Harold Fry 87 napot gyalogolt és 1009 kilométert tett meg. Mondhatni feltalálta a saját kis El Camino útját.
Féltem, hogy a történet hatásvadász lesz, esetleg fellengzős, de nagyon szépen megírt, különös történet az élet szeretetéről, amit tudnunk kell megélni, a bánattal és a rossz dolgokkal együtt.
Van úgy, hogy teljesen elfeledkezünk a múltról, a régi életünkről és annak szereplőiről, aztán egy váratlan fordulat, és újra élünk minden örömöt és bánatot, sikert és kudarcot.
Harold Fry mindezeket sétálás közben éli meg, miután levelet kap Quennie Hennesy-től,akit húsz éve nem látott,tollat ragad, válaszol és elindul feladni a választ, aztán azon kapja magát, hogy csak megy, mert túl sok az emlék és a fájdalom, amiket nem lehet ülve átértékelni, helyre tenni.
"Azon gondolkodom, vajon szokott- e imádkozni? Én egyszer megpróbáltam, de elkéstem vele. Talán ezért történt minden. Szeretettel üdvözli: a férfi, aki sétálni indult."
Szerintem a történet nem megoldást kínál, hanem megnyugvást hoz.
Harold különös kapcsolata Quenni-vel , a házassága, a fia, munkája, felvonulnak a könyvben, mint egy-egy jelenet, Harold önmagát elemzi, mit lehetett, mit kellett volna anno másképp tennie.
De a hosszú séta közben alkalma nyílik arra is, hogy rá csodálkozzon más emberek életére, vagy, hogy egy növény határozó segítségével új ismereteket szerezzen.
"Találkozott egy fiatal nővel, aki az igazi apját kereste, egy pappal, aki bevallotta, hogy twitterezik mise közben, futómaratonora edzőkkel, és egy olasszal, aki éneklő papagájt hurcolt magával."
Közben felesége Maureen élete is felbolydul, hiszen a csendes, de mindig kéznél lévő Harold után hatalmas űr marad. Arról nem beszélve, hogy egy idő után Harold híresség lesz, tévék, rádiók szenzációként tálalják a nyugdíjas férfi vezeklését, Quennie-t mint élete szerelmét emlegetik, cégek zaklatják, hogy az ő termékeiket, hordja, vagy igya a gyümölcslevüket.
Harold egy szelíd ember, ez a legjobb szó rá, persze mint mindenki, ő is követett el hibákat, amiket sem ő sem felesége, Maureen nem tudott megbocsájtani, házasságuk mostani évei nem a békés együttélés, hanem a némaság jegyében telik.
Van-e visszaút, és békés befejezés Harold számára?
Nagyon tetszett a stílusa, legszívesebben oldalakat idéznék a könyvből. Gördülékeny ugyanakkor lassú, töprengős történet.
A könyv borító tökéletes lett, puha és kemény fedeles változata is van, a belső borítót nagyon aranyos fekete-fehér rajzok (grafikák?) díszítik, ahogy minden fejezet elejét is.
A könyv végén található térképen, nyomon követhetjük Harold Fry útját.
Értékelés:
5 vándor cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése