Korábban már megígértem magamnak,hogy óvatos leszek az ifjúsági
irodalommal. Amikor megláttam könyv borítót,na meg a címet minden
óvatosságomat sutba dobtam és rohantam a könyvért.Igazi ,igényes ifjúsági irodalmat olvashatunk D'Avenia tollából aki tanár,és ez az első regénye.Ha mindenképpen hasonlítanom kellene valamelyik nemrég olvasott ifjúsági történethez akkor az Alaska nyomában -jut eszembe,ami hasonlóan színvonalas és kissé lehangoló olvasmány,ám ha kellő hangulatban talál meg a történet akkor nagyon élvezhető.
Én kissé nehezen nyeltem a keserű szavakat,de a kíváncsiságom nem engedte,hogy félbehagyjam a könyvet.
Leo éli a tizenhat évesek gondtalan életét,ám még mielőtt pillanatok alatt kénytelen felnőni egy megrázó esemény okán,már előtte is az a tipikus ön marcangoló,mindenre választ kereső fiú volt.
Egyrészt irigylem az ilyen örökké kutató,kérdező típusú embereket,másrészt valahogy jobban örülök neki,hogy nem szeretem mindig mindennek firtatni az okát.Vannak dolgok amiket el kell fogadnunk úgy ahogy vannak,ilyen egy szeretett ember elvesztése is,a létünk értelme és még sorolhatnám.
Felnőtt fejjel is nehézséget okoz elfogadni bizonyos dolgokat de egy kamasz számára egyenesen földbe döngölő.
D'Avenia mint tanár nagyszerű beleérző képességgel bújt Leo bőrébe,és mutatott be egy olyan tanárt is aki érzékeny minden olyan rezdülésre ami arra utalhat,hogy tanítványa nehéz helyzetbe került.
Egyedül vagyunk mikor megszületünk és egyedül is halunk meg,de a két esemény közötti úton ha a szeretet kísér végig minket ,ha szeretve vagyunk,és viszont szeretünk-ennél többet nem kívánhatunk.
Szép szavak,gondolatok,szomorúság jellemzi a könyvet,de mindenképpen érdemes elolvasni,érettebb kamasz kezébe adni.
A borító nagyon szép!! A cím pedig ennél kifejezőbb nem is lehetne!
Alessandro D'Avenia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése