Hemingway valahogy nekem mindig is szimpatikus volt,szeretem a könyveit,szeretem,hogy a saját életéből is rengeteget tudott meríteni a könyveihez,hogy a saját élményeit át tudta adni az olvasóknak.
Most a könyv elolvasása után haragszom rá..olyan mint amikor az ember valakit nem ismer alaposan de megszavazza neki a bizalmat, jó tulajdonságokkal ruházza fel, hogy aztán ha kiderül,hogy milyen valójában nagyobbat csalódhasson.
Hemingway öntörvényű, hiú, érzéketlen ember volt, gyűlölte ha nem ajnározzák,ünneplik természetes volt számára ha csodálták, ha megkaphatott mindent és mindenkit amire csak vágyott.
Huszonegy évesen megismerkedik Hadley-vel , a lány egész kapcsolatuk alatt a szorongó, örökké aggódó fél szerepét töltötte be,túlságosan alárendelte magát Ernestnek a szerelemnek. később a házasságnak, és benne egy megcsalt feleség megalázó szerepének-ennél a résznél teljesen felháborodtam, Hadley ugyanis elképesztő dolgokat engedett meg, tűrt el csak hogy szeressék,hogy Hemingway mellette maradjon.
Az akkori divat szerint a szerető státuszszimbólumnak számított, a nyitott kapcsolatok korát élték,főleg a művészek, és valaki minél inkább különc volt,annál jobban szerették.
Akkoriban a már befutott írok ajánlgatták a kiadóknak kedvenceiket, így a könyv lapjain is hemzsegnek az akkori nagyok, többek között Ezra Pound ,Scott Fizgerald és felesége.
Szintén divat volt ezekkel az emberekkel örök barátságot kötni, együtt vakációzni,aztán pedig nem venni róluk tudomást ha egyik kinőtte a másikat és híresebb lett.
Nekem az igazán meglepő volt,hogy azokban az években mindenki alkoholista volt!! A nők ugyanúgy minden áldott este berúgtak,és töménnyel kezdték a napot mielőtt megreggeliztették volna a gyereküket....
Úgy tűnik Hemingway hiába érte el az áhított sikert,sosem volt maradéktalanul boldog,valami olyasmit hajszolt amit még megnevezni sem tudott.
Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése