hogy igenis vannak gyöngy szemek,amik tartalmasak ,értelmesek.

Natalie kőkemény karrierista harmincas nő,aki szenátor jelölteket segít eljuttatni a bársonyozott székekig.
Nem igen van ideje másra,persze vannak kapcsolatai,férfiak jönnek-mennek,de a siker élményt, a pörgést,az örök kihívást csak a munkája tudja megadni neki.
Egy nap azonban minden másodrendűvé válik,mikor aktuális barátja csomót fedez fel Nat mellében..a a csomó marad,Natalie barátja angolosan távozik.
És innentől kezdve a könyv nagyon szépen feltárja,hogy mi van akkor ha az életünkben csak egyetlen dologra fókuszálunk,ha csak egy dolgot tartunk szem előtt,ha a munkát címkézzük fel életünknek.

Jó volt,hogy Nat nem egyik pillanatról a másikra "talált rá a vágyaira"-a cím szerintem nagyon jó-hanem fokozatosan tudott lemondani arról,hogy állandóan jelen legyen,hogy hulló hajjal,legyengülve is kosztümöt vegyen és úgy masírozzon be az irodába mintha mi sem történt volna.
A ráknak köszönhetően a lány észreveszi,hogy milyen jó ha több időt tud a családjával és az igaz barátaival tölteni,akik folyamatosan támogatják. A betegsége alatt döbben rá,hogy milyen magányos.

Persze a férfiak sem hiányozhatnak a történetből,korábbi kapcsolatait is feleleveníti,megkeresi az összes volt párját és megkérdezi miért nem működött,miért nem volt egyikükkel sem tökéletesen boldog?

Tetszett az egész történet úgy ahogy volt!Lehet rajta nevetni ,és igazán elmélázni az élet dolgain.

Értékelés:
5 talált cseresznye az 5-ből!!!

2013. március 21., csütörtök

Jon Krakauer:Út a vadonba


1990 nyarán Chris McCandless lediplomázik.
Szétosztja mindenét és eltűnik. Egészen Alaszkáig jut ahol oszlásnak indult holttestét jávorszarvas vadászok találják meg.

A könyv amennyire tudja leírja merre járt, kikkel találkozott. Sok olyan ember megszólal akiknél Chris átmeneti munkát, szállást kap és mindenkire nagy hatást gyakorol a vakmerő fiú, aki érthetetlen módon próbál megszabadulni a civilizációtól.
Naplót vezet, amiben szinte csak a szenvedéseit, megpróbáltatásait írja le mintha csak vezekelne valamiért.
Családjának néha egy-egy képeslapon üzen, akik értetlenül állnak fiúk viselkedése előtt.
Nem tudtam nem megszeretni ezt a fiút, megérteni is próbáltam, valahogy olyan érzésem volt, hogy keresett valamit, valamit amit sem a szerető család, sem a karrier, sem az élet apró örömei együtt véve sem voltak elegek neki. Talán csak a határait feszegette, saját tűrőképességét aminek tragédia lett a vége.

Sokan bírálták Christ amiért felelőtlen volt, és az Ő véleményük szerint elkerülhetetlen volt ami történt-valószínűleg egyszerűen éhen halt.
Családja szerint a fiú  mindig is ábrándokat kergetett, és mindenben a tökéletességet kereste.
Amikor kiderült egy családi titok Chris úgy érezte egész életét hazugság övezte.
A könyv rögtön Chris halálával kezdődik, mégis egész végig reménykedtem,hogy  megtalálja a hazavezető utat. Családja számára is örök rejtély marad miért is indult el, és mit keresett.

A könyvből 2007-ben film is készült.

                                                              Chris McCandless                            

2013. március 20., szerda

Shani Boianjiu:Bátraké a mennyország

 "folyton egyedül vagyok.most is.egyedül."


A fiatal szerző két évig szolgált az izraeli védelmi erőknél.Izraelben minden lányt ugyan úgy besoroznak ,mint a fiúkat.
A könyv elejétől kezdve szoknom kellett a furcsa ,de nem rossz stílust,olyan emberre vall az írás stílusa aki nem sokat köntörfalazik, és mindig csak a lényegre szorítkozik.Ugyan akkor nyers is, mindent úgy ír le ahogy talán megélte,mivel a könyvben nincs arról szó,hogy Shanival történtek-e meg ezek a dolgok,avagy a szolgálati ideje alatt őt ért hatásokat vetette papírra, igyekeztem nem túlságosan bele élni magam a nehezebb szituációkba.(A könyvben egyébként az áll,hogy minden személy és cselekmény a szerző képzeletének szüleménye...)

 " Nyolc órát állunk egyedül a sötétben,csak a gondolataink és a teljes felszerelés van velünk,meg az élesre töltött fegyverünk.Várjuk,hogy a percek,mint valami rokkant kígyók vánszorogjanak tovább,várunk,várunk,várunk.Aztán nyolcórányi nyomasztó alvás következik a konténerben,amikor az jár a fejemben,vajon mire vártam nyolc egész órán át."

Nem is tudom milyen jelző illene a történethez-Nyomasztó?Izgalmas? Szomorú?Elgondolkoztató?
Talán minden együtt.Minden benne van ebben a történetben,a beletörődés is,hogy ezen túl kell lenni,ugyan akkor az értelmetlen "játék",hogy valakik úgy tologatják ezeket a fiatal lányokat mint sakktáblán a figurákat.

Az izraeli lányok semmivel sem különböznek a világ összes többi lányától,akik tizennyolc évesen gondtalanságról,szerelemről álmodoznak,nem pedig puska cipelésről, halálról, ellenségről.

Annak ellenére ,hogy a három lány-akik felváltva szólalnak meg a könyv lapjain-úgymond belenőttek a háborús helyzetekbe,cseppet sem rázódtak bele könnyedén,sőt,sokszor kínzásként lehetett értelmezni a kiképzésük egy-egy részét.És miután megkapták az alapokat máris éles helyzetben találták magukat.

Shani remekül ábrázolta azt is,mi történik ha több tucat lányt összezárnak,bár születnek barátságok,az ellenségeskedés,árulás sem ritka.

Nekem a borító nagyon tetszik!! Mostanában a Libri kiadó is egyre több , kemény fedeles,védőborítós könyvet ad ki,ami mindenképpen vonzóbb a puha fedélnél.


                                                              Shani Boianjiu


Értékelés:4,5 katonás cseresznye az 5-ből!!!

2013. március 17., vasárnap

Alessandro D 'Avenia:Fehér mint a tej,piros mint a vér

Korábban már megígértem magamnak,hogy óvatos leszek az ifjúsági irodalommal. Amikor megláttam könyv borítót,na meg a címet minden óvatosságomat sutba dobtam és rohantam a könyvért.
Igazi ,igényes ifjúsági irodalmat olvashatunk D'Avenia tollából aki tanár,és ez az első regénye.Ha mindenképpen hasonlítanom kellene valamelyik nemrég olvasott ifjúsági történethez akkor az Alaska nyomában -jut eszembe,ami hasonlóan színvonalas és kissé lehangoló olvasmány,ám ha kellő hangulatban talál meg a történet akkor nagyon élvezhető.
Én kissé nehezen nyeltem a keserű szavakat,de a kíváncsiságom nem engedte,hogy félbehagyjam a könyvet.
Leo éli a tizenhat évesek gondtalan életét,ám még mielőtt pillanatok alatt kénytelen felnőni egy megrázó esemény okán,már előtte is az a tipikus ön marcangoló,mindenre választ kereső fiú volt.
Egyrészt irigylem az ilyen örökké kutató,kérdező típusú embereket,másrészt valahogy jobban örülök neki,hogy nem szeretem mindig mindennek firtatni az okát.Vannak dolgok amiket el kell fogadnunk úgy ahogy vannak,ilyen egy szeretett ember elvesztése is,a létünk értelme  és még sorolhatnám.
Felnőtt fejjel is nehézséget okoz elfogadni bizonyos dolgokat de egy kamasz számára  egyenesen földbe döngölő.
D'Avenia mint tanár nagyszerű beleérző képességgel bújt Leo bőrébe,és mutatott be egy olyan tanárt is aki érzékeny minden olyan rezdülésre ami arra utalhat,hogy tanítványa nehéz helyzetbe került.
Egyedül vagyunk mikor megszületünk és egyedül is halunk meg,de a két esemény közötti úton ha a szeretet kísér végig minket ,ha szeretve vagyunk,és viszont szeretünk-ennél  többet nem kívánhatunk.
Szép szavak,gondolatok,szomorúság jellemzi a könyvet,de mindenképpen érdemes elolvasni,érettebb kamasz kezébe adni.

A borító nagyon szép!! A cím pedig ennél kifejezőbb nem is lehetne!

Alessandro D'Avenia

2013. március 15., péntek

Csenga kérdez


Mióta csak olvasok egy-egy könyv után gyakran éreztem úgy,hogy szívesen megkérdezném az írót arról hogyan született a könyv, hogyan indult el az úton,mennyire a sajátja mondjuk a könyv kinézete és még ezer dolog érdekelt.Legerősebben Maugham könyvei után szerettem volna kicsit bepillantani ebbe a különleges világba,ám sajnos erre már nincs lehetőségem.

Nemrég a Molyon egy nagyon szép kivitelű könyvre bukkantam amit hamarosan élőben is megcsodálhattam,angyalokat ígért a fülszöveg,varázslatot és misztikumot ,több sem kellett nekem.
A könyvet olvasva sokszor gratuláltam magamban a szerzőnek,mert a könyv úgy varázsolt el ahogy volt! A történet,az aprólékosság, a precíz kidolgozás,az apró meglepetések a könyvben mind-mind arra sarkallt,hogy gratuláljak a szerzőnek,akivel nem volt nehéz szót értenem,egyrészt mert honfitársam,másrészt pedig annyira nyitott és kedves,hogy akármikor írtam neki,levelem nem maradt válaszolatlanul.
A.O.Esther vállalkozott rá,hogy kicsit többet megmutat magából,a hivatásából,és a kulisszatitkokból.







  • Az Összetört Glóriák sorozat spontán ihlet volt, amit folyamatosan papírra
  •  vetettél, vagy egy régi könyv-terv, ami a fiókban pihent?
  • Spontán ihlet volt, ami egy tanmese elolvasása után született meg bennem. A történet egy kicsi angyalról szól, aki a fejébe veszi, hogy alászáll és megváltoztatja a pokol legrosszabb ördögét. Az azonban véresre veri és sokat bántja őt. A kicsi angyal a fájdalmai ellenére kitartóan hisz az ördög megjavulásában. Olyannyira, hogy akár az életét is odadobná az érte... Ebben a tanításban minden benne van, amiben hiszek. Nap mint nap találkozunk ördögökkel és angyalokkal, és csak rajtunk áll, melyik oldalnak hiszünk, merre húz a szívünk. Manapság népszerű rossznak, gonosznak lenni, ezért olykor nyálasnak, nyápicnak tűnik az, aki igazán tiszta szívű és a jóságával próbál érvényesülni. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a sorozatom nem pusztán romantikus fantasy kalandregény, de bizonyos értelemben tanmese is. Lámpásként világít mindazoknak, akik nyitottak a spirituális világra és az életünket átszövő legfontosabb mozgatórugóra, a szeretetre.

  • Eleve sorozatot terveztél, vagy egyszerűen kinőtte magát a történet?
  • Kezdettől fogva sorozatban gondolkodtam, de azt még most sem látom tisztán, hány rész lesz végül belőle. Jelenleg a harmadik könyv végén járok, így azt mondom, bőven van még miről beszélnem, de konkrét számokat nem mondanék.

  • Külföldi szerzők könyveiben általában van két-három mondat arról, hogyan élnek, milyen körülmények között írnak. Kíváncsi vagyok, hogy egy családos nő, akinek be kell töltenie a szülő és a feleség szerepét is, mikor tud írni? Az írás nem egy olyan munka amit 8-tól délután 4-ig be lehet határolni. Most, hogy már határidők is vannak, mennyire nehezíti meg az írást?
  • Nehezen találom meg az egyensúlyt, ezért jobbára az alvásom „rovására” írok, de úgy tűnik, egyre kevesebb pihenéssel is beérem. Nyugodtan írni éjszaka tudok, amikor mindenki alszik és nem énekelnek és kalapálnak a gyerekek a háttérben. Tudod, a lányaim „barkácstündérek”, valamelyik kedves rokonunk műanyag kalapácsokat vett nekik és egy éneklő fazekat. Így aztán vagy főznek, vagy kolompolnak. Persze, ez a gyerekek dolga, hogy hangosan játsszanak és minél nagyobb rumlit csináljanak.
    A tévészereplés óta – nagy örömömre – sűrűbb lett a programom, így általában napközben levelekre, interjúkra válaszolok (ezekből már rengeteg olvasható az írói honlapomon is, amit rendszeresen frissítek), a kiadónak segítek, és közben felteszem főni az ebédet, elindítom a mosógépet, és ha szép idő van, sétálni megyek a lányokkal. Az írás a délutáni órákra és éjszakára marad, amikor a kicsik alszanak. Szerencsére nagyon gyorsan, vakon gépelek, így jól haladok a történettel. 


  • Milyen nehéz elindulni ezen az úton? Értem ez alatt azt, hogy van egy ötleted, megírod, megszületik egy könyv, szeretnéd ha mások is elolvasnák. Hogyan tovább?

  • Az út nagyon nehéz és göröngyös, de talán épp ez a szép benne. Az első pillanattól kezdve a legtöbbünkben ott motoszkál a kétely: vajon jó lesz, amit írok? Fogják szeretni az emberek? Mitől válik valaki igazi íróvá? Sokat töprengtem ezeken a kérdéseken, és mára arra jutottam, hogy bárki lehet író, aki olyat képes az olvasóknak nyújtani, ami elvarázsolja, kikapcsolja és egy másik világba repíti őket. Persze, első körben mindig a családtagok és a barátok azok, akik elolvassák a kész kéziratot. Ilyenkor én is mindig nagyon izgatott vagyok, hiszen elég kemény emberekkel dolgozom együtt. Ádám, a férjem az első, akinek a kezébe szoktam nyomni az elkészült regényemet. Ő nem fantasy rajongó és a romantikus irodalmat sem kedveli, szóval nem mondanám elfogultnak. Mivel természeténél fogva nagyon kritikus, ha látom, hogy mosolyogva vagy meghatottan olvassa a történetet, nyugodtan várom a véleményét. A következő vízválasztó a szerkesztőm, Vág Bernadett, aki maga is író, újságíró, a mentorom és a tanítóm egyben. Maximalista, így álmatlanul hánykolódom éjjelente, amíg kiolvassa és javítja az éppen aktuális könyvemet, de aztán, ha megdicsér, madarat lehet fogatni velem. Nagyon sokat tanulok tőle, és nagyon boldog vagyok, amiért a második kötettől csatlakozott hozzánk.
    A hogyan tovább – kérdésre azt mondanám, hogy amikor megszületett a regény, és avatott szemek is átnézték, keresni kell egy ügyeskezű művészeti vezetőt (nálunk Dobosy Anikó tölti be ezt a szerepet), aki borítót tervez és betördeli a könyvet. Ezt követően bemutatkozó anyagot kell írni, és azzal kell jelentkezni az általunk kiválasztott kiadóknál. Nem mondanék neveket, mert minden nagy kiadóval remek kapcsolatot ápolunk, és nem szeretnék senkit előbb vagy hátrébb felsorolni. Ők elbírálják a beküldött szinopszist, fülszöveget, próbafejezeteket, borítót és a műszaki adatokat, aztán döntenek.

  • Kétségtelen, hogy a sorozat első két kötete külsőre is nagyon igényes, aprólékosan kidolgozott, kezdve a borítóval, át azon, hogy védőborítót kapott, de a betűméret és a belső díszítések is gyönyörűek. Mindkét köteteben van egy-egy különleges lap is! A saját kis könyvjelző már csak hab a tortán - mennyi ebből a Te ötleted?
  • Nagyon sok, ugyanis a régi könyvek szerelmese vagyok. Innen erednek a lapok tetejét díszítő szegőminták, a fejezetkezdő iniciálék és a selyem könyvjelző. A kézimunkával beragasztott pauszpapír Ádám ötlete volt, az alatta megjelenő cseresznyefa és angyal-gafika Anikóé és az enyém. Összességében csapatmunka volt az egész, mert a díszítőelemeket is együtt választottuk ki, Anikóval, a férjével, Árminnal és Ádámmal. Így született meg a dombornyomásos cím a borítón és az aranyfóliával nyomott csillagok (ezeket Anikó találta ki). Ármin ötlete volt a könyv gerincén keresztben futó decens címke, ami a kiadó sajátos védjegye lett azóta. Anikó kért dupla borítót, vagyis, hogy a nyomott keménytáblán plusz fényes védőborító legyen, Ádám pedig a nejlon csomagolást, hogy a szállítás során ne sérüljenek meg a könyvek.
    Anikóval közösen találtuk ki, hogy a borítón szereplő modellek szeme ragyogjon: az angyaloké, akár a gyémánt, a boszorkányé pedig, mint az emésztő tűz. A lapméreteken és a betűméreteken napokon, talán heteken át kíséreteztünk, mire megtaláltuk a tökéletes verziót. Fáradhatatlanul nyomtattuk és vágtuk ki újra és újra a próbanyomásokat, számolgattuk a soronkénti karakterszámot, és véleményeztük, mennyire kellemesen olvasható egy-egy oldal, mekkora sor- és oldaltávolságra van szükség? Kőkemény munka volt. A törtfehér papír az én vágyam volt, mivel szeretek este olvasni, viszont a vakító fehér papíroktól mindig fejfájást kapok. Anikó azonban elintézte a nyomdával a törtfehér színre való nyomtatást, így ez a kérdés is megoldódott, ráadásul ez a legkönnyebb papír, így a 450 oldalas könyv habkönnyű, mindössze 550 gramm súlyú.
    Bár ez volt a legdrágább verzió, varrott-ragasztott, keménytáblás könyvet rendeltünk, mert ez a legidőtállóbb, legszebb megjelenési forma, amit csak egy regény kaphat. Nagyon sok munkát fektettünk abba, hogy küllemre is méltó legyen a sorozat hőseihez, az angyalokhoz.

  • Hány könyvnyi  történet van még a fejedben?
  • Sok. Ősszel szeretnék elindítani egy vikinges sorozatot, de utána szívesen írnék önálló regényeket is, misztikus krimi műfajban. A terveim közt szerepel egy új sorozat is, ami egy testvérpárról szól, akik az antikvitások szerelmesei, ezt nem titkoltan a lányaink, Dorka és Izabella ihlették.

  • Mennyit olvasol? Illetve van-e kedvenc íród? Kedvenc könyved?
  • Rengeteget olvasok, és felsorolni is nehéz, annyi kedvencem van, mind szerzők, mind könyvek tekintetében. Szeretem az életrajzi könyveket, a történelmi kalandregényeket, a romantikus irodalmat, a klasszikusokat, krimiket, fantasyt, sci-fit, életmód-könyveket, szakácskönyveket, gyermekkönyveket és a meséket is. Ha olvasok, fanatikusan teszem, a legvastagabb könyv is legfeljebb 1-2 napomba telik. Nyaralások, utazások alkalmával tudok leginkább olvasni, mert ha itthon szabadidőm van, többnyire írok...


Köszönöm szépen Eszter,hogy a sok felkérés ,megkeresés mellett az én kérdéseimre is szívesen válaszoltál,lehet volt olyan a  kérdések között  amit már tucatszor tettek fel:-)






2013. március 11., hétfő

James Gond és a szeszcsempészek



Már megint filmet,mit filmet,filmeket néztem!!

A legújabb James Bond film a Skyfall felőlem lehetett volna az első,vagy a hatodik is,ugyanis James Bond kérdésben nagyon nem vagyok járatos,annyit jegyeztem meg,hogy állítólag a legjobb és legizgibb J.B. film mind közül...
Ahogy a nagyon szokták mondani ,nekem sajna ez nem jött át! Szó szerint untam a filmet, már az elején éreztem,hogy baj lesz mikor a főszereplő az első 5 percben meghal-Ne már,ki veszi be,hogy a főszereplő tényleg meghal???:S
Az öreg nénét is ideje lett volna lecserélni,nekem kicsit fura,hogy egy nagy szuper titkos hálózat feje egy nyugdíjas mami.
Daniel Craig próbálta hozni  a menő ügynököt,de szegénykém olyan fáradtnak,meggyötörtnek tűnt,hiába pihent jó pár napot a tengerparton a meleg homokban-miközben mindenki azt hitte,hogy halott:P
Persze megint volt benne jó pár gyönyörű nő,köztük volt olyan aki simán az öklével kinyírt egy szélvédőt úgy,hogy még a kisujját sem vágta el!! :O Aztaaaa :S

Próbálták még feltuningolni a filmet az Angol beteggel-Ralph Fiennes,de szerepet kapott Javier Barden is,de hiába nekem egy átlagos hétköznap esti akció filmnél nem nyújtott többet. Unalmas és hihetetlen,hogy leesik-felkel,lelövik-túléli,megfullad-mégis kap levegőt,öregszik-de a húszéves csajok fürtökben lógnak rajta és még sorolhatnám.

Viszont!! Ami baromi jó volt és izgalmas és igaz történet az nem más mint a Fékezhetetlen!!! A Bondurant fivérek történetét érdemes megnézni.

A nagy gazdasági világválság idején járunk. A Bondurant-fivérek, Forrest (Tom Hardy), Jack (Shia LaBeouf) és Howard (Jason Clarke) igazi legendának számítanak a Virginia állambeli Franklin megyében, hiszen a szesztilalom idején jól menő csempészüzletet tudhatnak magukénak. A jólét azonban veszélybe kerül, amikor feltűnik a színen Charles Rakes különleges ügynök (Guy Pearce), a törvény új ura, aki azonban korruptabb mindenkinél, és részesedést követel magának a fivérek üzletéből. Ők azonban nem hajtanak fejet senki előtt, így felveszik a harcot Rakes ellen.






Baromi jól sikerült a film,a  szereplők hihetetlenül jól hozták a figurát!! Tom Hardy akkor is játszott ha nem beszélt,nekem kérem szépen itt kezdődik a színészet!!



Maria Duenas:Öltések közt az idő


Senki ne ijedjen meg a könyv terjedelmétől,megéri rá áldozni az időnket,egy nagyívű történet, gyermekkortól egészen a nővé érésig,hatalmas jellemfejődés ,utazás,háború,kémkedés,szerelem fantasztikus láncolata.

"1911 nyarán születtem,abban az évben ,mikor a népszerű flamenco táncosnő,Pastora Imperio hozzáment a Kakashoz, a híres torreádorhoz.Mexikóban világra jött az énekes Jorge Negrete,és Európában lehanyatlott egy korszak csilaga ,melyet Belle époquenak neveztek.Messziről már idehallatszott a dobszó ,mely majd az első nagy háborút kíséri;a madridi kávéházakban a Vitalapot és a Hírnököt olvasták akkoriban,miközben a színpadon La Chelito hozta lázba a férfiakat, szemérmetlenül ringatva csípőjét a kuplé ritmusára..."


Sira élete látszólag biztos mederben folyik Édesanyja varrodában dolgozik,Sira pedig ott cseperedik mellette.Nem kell sokat tépelődnie,hogy miből fog élni,természetes,hogy ő is varrónő lesz.
Majd menyasszony lesz,és talán előre látja még le nem élt élete évtizedeit,ám egy vonzó férfi felbukkanása keresztül húzza Sira unalmas hétköznapjait.
 

Mindig a legegyszerűbb történetek,életek hoznak olyan fordulatot amitől egy-egy történet kész kaland regény lesz! Ebben a könyvben is hasonlóan történik,Sira felrúgja addigi életét ,beleveti magát a szerelembe és az ismeretlenbe,miközben a tágabb világban is zajlanak az események ,háború közeleg.

"Maga a nagy élet zajlott itt házi kivitelben."

Az ilyen könyveket könnyű belakni,az ember egészen át tudja magát adni az adott helyzeteknek,legyen szó szerelemről vagy háborúról.Tetszett,hogy Sira élete nem egy mese,ahol a szegény lány elindul szerencsét próbálni és felemelkedik,gazdag lesz és híres.Sira számtalanszor áll nehéz döntések előtt, rádöbben,hogy a szerelem a legnagyobb szerencse játék,hogy muszáj mindig alkalmazkodnia,hogy újra és újra talpra tudjon állni.

"Az évek hosszú sora alatt sokszor megesett,hogy a sors váratlan fordulatot tartogatott számomra,meglepetést,és előre nem látható változást,melynek lóhalálában kellett megfelelnem,ahogy érkezett.Egyszer készen álltam a sorsfordulóra,máskor nem."

Nem szeretném elmesélni mennyi minden történik főszereplőnkkel,legyen elég annyi,hogy izgalmakban bővelkedik a történet. Sira ugyan kitalált figura de a szerző valós történelmi események köré építette fel az életét.Nemrég olvastam a Szultán asszonya c. könyvet ,amiben hasonlóan ehhez a szerző fantasztikusan tudta elhelyezni a szereplőket a történelem egy-egy szeletébe,ezáltal a karakterek teljesen élethűek lesznek,nehéz elhinni ,hogy nem valós történetet olvasunk.
Ami kicsit száraznak tűnt nekem a politikai helyzetek vázolása,amelyre ugyan szükség van a történet szempontjából is.

Szinte minden megtörténik főszereplőnkkel amit csak el tudunk képzelni,egyik kalandból a másikba csöppen.
Sirán kívül is volt pár olyan szereplő akit nagyon megkedveltem vagy az eredetisége vagy a jósága miatt.

A borító egyszerűen gyönyörű!Az összhatást fokozza a strapabíró kemény fedél.

Értékelés:

4.9 cseresznye az 5-ből!!

2013. március 9., szombat

Amanda Stevens:Örök kísértés


A trilógia első részét már nagyon vártam,eredeti és nagyon jó ötletnek tartom a szellemeket,kísérteteket mindenféle túlvilági árny alakot összekötni egy temetőrestaurátorral.

Amelia abból él,hogy régi temetőket állít helyre , magányos munkát végez,ám szereti a temetők békés csendjét,és persze a végeredményt , hogy egy-egy hosszabb munka után már nemcsak békében ,de rendezetten is nyugodhatnak a temető lakói.

Tetszett ,hogy sok kulissza titkot megtudhatunk erről a munkáról, a legérdekesebb azok a síremlékeken található motívumok,díszítések jelentése.Soha nem gondoltam volna,hogy a rózsabimbó,vagy éppen a kinyílt rózsa, a toll pihe jelentéssel bír,üzenetet hordoz.A szakértők az ilyen vésetekből rögtön tudják,hogy az adott sírban milyen nemű ember nyugszik,fiatal volt vagy öreg,házas,vagy egyedülálló.

Egészen addig csendesen telnek Amelia napjai amíg egy nyomozó, John Devlin meg nem keresi egy gyilkossági ügy miatt. Amelia mint szakértő segíti a nyomozást,ám egy idő után a gyilkos vagy gyilkosok  a lánynak üzengetnek és pedig a lány blogján keresztül...

John Devlin sem egy átlagos figura ,sötét,melankolikus férfi,akit két szellem kísérget-mindezt Amelia látja,aki gyermekkora óta képes érzékelni a túlvilágot,édesapja is hasonló képességekkel bír,de úgy nevelte lányát,hogy ne vegyen tudomást a köztünk járó szellem lényekről,addig még Amelia közönyt színlel a szellemek,kísértetek nem árthatnak neki.

"-És magának?Szoktak lenni visszatérő rémálmai?
-Szoktak-hallgatott el.-Aztán felébredek és kiderül,hogy valóság."

A történet maga nagyon lekötött,izgalmas,olvasmányos a könyv,ami viszont zavart a sok fura mondat,amit nem tudom minek tudjak be, a szerzőnek avagy a fordításnak,Elég sok ismétlésre is bukkantam,illetve volt pár logikai baki is.Ilyen volt a nyomozót kísérgető két szellemalak,hiszen elég lett volna a nyomozó nevét beütni a netes keresőbe és máris értelmet nyer a nagy rejtély....ahogy a többi szereplő után is lehetett volna kutakodni a neten,de a lány valamiért ezt nagyon ritkán tette meg,inkább csak sóhajtozott a sok rejtély miatt.

 A ködfátyol szó több tucatszor bukkan fel,egy idő után unalmas volt ,ahogy az is,hogy szinte minden este -éjjel árnyakkal, szellemekkel hadakozott Amelia.

A könyv végére úgy ahogy lezárul az első rejtély, megtudjuk ki a gyilkos,de mivel van valami amit csak Amelia tud az üggyel kapcsolatban valószínűleg ezen a szálon folytatódik majd a sorozat.

A borító rendkívül jó lett!!!

Értékelés:
3,9 szellemes cseresznye az 5-ből!!

2013. március 7., csütörtök

Carolyn Baugh: Kairói kertváros

Mondhatnánk lerágott csont a muszlim nők helyzetéről szóló könyvek.Én is ezt hittem.De ez a könyv egy teljesen új szemszögből mutatja be ezt a világot,és nemcsak a társadalmi,vallási szokásokra,hagyományokra éleződik ki,sokkal inkább az emberi sorsokra,életekre.

A szerző arab nyelvet és irodalmat tanult Kairóban,természetes,hogy ha egy idegen országba csöppenünk kíváncsiak leszünk rá,nemcsak az építészetre hanem az emberekre is,ez a tiszta,nyílt,de tapintatos kíváncsiság jellemzi a könyvet.

A könyv nem elítél meg fejet csóvál,csak mesél,mesél hat nőn keresztül akik mind másképp élték meg a szerelmet, a házasságot,a hagyományaikat, a vallásukat. Ettől más ez a könyv mint azok, amik úgymond lerántják a leplet a barbár arab szokásokról,az iszlám vallás elvakultságáról.Minden nő történetéből azt szűrtem le,hogy ők nem belenyugodtak hanem megélték és elfogadták azt,hogy ők  egy olyan társadalomban élnek ami sokak szerint túl kevés mozgásteret ad a nőknek. Lehetőségeikhez képest próbálják kihozni életükből a lehető legtöbbet,de ez elmondható bármelyik nőre,emberre a világon.
A nők mellett a férfiak is szót kapnak,gyermekük vagy feleségük tolmácsolásában őket is megismerhetjük.

Előre lerendelt házasság,tiltott szerelem,csonkítás,házasságon belüli erőszak mind-mind részese a könyvnek,de valahogy másképpen,más módon leírva mint amit vártam.

A szerző remekül át tudta adni Kairó minden ízét,hangulatát,és szokásait.

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!

Anna Karenina,nézve nem olvasva


Sokáig a polcomon állt a két kötetes Tolsztoj mű,de csak nem jött meg a kedvem hozzá ,aztán meg is váltam tőle.
Minap pedig ,mint egy kárpótlásul megnézhettem a filmet.


Anna szerepét Keira Knightley alakított ugyan olyan szájtartással mint annyi más filmben.Sem nem szimpatikus,se nem ellenszenves nekem a színésznő,de azt már észrevettem,hogy minden drámai  szerepet ugyan úgy alakít.
Szeretője,Vronsky gróf Aaron Johnson volt, még Anna férje Jude Law.
Bár nem zsánerem a szőke típus,Vronsky gróf eléggé jóképű,ha eltekintünk a szőke fürtöktől és a bajusztól:-)
Azt hiszem a történetből kihozták amit lehetett,így nem olvasva a könyvet is arra a következtetésre jutottam,hogy "átlagos" szerelmi háromszög.
A készítők valószínűleg felismerték a történet gyengeségét,és parádés díszleteket varázsoltak a szereplők köré a ruhák is gyönyörűek voltak,bevallom sokszor maga a helyszín, a táj, a díszlet teljesen elvarázsolt és a szereplők kevésbé érdekeltek. Már meg sem lepődtem,hogy olvasva a filmről a szereplőket nem jelölték díjra de többek között  a: látványtervezés,smink - maszk ,filmzene kapott jelölést.

Úgy tudom ez már a nyolcadik!!! Anna Karenina film.

A téma azt hiszem örökké aktuális lesz,csak a társadalmi megítélés változik.

Értékelés: 4 szenvedélyes cseresznye az 5-ből!!

 

Háztartás könyv


Talán még nagymamánknál láthattunk kis kockás füzetet,amibe a konyha pénz útja került nyomon követésre.
Aztán a következő generációk leszoktak róla,pedig egyre gyakrabban merül fel a kérdés,hová tűnik hónap végére a pénz??
Aki nem híve a kockás füzetnek az is nagy rajongója lesz ennek a kemény táblás kis könyvecskének,mert szép,nem veszik el a  sok cetli és papír lap között,ráadásul szinte helyettünk gondolkodik,minden eshetőség külön helyet kapott,így még a különórák,zsebpénz,ruha vagy éppen mozi jegynek is van külön oldala.
Ezek mellett persze a klasszikus rezsi is lebontva ,tételesen helyt kapott a villany számlától, a közös költségéig,garantálva,hogy minden hónapot átnézve semmilyen kiadás nem marad rejtve,ahogy a bevétel sem.
Háztartás könyvünk segítségével könnyedén átlátjuk,hol tudnánk esetleg spórolni,illetve emlékeztetőnek sem utolsó,hiszen ha például a vízdíj rubrikája üresen marad jogosan merülhet fel a kérdés,hogy vajon befizettük-e?

A könyv végén pedig még a szolgáltatóink telefonszámait is felírhatjuk,de autószerelő,és a gyerekorvos elérhetőségei is egy helyre kerülhetnek!

Ha beleszerettünk kis okosunkba minden évre beszerezhetünk egyet,a könyv legelején a borítón üresen maradó négyzetekbe vésve az aktuális évszámot.

2013. március 4., hétfő

Colleen McCullough:Missalonghi hölgyei


Ausztráliában járunk az 1900-as években.Byron városában éldegél Missy édesanyjával és nagynénjével úgymond tisztes szegénységben.
Missy már harminchárom éves, a férjhez menésről már rég letett,sivár szobájában az éj leple alatt a halálról ábrándozik,nap közben pedig igyekszik minél többet olvasni és leszökni Unához az új könyvtároshoz aki újabb és újabb szomorú,szív szaggató szerelmes köteteket nyom Missy kezébe.

"Missy számára az olvasás jelentett minden vigaszt és örömet.....Ha elvégezte munkáját-és igen kifogástalanul ,-hát kedvére olvashatott....Drusila szigorúan meghagyta Livillának,hogy csak tisztességes lányhoz illő könyvet kölcsönözzön.Semmi trágárság,semmi erotika.."

A 189 oldal alatt kibontakozik Byron városa,lakói a gazdag Hurlingfordok akik az egész várost uralják.Missy és családja hiába Hurlingford férfi híján azon szegény nők közé tartoznak akik csak tengetik az életüket.Sorsa betegségének kapcsán fordulni látszik.

Missy elég nagy változáson megy keresztül,a mindig csendes,örökké barnában járó vén kisasszony kezébe veszi a sorsát,és vakmerő dolgokra ragadtatja magát.

Itt-ott egy két csattanó,fordulat,remek elbeszélés.Sajnáltam,hogy ilyen rövid volt,és Missy élete ilyen hamar megoldódott.Véleményem szerint sokkal többet ki lehetett volna még hozni a történetből.Kár volt ennyi jó szereplőt,és ilyen remek helyszínt ilyen sietve otthagyni,szinte látom,ahogy Byron lakói értetlenül bámulnak McCullough után.

Olvasás közben Jane Austen jutott eszembe és kedvet kaptam a hasonló olvasmányokhoz,ahol ugyan piti dolgokról folyik a nagy merengés-tea délutánok,csalfa kérők,csipkés ruhák utáni álmodozás-mégis olyan jól meg tudja ragadni az embert,élvezettel olvastam a párbeszédeket is.A korra jellemző körmondatok,kifejezés módok mindig megnevettetnek.

Értékelés:
4,9 cseresznye az 5-ből!!

2013. március 1., péntek

William S.Maugham:Téli utazás

"William Somerset Maugham (1874-1965) hosszú élete során mindvégig hűséges maradt az elbeszélés műfajához. Maugham legjellegzetesebb tulajdonsága a józanság. Világos, áttekinthető történet, érdekes, lehetőleg sohasem túlságosan bonyolult karakterek, mértéktartó pszichológia jellemzi elbeszéléseit. Akár az angol társadalom furcsaságaival foglalkozik, akár a brit gyarmati tisztviselők életéről ír – mi lett belőlük idegenben, milyen tragédiákhoz vezetett számkivetésnek beillő helyzetük -: megbízható, szilárd építmény a maguhami próza, az olvasó azonnal eligazodik ebben a sohasem monumentális, sohasem bonyolult szerkezetű, de könnyed, ízléses épületben. Nem katedrális és nem is romantikus kastély, praktikus lakóház, melynek ablakain át olykor az élet izgalma is betör."

Ha Maugham-ról van szó azt hiszem néha túlzásokba esem.Szerintem elképesztően jól ír,jól látja az embereket,jól közvetíti az érzéseket legyen szó férfiról vagy nőről.Jó pár fejezetről azt gondolom,hogy kinőhette volna magát egy egész könyvé.De így is élveztem ezt a novellás kötetet,nagyon meglepett,hogy ilyen is lehet a novella,élvezhető ,olvasható anélkül ,hogy az olvasónak hiányérzete lenne.
Nem tudom,hogy  Maugham honnan szedett ennyi sorsot,életet ,karaktert,de elképesztően tehetséges ember volt.Arról nem beszélve,hogy rá egyáltalán nem jellemző,hogy egy kaptafára írni,én legalábbis még csak hasonlóságot sem véltem felfedezni az eddig olvasott művei között.
Minden műfajban hiteles,ebben a kötetben a dráma éppúgy szerepel mint a humor,és mind-mind olyan könnyedén,mintha a kisujjából rázta volna ki a történeteket.

Értékelés:
5 tökéletes cseresznye az 5-ből!!!

Havas Henrik-Almási Kitti:Szeretők

 
"Ha valaki elkötelezi magát egy ember mellett,akkor azt kell elfogadnia,amit tőle kap.De mi van,ha ez mindig kevés marad?"


