"-Nincs arcom. Igazából csak holdfénnyel kevert pókháló vagyok, mint a legtöbb sötét varázsló."
A szerző előző nálunk megjelent trilógiája után (Emily Wilde) nem volt kérdés, hogy kíváncsi voltam, hogy tud e még olyan mesés, mégis hihető történetet írni amire kiábrándult felnőttként kíváncsi lennék. Tudott:-)
Aranyos volt. A tündérek után most varázslók masíroznak a lapokon, cuki macskák, jók, rosszak csatározása. Ármány, árulás, szerelem.
Agnes egy fiatal özvegy, aki önként szolgálja a sok kis mihaszna macska érdekeit, vagyis, hogy minden kis karmos, cirmos árvának otthont találjon. Teljesen véletlenül keveredik a varázslók életébe, vagy fordítva, a lényeg, hogy ebben a történetben a varázslók az emberek között járnak. Elviselve az általuk okozta felfordulást.
Fawcett ezúttal sem okozott csalódást teljesen logikusan felépített világba csöppentem. Valahogy komolyabban tudtam venni mint a tündéres sorozatot. A mágia, varázslat és minden ami ezzel a sziporkázó világgal jár remekül lett megjelenítve. A boszorkánykirály mellett, megismerkedhetünk egy jóképű nyomozóval, Agnes testvérével, és persze az egyedi tulajdonságokkal felruházott cicusokkal is.
"A mágiának valószínűleg vannak határai, csak nem tudjuk hol."
Két olyan csavar is volt a történetben amire nem számítottam, annak ellenére, hogy azért a végét ki lehetett találni. Itt dicsérném meg a szerzőt, hogy nem gondolta túl a dolgokat és nem érezte úgy, hogy ebből a könyvből is muszáj sorozatot írni. És azt gondolom, hogy kevesen tudnak a szokásos jók Vs rosszak felállásról ilyen jól írni. Kicsit elnyújtottnak éreztem a végét, ezt én gyorsabban lezártam volna.
A könyv ruhája nagyon hangulatos, teljesen át tudja adni a történet kedves, bájos mivoltát.
Értékelés:4 varázslatos cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése