Csenga kérdez

Mióta csak olvasok egy-egy könyv után gyakran éreztem úgy,hogy szívesen megkérdezném az írót arról hogyan született a könyv, hogyan indult el az úton,mennyire a sajátja mondjuk a könyv kinézete és még ezer dolog érdekelt.Legerősebben Maugham könyvei után szerettem volna kicsit bepillantani ebbe a különleges világba,ám sajnos erre már nincs lehetőségem.

Nemrég a Molyon egy nagyon szép kivitelű könyvre bukkantam amit hamarosan élőben is megcsodálhattam,angyalokat ígért a fülszöveg,varázslatot és misztikumot ,több sem kellett nekem.
A könyvet olvasva sokszor gratuláltam magamban a szerzőnek,mert a könyv úgy varázsolt el ahogy volt! A történet,az aprólékosság, a precíz kidolgozás,az apró meglepetések a könyvben mind-mind arra sarkallt,hogy gratuláljak a szerzőnek,akivel nem volt nehéz szót értenem,egyrészt mert honfitársam,másrészt pedig annyira nyitott és kedves,hogy akármikor írtam neki,levelem nem maradt válaszolatlanul.
A.O.Esther vállalkozott rá,hogy kicsit többet megmutat magából,a hivatásából,és a kulisszatitkokból.

• Az Összetört Glóriák sorozat spontán ihlet volt, amit folyamatosan papírra
  
•  vetettél, vagy egy régi könyv-terv, ami a fiókban pihent?
• Spontán ihlet volt, ami egy tanmese elolvasása után született meg bennem. A történet egy kicsi angyalról szól, aki a fejébe veszi, hogy alászáll és megváltoztatja a pokol legrosszabb ördögét. Az azonban véresre veri és sokat bántja őt. A kicsi angyal a fájdalmai ellenére kitartóan hisz az ördög megjavulásában. Olyannyira, hogy akár az életét is odadobná az érte... Ebben a tanításban minden benne van, amiben hiszek. Nap mint nap találkozunk ördögökkel és angyalokkal, és csak rajtunk áll, melyik oldalnak hiszünk, merre húz a szívünk. Manapság népszerű rossznak, gonosznak lenni, ezért olykor nyálasnak, nyápicnak tűnik az, aki igazán tiszta szívű és a jóságával próbál érvényesülni. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a sorozatom nem pusztán romantikus fantasy kalandregény, de bizonyos értelemben tanmese is. Lámpásként világít mindazoknak, akik nyitottak a spirituális világra és az életünket átszövő legfontosabb mozgatórugóra, a szeretetre.

• Eleve sorozatot terveztél, vagy egyszerűen kinőtte magát a történet?
• Kezdettől fogva sorozatban gondolkodtam, de azt még most sem látom tisztán, hány rész lesz végül belőle. Jelenleg a harmadik könyv végén járok, így azt mondom, bőven van még miről beszélnem, de konkrét számokat nem mondanék.

• Külföldi szerzők könyveiben általában van két-három mondat arról, hogyan élnek, milyen körülmények között írnak. Kíváncsi vagyok, hogy egy családos nő, akinek be kell töltenie a szülő és a feleség szerepét is, mikor tud írni? Az írás nem egy olyan munka amit 8-tól délután 4-ig be lehet határolni. Most, hogy már határidők is vannak, mennyire nehezíti meg az írást?
• Nehezen találom meg az egyensúlyt, ezért jobbára az alvásom „rovására” írok, de úgy tűnik, egyre kevesebb pihenéssel is beérem. Nyugodtan írni éjszaka tudok, amikor mindenki alszik és nem énekelnek és kalapálnak a gyerekek a háttérben. Tudod, a lányaim „barkácstündérek”, valamelyik kedves rokonunk műanyag kalapácsokat vett nekik és egy éneklő fazekat. Így aztán vagy főznek, vagy kolompolnak. Persze, ez a gyerekek dolga, hogy hangosan játsszanak és minél nagyobb rumlit csináljanak.
  A tévészereplés óta – nagy örömömre – sűrűbb lett a programom, így általában napközben levelekre, interjúkra válaszolok (ezekből már rengeteg olvasható az írói honlapomon is, amit rendszeresen frissítek), a kiadónak segítek, és közben felteszem főni az ebédet, elindítom a mosógépet, és ha szép idő van, sétálni megyek a lányokkal. Az írás a délutáni órákra és éjszakára marad, amikor a kicsik alszanak. Szerencsére nagyon gyorsan, vakon gépelek, így jól haladok a történettel. 

• Milyen nehéz elindulni ezen az úton? Értem ez alatt azt, hogy van egy ötleted, megírod, megszületik egy könyv, szeretnéd ha mások is elolvasnák. Hogyan tovább?

