Tetszik nem tetszik ez sajnos így van. Dédé és Máté is azt hitték amit egymástól kapnak majd örökké elég lesz.
Egy idő után aztán jön az elégedetlenség. Mert nekünk jár az izgalom, a rózsaszín boldogság, a gyomorremegés újra.
Amikor már nem mennek maguktól a dolgok és tennünk kell érte onnantól kezdve unalmassá, nyűggé válik a másik. Kell valami új, kell valam(k)i más.
"Ha már nem leszek, talán észreveszel."
Azt hiszem különbséget kell tenni házasság és házasság között. Mert van amikor tökéletesnek látjuk a párunkat, aztán jönnek gondok. És van amikor már látjuk a gondokat, de nem veszünk róla tudomást. (A házasság évei alatt aztán persze egyre több gond, megoldandó feladat bukkan elő a semmiből.)
Mindenhez két ember kell, a rossz és a jó házassághoz is. Persze belátni, hogy lusta, hűtlen, figyelmetlen, érzéketlen voltam nagyon nehéz. És ekkor jön a váltás, a tiszta lap amire szépeket lehet írni. Eldobni x évet és egy embert az érzéseivel -amik minket ugye már nem érdekelnek - mert megérdemeljük.
"A tompán csillogó sötétbarna szembogarak mélyén egy magzatpózban vacogó kislány próbálta elfeledni, hogy nem kell már annak az embernek, aki egykor a mindenséget jelentette számára."
Lehet ezt a történetet utálni, kritizálni de inkább figyelmesen kell olvasni, mert a szereplők döntéseiből sokat lehet tanulni. Ez a könyv egy üzenet a sok Dédének és Máténak- akik között éppen zajlik a játszmázás -, hogy így is történhet. Meg másképp is.
A könyv borítója nagyon beszédes. Remek lett.
Értékelés:
5 nászéjszakás cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése