"Ha találnék is szavakat, melyekkel elmondhatnám, mit érzek, nem lenne kinek."
1929-ben New Yorkból "lelencvonatok" indulnak, tele árva gyerekekkel. A több ezer gyerek közül, Niamh csak egy akinek minden egyes perc bizonytalanságban telik, amióta csak szüleivel és testvéreivel Írországból Amerikába érkezett.
A jobb élet reménye egy lerobbant bérházban csupán rövid ideig tart.
Egy tűzeset után Niamh hirtelen árva lesz, egy olyan helyen ahol senkit sem ismer.
A Gyermeksegélyező Alap feladata, hogy New York utcáiról eltüntesse az összes árvát, és hajléktalant.
A megoldás pedig az, hogy vidékre szállítják őket ahol a farmereknek, kereskedőknek olcsó munkaerőt jelentenek.
Niamh a hosszú vonat úton a mellette ülő fiúval szövetséget köt, Duchy megígéri, hogy bárhová is kerülnek, megtalálja a módját, hogy megkeresse a lányt.
A történet nagy része Niamh viszontagságairól szól. Elképesztő mennyi mindenen mentek keresztül ezek a gyerekek. Éheztetés, verés, kizsákmányolás, szexuális zaklatás. Niamh számtalan helyen megfordul, szinte mindenhol rabszolgaként bánnak vele.Tizenévesen egész nap robotol, van ahol varrnia kell, van ahol egy egész családot kiszolgálnia, ellátni őket, több tucat gyerek van a gondjaira bízva.
"Szánalmas egy gyerekkor ez: a tudat, hogy senki sem szeret, hogy senki sem viseli gondodat, s hogy mindig csak a mások szemével látod magad."
Úgy tűnik az emberek mindenhol szívtelenek, nincsenek tekintettel arra, hogy Niamh is csak egy gyerek, aki mindenét elveszítette. Elvárták, hogy a sok kegyetlenség ellenére legyen hálás, viselkedjen jól nevelten, dolgozzon végkimerülésig. Mindentől megfosztják ami régi életéhez köti, még a nevét sem tarthatja meg.
"Életem különböző epizódjaira eddig úgy gondoltam, mint esetleges történésekre: Én voltam az ír Niamh, majd az amerikai Dorothy, hogy aztán Vivianként szülessek újjá."
Niamh/ Dorothy, Vivian, aztán egy jobb lelkű családhoz kerül. Bár a nevelőszülők jól bánnak a lánnyal, Niamh addigra már minden hitét elveszíti az emberekben. Igyekszik viszonozni azt, hogy van otthona, munkája, van mit ennie, de sosem heveri ki az őt ért megpróbáltatásokat.
2011-ben Vivian már idős hölgy. Egyedül él egy hatalmas házban, aminek padlása zsúfolásig megtelt emlékekkel.
A próbaidejét töltő, szintén árva Molly utolsó lehetőségként kap munkát Viviannél. Ha itt is elbukik a fiatalkorúak börtöne vár rá.
Ahogy fentebb is említettem a könyv nagy része Vivianről szól. Van, hogy bekapcsolódunk Molly életébe is, és a történet végére a két szereplő életének szála teljesen összefut. És persze ahogy a két szereplő jobban megismeri egymást, úgy kerül a felszínre még pár apró titok is.
Nem akarok áltatni senkit, kevés jó történik a lapokon. Van egy rész a könyvben ahol bizony elpityeredtem a sors igazságtalanságán,bármennyire is igyekeztem szem előtt tartani, hogy mindez fikció. Az alapos kutató munka, és a kevés még élő árva elmondása alapján, akár meg is történhetett amit a szerző papírra vetett.
A szerző hat olyan emberrel beszélt akik átélték a"lelencvonatozást" mindegyikük közel száz éves. Mégis élénken élnek bennük azok az évek.
A feledés elkerülése érdekében múzeum, internetes portálok, valamint rendszeres találkozók tartják életben az emlékezetet.
Értékelés:
5 árva cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése