Úgy...

                                                      Kormányos Sándor: Úgy viszlek...

 

 

 

                                               Nem vagy sehol, csak szívem mélyén érzem,

                                               hogy lüktet a csend s a halkuló világ

                                              úgy sóhajt érted mint kint az őszi erdőn

                                              a levele után rezzenő faág.

 

                                              Nem vagy sehol, csak konok némaságom

                                              őriz, mint álmot, mint elvesztett csodát,

                                              s mint nyarak tündöklő mosolyát az őszbe,

                                              úgy viszlek magammal emlékként tovább.