• Az út nagyon nehéz és göröngyös, de talán épp ez a szép benne. Az első pillanattól kezdve a legtöbbünkben ott motoszkál a kétely: vajon jó lesz, amit írok? Fogják szeretni az emberek? Mitől válik valaki igazi íróvá? Sokat töprengtem ezeken a kérdéseken, és mára arra jutottam, hogy bárki lehet író, aki olyat képes az olvasóknak nyújtani, ami elvarázsolja, kikapcsolja és egy másik világba repíti őket. Persze, első körben mindig a családtagok és a barátok azok, akik elolvassák a kész kéziratot. Ilyenkor én is mindig nagyon izgatott vagyok, hiszen elég kemény emberekkel dolgozom együtt. Ádám, a férjem az első, akinek a kezébe szoktam nyomni az elkészült regényemet. Ő nem fantasy rajongó és a romantikus irodalmat sem kedveli, szóval nem mondanám elfogultnak. Mivel természeténél fogva nagyon kritikus, ha látom, hogy mosolyogva vagy meghatottan olvassa a történetet, nyugodtan várom a véleményét. A következő vízválasztó a szerkesztőm, Vág Bernadett, aki maga is író, újságíró, a mentorom és a tanítóm egyben. Maximalista, így álmatlanul hánykolódom éjjelente, amíg kiolvassa és javítja az éppen aktuális könyvemet, de aztán, ha megdicsér, madarat lehet fogatni velem. Nagyon sokat tanulok tőle, és nagyon boldog vagyok, amiért a második kötettől csatlakozott hozzánk.
  A hogyan tovább – kérdésre azt mondanám, hogy amikor megszületett a regény, és avatott szemek is átnézték, keresni kell egy ügyeskezű művészeti vezetőt (nálunk Dobosy Anikó tölti be ezt a szerepet), aki borítót tervez és betördeli a könyvet. Ezt követően bemutatkozó anyagot kell írni, és azzal kell jelentkezni az általunk kiválasztott kiadóknál. Nem mondanék neveket, mert minden nagy kiadóval remek kapcsolatot ápolunk, és nem szeretnék senkit előbb vagy hátrébb felsorolni. Ők elbírálják a beküldött szinopszist, fülszöveget, próbafejezeteket, borítót és a műszaki adatokat, aztán döntenek.

• Kétségtelen, hogy a sorozat első két kötete külsőre is nagyon igényes, aprólékosan kidolgozott, kezdve a borítóval, át azon, hogy védőborítót kapott, de a betűméret és a belső díszítések is gyönyörűek. Mindkét köteteben van egy-egy különleges lap is! A saját kis könyvjelző már csak hab a tortán - mennyi ebből a Te ötleted?
• Nagyon sok, ugyanis a régi könyvek szerelmese vagyok. Innen erednek a lapok tetejét díszítő szegőminták, a fejezetkezdő iniciálék és a selyem könyvjelző. A kézimunkával beragasztott pauszpapír Ádám ötlete volt, az alatta megjelenő cseresznyefa és angyal-gafika Anikóé és az enyém. Összességében csapatmunka volt az egész, mert a díszítőelemeket is együtt választottuk ki, Anikóval, a férjével, Árminnal és Ádámmal. Így született meg a dombornyomásos cím a borítón és az aranyfóliával nyomott csillagok (ezeket Anikó találta ki). Ármin ötlete volt a könyv gerincén keresztben futó decens címke, ami a kiadó sajátos védjegye lett azóta. Anikó kért dupla borítót, vagyis, hogy a nyomott keménytáblán plusz fényes védőborító legyen, Ádám pedig a nejlon csomagolást, hogy a szállítás során ne sérüljenek meg a könyvek.
  Anikóval közösen találtuk ki, hogy a borítón szereplő modellek szeme ragyogjon: az angyaloké, akár a gyémánt, a boszorkányé pedig, mint az emésztő tűz. A lapméreteken és a betűméreteken napokon, talán heteken át kíséreteztünk, mire megtaláltuk a tökéletes verziót. Fáradhatatlanul nyomtattuk és vágtuk ki újra és újra a próbanyomásokat, számolgattuk a soronkénti karakterszámot, és véleményeztük, mennyire kellemesen olvasható egy-egy oldal, mekkora sor- és oldaltávolságra van szükség? Kőkemény munka volt. A törtfehér papír az én vágyam volt, mivel szeretek este olvasni, viszont a vakító fehér papíroktól mindig fejfájást kapok. Anikó azonban elintézte a nyomdával a törtfehér színre való nyomtatást, így ez a kérdés is megoldódott, ráadásul ez a legkönnyebb papír, így a 450 oldalas könyv habkönnyű, mindössze 550 gramm súlyú.
  Bár ez volt a legdrágább verzió, varrott-ragasztott, keménytáblás könyvet rendeltünk, mert ez a legidőtállóbb, legszebb megjelenési forma, amit csak egy regény kaphat. Nagyon sok munkát fektettünk abba, hogy küllemre is méltó legyen a sorozat hőseihez, az angyalokhoz.

• Hány könyvnyi  történet van még a fejedben?
• Sok. Ősszel szeretnék elindítani egy vikinges sorozatot, de utána szívesen írnék önálló regényeket is, misztikus krimi műfajban. A terveim közt szerepel egy új sorozat is, ami egy testvérpárról szól, akik az antikvitások szerelmesei, ezt nem titkoltan a lányaink, Dorka és Izabella ihlették.

• Mennyit olvasol? Illetve van-e kedvenc íród? Kedvenc könyved?
• Rengeteget olvasok, és felsorolni is nehéz, annyi kedvencem van, mind szerzők, mind könyvek tekintetében. Szeretem az életrajzi könyveket, a történelmi kalandregényeket, a romantikus irodalmat, a klasszikusokat, krimiket, fantasyt, sci-fit, életmód-könyveket, szakácskönyveket, gyermekkönyveket és a meséket is. Ha olvasok, fanatikusan teszem, a legvastagabb könyv is legfeljebb 1-2 napomba telik. Nyaralások, utazások alkalmával tudok leginkább olvasni, mert ha itthon szabadidőm van, többnyire írok...

Köszönöm szépen Eszter,hogy a sok felkérés ,megkeresés mellett az én kérdéseimre is szívesen válaszoltál,lehet volt olyan a  kérdések között  amit már tucatszor tettek fel:-)