1891-ben Tilly Kirkland Angliából, Ausztráliába menekül. A naiv Tilly úgy hiszi, hogy még újra tud kezdeni mindent. Ott ahol nem ismerik, ahol nem tudják mit tett még lehet jó élete.
A Parázs-sziget tulajdonképpen egy börtönsziget, több mint kétszáz rabbal, cukornádültetvénnyel, műhelyekkel és a csodás tengerparttal.
Tilly a börtönigazgató lányának nevelőnője lesz. A kis Nell annak a Ninának a dédnagyanyja aki több mint száz évvel később, napjainkban tölti idejét szintén a Parázs-szigeten. Nina élete romokban hever. Még mindig egykori kapcsolatát siratja, ráadásul befutott szerzőként kiadója egy újabb regényért nyüstöli. A regény azonban nem akar megszületni, viszont Nina nagyon is tisztában van azzal, hogy miért nem.
Miközben a régi tengerparti házban felújításokat végeznek Nina több papírlapot is talál, amit Nell írt gyerekként. Hol barátnője, hol a jóképű ezermester Joe bukkan fel a házban színesítve Nina egyre kétségbeesett napjait.
Azt hittem, hogy Nell lesz a könyv főszereplője, de Tilly az ismeretlen nevelőnő elvitte a pálmát.
Aki nagyon romantikus regényt remél - ezt sugallja a könyv borítója is, bár szerintem nincs összhangban a könyvvel a tengerparton heverő hölgy - az talán kevésnek fogja találni. Persze van benne szerelem, de az igazi izgalmakat Tilly sorsa, döntési, kalandjai jelentik.
A múlt szála tökéletesen lett vezetve, viszont a jelenben Nina szála, főleg a vége kissé vérszegényre sikerült.
Ritkán fordul elő, hogy egy szórakoztató irodalom így lekössön. Nagyon jó volt belemerülni egy fiatal, magányos, de nagyon bátor lány életébe az ezernyolcszázas évek végén.
Értékelés:
4,9 újra érő cseresznye az 5-ből!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése