Emma Woolf: Egy alma per nap

    
 "Semmi sem olyan jóízű, mint a soványság."
                 (Kate Moss)
A fenti mondattal pólók tucatjai készültek, amiket anorexiás lányok büszkén viseltek.

A The Times újságírója tizennégy év anorexia után úgy dönt az egész világ elé tárja betegségét. Emma úgy gondolja, hogy a több év kezelés, pszichológus, és terápia után a nyilvánosság is egy újabb mankó ahhoz, hogy végre enni kezdjen, illetve ne ellenségként tekintsen az ételekre és az evésre.

Emma 19 éves koráig átlagos testalkatú lány volt. Nem foglalkoztatta a súlya, nem diétázott, és sosem érte negatív kritika a külsejét. Ráadásul szerető családban nőtt fel, testvérek vették körül, akik törődtek vele, szülei magániskolába járatták őket.

21 évesen már csak 35 kiló.
Emma szerint a lejtőn két magánéleti kudarc indította el. Élete első nagy szerelme szakított vele, következő kapcsolatában pedig szerelme öngyilkos lett. Épp Oxfordban tanult mikor megjárja a poklot, így családja is csak az iskolai szünidő alatt szembesül azzal, hogy lányuk lassan éhen hal.
Emma értéktelennek érezte magát. Úgy büntette magát, hogy nem evett- hiszen nem érdemli meg.

Emma történetéből lett világos számomra, hogy az anorexia nem csak tinik kedvelt fogyókúrás módszere, és nem is egy egyszerű nem eszem betegség. ( Volt, hogy nagymamakorú nőtől kapott levelet, aki 47 éve küzd az anorexiával.)

Elképzelhetetlen, hogy hogyan lehet élni, létezni, teljesíteni napi egy almán vagy banánon, és diétás kólán. Emma dolgozott, sportolt!!! persze leírja, hogy ez minden nap iszonyat nehéz volt, egy idő után még a gondolkodás is nehezére esett. Állandóan fázott, fájtak a csontjai. Ugyanakkor ott volt az anorexia " pozitív" hozadéka is: Gyerekméretű ruhák, sehol egy gramm zsír, tisztának, üresnek érezte magát, úgy érezte ellenőrzés alatt tart mindent.
Ráadásul nem is érezte magát annyira betegnek, hiszen sosem kellett kórházba mennie, nem vetették alá kényszeretetésnek.
Akkor meg miért is aggódnak érte?

A szerző saját bevallása szerint sem egyszerű eset. Az anorexián kívül számos olyan dolog van, ami elviselhetetlen emberré teszi. Kényszeren kezet mos, társaságban képtelen enni, a fürdővize csak egy bizonyos hőfokon jó,  naponta többször zuhanyzik, rossz alvó, így az éjszaka nagy részét ébren tölti, van, hogy a fél éjszakát futással...

Tom Emma barátja elképesztő módon viseli a lányt. Mindent elnéz neki, és bármikor kész Emma kívánságát teljesíteni.
Tom útikönyveket ír, sokat utazik, Emma pedig gyakran vele tart- persze egy utazás sem múlhatott el feszültség nélkül, vagy nem volt olyan kenyér amit Emma hajlandó lett volna megenni, vagy a narancs héja volt túl vékony...

Attól függetlenül, hogy empatikus embernek tartom magam, néha kiborultam Emma dolgain. És nem csak azért mert úgy éreztem, hogy vajmi kevés oka van ennyit szenvedni és ennyi szenvedést okozni azoknak akik szeretik.
Persze mint mindenkinek, a szerzőnek is a saját gondja a legnagyobb. A családjában is vannak mentális betegek, depresszió, öngyilkosság (édesapjának szülei öngyilkosok lettek) kóros fáradtság. ( Virgina Woolf is ott szerepel a családfán.)
Szóval mondhatnánk, hogy ebben az esetben a genetika is tehet arról, hogy Emma összeomlott mikor elhagyták.

A genetikán kívül aztán ott van a külvilág nyomása. Legyél karcsú, és tökéletes. Főleg mi nők! Nem baj ha az ötvenes éveiben járó szívtipró színész pocakos, ha egy negyvenes színésznő felszed pár kilót már ízléstelen kritikával illetik.
Nem tudom a soványság miért lett státuszszimbólum! Mi benne olyan vonzó??? Ha átlagos vagy vedd úgy, hogy kudarcot vallottál.
Pedig egyértelmű, hogy az ember nem maradhat sem örökké harminc kiló,sem örökké húszéves. Mégis a világon emberek milliói próbálják teljesíteni a lehetetlent.

Egyszer Emma interjút készített Elizabeth Hurley színésznővel, aki büszkén vállalta, hogy csak napi pár szem mazsolát eszik, ez az ára annak, hogy beleférjen a hófehér farmerjaiba.
Számomra ez is dühítő, de az még inkább amikor csontsovány celebek, azzal etetik a népet, hogy ilyen alkatuk van, gyors az anyagcseréjük és a többi. Holott lesír róluk, hogy éheznek!!!

Emma és Tom immáron négy éve társak, és úgy gondolják ideje családot alapítani. Emma viszont tíz éve nem menstruál... többek között azon is eltöpreng, hogy a búsba tudta több kórosan sovány híresség kihordani egy gyereket, ő pedig még teherbe esni is képtelen- ez egyébként tényleg jó kérdés!! Itt van például Victoria Beckham -nekem ne mondja senki, hogy Ő egészséges és nem éhezteti magát.
De a környezetünkben is sokkal több az evészavarral küszködő ember mint hinnénk.

Ahogy Emma is írja, a soványságtól az anorexiát csak pár deka választja el.

A szerző a saját történetén túl számos módon körbe járta a mentális betegségek témáját. Orvosi kutatások, és vélemények is helyet kaptak a könyvben, és több tucat levél amit Emma cikkei után kapott.

Az anorexia talán azért vált ki ilyen indulatokat, mert úgy tűnik, hogy aki ebben a betegségben szenved annak lett volna választása... senki sem akar rákos lenni, éppen ezért az anorexiásokra úgy tekintünk mint akik kiválasztották maguknak ezt a betegséget. Hiszen teljesen egyszerű a gyógymód: enni kell.

                                                            Emma Woolf





Értékelés:
4 evésre csábító cseresznye az 5-ből!!!