Ez az idő is eljött, hogy napi szinten temetőbe járok...mert jó ott, mert ott kell lennem...visznek a lábaim, sóhajtva lépek be a kapun. Szorongatom a tulipánt, rózsát...mikor melyikre esik a választásom...viszem a kis cetlit, amire legtöbbször Radnóti Miklós sorait írom előző este. Simogatom a márványlapot, mintha lenne értelme...sírok mintha visszahozná bármennyi elhullajtott könny.
Senki sem kérdezi mit keresek ott, miért sírok, miért bolyongok a sírok között.
"Pillantásodtól nő a fű, kihajt
a száraz ág és tőled piroslik a vér.
Ha meghalsz, meghalok; porainkból
egyszerre sodor majd forgó tornyot a szél."
/Radnóti Miklós/
:'(
VálaszTörlésAmíg azt érzed hogy menned kell menjél, mert szüksége van a lelkednek arra, hogy a lelked egy része ott maradjon Vele.
VálaszTörlésNagy nagy ölelés!
Csipike pontosan így gondolom én is.
Törlés