Nicolas Barreau: Montmartre-i szerelmes levelek

Aranyos, – bár néhol meseszerű – történet arról, hogyan jut el egy gyásztól sújtott szív a könnyhullatástól a mosolyig.

A szerző minden könyvében a csoda mellé teszi le a voksát. Kitartóan és szívhez szólóan. Pici lámpásként világítanak a szerző regényei  a szürke hétköznapokon.

Mint mindig a téma most is a szerelem a helyszín pedig Párizs. Ezúttal egy gyászoló férfihez Julien- hez csatlakozunk aki képtelen kiheverni felesége halálát. 

Julien megígéri  a feleségének, hogy harminchárom levelet ír neki. Ám minden perc kihívás, még maga a levegővétel is. Írnia kellene új könyvét, gondoskodnia kellene kisfiáról.

A temetői látogatások azonban nem várt fordulatot tartogatnak. Ugyanis Julien leveleire válasz is érkezik.

Ha becsukódik a boldogság kapuja

kinyílik helyette egy másik.

De sokszor olyan sokáig bámulunk

a csukott kapura,

hogy a másikat,

mely éppen kinyílt,

észre sem vesszük.

Nem vagyok híve a túlzott romantikának, de azt hiszem ebben a könyvben megvolt a helye.
Egy ideális világban pont úgy történnének a dolgok ahogy azt Barreau ebben a könyvében elképzelte. Vagyis a rossz után csakis jó jöhet, a boldogság mindenki ajtaja előtt ott toporog bebocsátásra várva.

Szerintem a szerző másik nagy erőssége a romantika mellett a karakterek. Elevenek, élők, és  különlegesek.

Korábbi olvasásaim a szerzőtől: A világ végén megtalálsz , Álmaim asszonya , A nő mosolya.
És most vettem észre, hogy a magyar kiadások közül az  Egy este Párizsban kimaradt. Ideje pótolni.

Értékelés:
4 tavaszi cseresznye az 5-ből!!!