Első blikkre szerintem mindenki azt gondolja, hogy ez amolyan bulvár könyv, én azt gondoltam,hogy biztosan tanulságos lesz.A tény az, hogy se nem bulvár, se nem tanulságos, engem inkább sokkolt.

Tizennégy nő meséli el Havas Henriknek szerető státuszát, a kezdeteket ,aztán persze azt is miként lett vége ezeknek a kapcsolatoknak.  Előre megmondom,hogy egyik szeretőből sem lett feleség.
Almási Kitti pedig minden beszámoló után a lelki okokat tárja fel, magyarázza el érthetően kit, mi mozgatott, mit miért tett egy-egy kapcsolatban, így könnyebb megérteni ezeket a nőket mint elítélni.
Ezeket az úgymond levezetéseket nagy élveztem, és gyakran bólogattam, mert valahogy minden történet után ugyan azok a dolgok fogalmazódtak meg bennem.

Nekem hiányzik, hogy megismerjük a másik oldalt,amikor a férfi a szerető,és a nő az aki diktál.

A kötetben azt hiszem nincs egyetlen egyszerűnek mondott eset sem. Mind a gyermekkortól indul-a pszichológus szerint rengeteg sérelmet,hiányt,komplexust hozunk és tartogatjuk felnőtt korunkig, gyakran nem is tudatosan.Gyermekkorban a szeretet ,szeretet egyszerű a képlet,felnőttként a szeretetet sokan felcserélik a szexre,mintha a szex pótolná az érzelmeket.Sok nő azt hiszi, hogy ha valakinek odaadja a testét akkor az illető majd a lelkét is kéri.
És addig amíg ezt a hibát fel nem ismerik örökre szeretői státuszban maradnak.Mert amíg a nők nemcsak a testükkel de lelkükkel is megcsalják a férjüket,partnerüket,addig a férfiak legtöbbször "csak" a testüket adják, a kör ördögi a férfi nem válik el a feleségtől, a szerető pedig vár, hátha érzelmeket is kivált a szeretett férfiból és rájön,hogy a mindig odaadó,vidám,gondtalan szeretőre van szüksége, nem pedig a fáradt,házisárkány feleségre.

Sajnos ezekre az esetekre igaz,hogy a férfik kihasználják hitegetik a szeretőiket akár évtizedekig! Legtöbbször a nő zárja le kín keservesen ezeket a kapcsolatokat rájön,hogy akár örökké is várhat,nem szeretik annyira,hogy feleség legyen belőle.Vagy arra jön rá,hogy nemcsak ő az egyetlen szerető!-Ilyenkor mindig megdöbbenek,hogy egyeseknek mennyi idejük van,a könyvben van olyan férfi akinek felesége,gyerekei vannak,és mellette három-négy szeretője is.
Kérdem én-mikor van ideje a munka mellett a feleségre,gyerekekre,és a többi nőre??? És leginkább miért?? Miért kell neki egy hárem? Miért jó az ha folyamatos hazugságban él? Egyszer sem sajnálta meg a feleséget ? Vagy bármelyik nőt? Miért lehetetlen,hogy egyetlen embertől,nőtől megkapjon mindent?

Azok a nők akik házasságban éltek,és mellette egy nős férfinak a szeretői voltak,szinte mind azt mondták,hogy azért lépnek félre,azért kell nekik más,mert unják a férjüket,sőt volt olyan is aki már az esküvője napján érezte,hogy a férje nem lesz elég.Hogy akkor ezek a nők miért mentek férjhez ha nem voltak szerelmesek,nem  érezték,hogy az a bizonyos férfi az igazi?? Mert éppen olyanjuk volt,benne voltak a korban,nyugalmat akartak,otthonról menekültek,főleg anya-lánya rossz kapcsolat miatt választottak ilyen-vagy olyan társat,féltek,hogy kifutnak az időből és már nem szülhetnek stb..Azt hiszem ők érzelmileg nem igazán tartanak ott,ahol a koruk. Ettől függetlenül minden kapcsolatban a szeretet és a szerelem reményében mentek bele,tűrtek el sok mindent,mondtak le mindenről.
A szerető örök második,akivel nem lehet nyaralni menni,nyilvánosan megjelenni,karácsonyt ünnepelni,ajándékot venni,mert úgysem veheti fel/használhatja.

Örök divat a fiatal generációt szidni,bezzeg az én időmben mondattal dobálózni,csak azt felejtjük el,hogy a gyerekeink a mi mintánkat utánozzák le,ahogy mi házasodunk,válunk,ahogy mi neveljük őket,nagy eséllyel ő is úgy fogja nevelni a saját gyerekét,ha a szülők házassága csak látszat,ahol nem becsülik meg egymást,ahol nem tudnak szeretni,nagy valószínűséggel a gyereknek is nehéz lesz hűséges,odaadó párt találnia.

Olyan egyszerű ez a képlet,mégis olyan sokan,olyan sokszor elrontják.

A válás nem bűn,nem látunk a jövőbe,évek alatt mi is, társunk is változik,ahogy körülöttünk minden,de ez szerintem még nem jogosít fel arra,hogy megvezessük,becsapjuk,eláruljuk azt akinek örök hűséget esküdtünk. Ha úgy gondoljuk már nem megy együtt akkor lépjünk ki a kapcsolatból,váljunk el,de az szerintem semmiképpen sem megoldás ha párunkat és magunkat is folyamatosan eláruljuk.

Azt hiszem ha szeretet pénzért lehetne venni sokan gyűjtögetnének rá.

Értékelés:
4 cseresznye az 5-ből!!