"Az első telefonon folytatott beszélgetés során, amely Bell és a másik szobában tartózkodó Thomas Watson között zajlott le, elhangzott az alábbi mondat."Gyere ide, látni akarlak!"
Az amerikai kisvárosban Coldwaterben soha nem történik semmi. A kis közösség minimális erőforrással is remekül működik. Két rendőr, egy könyvtáros, pár templom és üzlet.
Ahogy már lenni szokott, mindig ott történnek a legnagyobb csodák, ahol a legkevésbé várják.
"Amikor első ízben hívták a földet a mennyből, Tess Rafferty éppen egy doboz teafiltert bontott ki."
A kisvárosban rövid idő alatt annyi csoda történik, hogy félő az emberek képtelenek lesznek feldolgozni.
A hívők és hitetlenek egyaránt ellepik a várost. Előbbiek az újabb csodát, utóbbiak a bukást várják.
A csoda nem válogat, középkorú nőt éppúgy megtalál mint magát a rendőrfőnököt. Mindannyiuknak a mennyországból kezdeményezik a hívást. Végre hallhatják az eltemetett gyermek, testvér, vagy szülő hangját. Akik arra biztatják szeretteiket, hogy ne tartsák meg maguknak, terjesszék a mennyország jó hírét.
A szerző zseniálisan jeleníti meg nemcsak a csodát és a hit misztikumát, de olyan remek karaktereket alkotott, hogy nem tudtam letenni a könyvet.
Sully lett a kedvenc szereplőm, eleinte nem volt szimpatikus számomra. Bár a dühét és a csalódottságát megértettem, az állandó ágálása ellenemre volt. Aztán persze a könyv végére a szívembe zártam, akárcsak a többieket.
Zseniális filmet lehetne készíteni a könyvből!
Albom minden könyvében megjelenik a hit, és Isten. Ez a könyve mégis különleges számomra. Valahogy úgy próbálja meg közelebb hozni hozzánk a megfoghatatlant, hogy nem érezzük úgy, hogy erőltetve lenne.
Elgondolkodtató történet.
Értékelés:
5 mennyei cseresznye az 5-ből!!!
:D
VálaszTörlésEz lett a kedvenc Albom könyvei közül!! :-))
VálaszTörlés