Sajnos nekem ez már túl romantikus volt.
Nagyon pörgős, élménydús történet volt, csak éppen annyira direkt - nem tudok rá jobb szót, - hogy a végén már nagyon gyorsan hajtottam a lapokat, hogy befejezhessem.
Kate (akit mindenki Kitty - nek hív) egy régi titkot őrizgetve dönt úgy, hogy soha nem megy férjhez. Két lánytestvére nagy hévvel vetik bele magukat a kellő férj megtalálásába, de Kate csak élményeket szerezni szeretne, világot látni, élni, élvezni az életet, a természet adta örömöket.
Gyerekkori barátja Henry nősülni készül, de még utoljára felhőtlenül örülhetnek egymásnak a Henry örökségét képező, gyönyörű és sejtelmes Blackmoore birtokon.
Szintén titok övezi, hogy a Delafield család miért nem szívleli Kate anyját és testvéreit.
Kate apja csak egy árnyék, anyja meg fájdalom, de egy banya.
Már az első percben tudjuk, hogy Henry senki mást nem szerethet, és azt is tudjuk, hogy Kate igenis férjhez akar menni.
Ami sok volt, az Kate ajak rágcsálása és a sok szituáció amikor a fiatalok kettesben maradnak és lehet pirulni, zihálni, sóhajtozni na meg szépeket mondani.
Bevallom a történet legvégén tetszett, hogy nem lett sima a nagy egymásra találás. Talán ezért adtam egy fél cseresznyével többet ennek a történetnek.
Ami még Donaldson mellett szól, - ha valaki romantikus irodalmat keres,- hogy főszereplő nők mindig szimpatikusak, soha nem utcahossznyi a szempillájuk és nincs darázs derekuk. Van viszont véleményük, karakánok, és kellően kitartóak ha szerelemről van szó.
Kate karaktere is remekül lett felépítve, a lány madarakért való rajongása is remek ötlet volt.
(Olvasás közben sokszor elgondolkodtam rajta, hogy mennyire életszerű, hogy az éjszaka közepén repkedjenek a madarak? Jelen esetben varjú, ami ugye nem éjszakai madár mint a bagoly.)
Értékelés:
3,9 lápvidéken érő cseresznye az 5-ből!!!
Akkor szerencse, hogy nem vettem meg! ;-)
VálaszTörlésAzt hiszem a következő könyvénél és sem fogom elkapkodni a vásárlást.:P
Törlés