"Néha a felejtés pillanatai voltak a legjobb percei az életemnek."
Sosem szerettem a nyűglődős szerelmi történeteket, ezt a könyvet mégis valamiért lélegzet visszafojtva olvastam.
Adva van egy fiatal nő Sarah. A jelenben épp boldognak kellene lennie párjával, aki szereti, nem mellesleg remek színvonalon élnek. Ám valamiért a valaha művész ambíciókat dédelgető lány csak a tanításig jut, maximum barátai kiállítására jár. Sehol sem találja a helyét, önbizalma kevés.
Állandóan a múlton rágódik amikor annyira szeretett és őt oly kevéssé szerették.
Mindenét egy férfinak adta, cserébe lopott perceket és állandó kritikát kapott.
"Ha szeretsz, arra vársz, hogy eldöntsék, elég jó vagy – e."
Szerintem rengeteg olvasót fog Sarah szenvedése idegesíteni, én sem értettem egyet vele ahogyan hagyta, hogy egy pöcs bánjon vele - mégis át tudtam érezni az érzéseit.
Nagyon vártam egy boldog vég kifejletet, egy adag bosszút, de a szerző nem túlozta el a dolgot, ettől is volt olyan életszerű a történet.
Szerintem sokkal gyakrabban fordul elő mint hinnénk, hogy olyasvalakire pazaroljuk az érzelmeinket aki nem érdemli meg.
Értékelés:
4,9 csalódott cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése