2018. szeptember 2., vasárnap

Jennifer McVeigh: Leopárd az ajtóban

Nagyon megjegyeztem magamnak a szerzőt, hiszen az előző könyve, az  Afrikai akác kedvenc lett.
Alig vártam, hogy újabb kalandokban legyen részem.

"Én is azt reméltem egész végig, hogy a farm ugyanaz lesz, de egyetlen jóságos tündér sem varázsolt tüskés erdőt az otthonom köré, arról sem gondoskodott, hogy azok, akiket szeretek, itt várjanak, változatlanul, pontosan úgy, ahogy hagytam őket. Amikor hazajöttem, rádöbbentem, hogy a farmot egy olyan jövő forgatta fel fenekestül, amelyet még egyáltalán nem értek."

Rachel-t gyerekként küldték Afrikából Angliába anyja halála után. A kislány hat évig várt és reménykedett, hogy apja meggondolja magát és hazaviszi. Rachel betöltve a tizennyolcat úgy dönt hazamegy mit sem sejtve arról, hogy apja miként fogadja majd.

Rachel senki sem tájékoztatta a családjában beállt változásokról Sokként éri a fiatal lányt, hogy anyja emlékét őrző otthona teljesen megváltozott, mint egy színdarab ahol a kellékek a régiek, a szereplők viszont újak.
 Családja széthullása letaglózza a lányt, de nem sok ideje marad, hogy döntéseket hozzon mert hőn szeretett Afrikájában is új szelek fújnak. A brit gyarmatosítók ellenséggé lesznek. 
A szerző a valóságból merített a MauMau lázadás időszakát jelenítette meg. Egyre brutálisabb támadások érték a telepeseket.
Rachel nehezen fogadja el, hogy gyerekkori barátai és munkásaik az életére törnének. 

A történet közepe jó sokáig húzódott. Bár a  szerző gondoskodott a feszültségről, de igazán a történet végén csúcsosodott ki a valódi történés és dráma.
 Mint oly sokszor a politika és a hatalom szól bele az átlag emberek életébe és boldogulásába. A szerelemről nem is beszélve.

Értékelés:
4 afrikai cseresznye az 5-ből!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése