A borító letisztult és egyszerű, de mégis szép és igényes.
Minden elismerésem az tervezőnek, még Hannibal is elégedett lenne a munkájával.
Első tény : a Hannibal valódi mestermű a maga nemében.
A krimi irodalomban ma már valóban klasszikusnak nevezhető a könyv, azonban a történetvezetés és maga cselekmény a mai napig eltérő a legtöbb hasonló könyvhöz képest.
Az hogy ez előnyére válik , vagy éppen hátrány, ember legyen a talpán aki megmondja.
Előnyök közé sorolható az, hogy az előző két részekhez képest, nem csak pár oldal erejéig
találkozhatunk magával a doktorral, hanem végre övé a főszerep, amit már a Vörös Sárkány
óta várunk, hogy betöltsön.
Ezzel egy tökéletes ívet ír le a három könyv ( a Hannibal Rising című előzmény könyvet
nem számolva, az sem stílusában sem minőségében nem vethető össze ), amelynek tetőpontját
a Hannibal-ban éri el.
Maga a történet önmagában lehet, hogy nem lenne túl érdekes, viszont a karakterek remekül
kidolgozottak és árnyaltak, így nem marad bennünk hiányérzet a könyv letétele után, ha csak
az nem, hogy most találkoztunk a doktorral utoljára.
Nem igyekszik semmit a szánkba rágni a könyv, vannak megjegyzések és utalások, amik
esetleg csak többszöri olvasásra tűnhetnek fel, ami viszont véleményem szerint nem ront a
könyv élvezhetőségi faktorán.
Esetlegesen hátrány lehet, hogy a könyv eleje kissé nehezen indul, lassúnak és feleslegesnek
tűnhet, (az azonnali akció ellenére), de hamar kiderül, hogy ebben a könyvben semmi nincs
ok nélkül leírva, és egy felesleges szó nincs a történetben.
Lényegében visszakapjuk Clarice Starlingot akit már a Bárányok hallgatnak során
megismerhettünk, egy utolsó nagy sorozatgyilkos - vadász kalandra, amibe persze még
beszáll bosszúszomjas volt páciense a doktornak, mind jellemét, mind pedig kinézetét
tekintve félelmetes és ocsmány Mason Verger, valamint a pénzéhes és mohó Commendatore
Rinaldo Pazzi is.
Nem véletlen, Starling szereplése, hiszen ő az egyetlen (Will Graham-en kívül) aki valóban
kiismeri Dr.Lectert, és megérti, hogy mi az, ami valójában Hannibalhoz tartozik, és nem csak
a „személyiség- öltönye” részét képezi.
Ha már itt tartunk, érdemes néhány szót szólni, a lényegről, az események központi
figurájáról és irányítójáról, Dr. Hannibal Lecterről is, aki köztudottan megnyerő, kifinomult és
remek az ízlése.
Hihetetlenül intelligens és végtelenül destruktív.
Az ember úgy nézi, mint egy vihart és vele járó hatalmas villámokat… és ahogyan a vihar
pusztít, és fákat csavar ki tövestől, úgy hagyja maga mögött a halottakat Hannibal is.
Hatással van a teljes környezetére, és minden emberre, akivel csak kapcsolatba kerül.
Dr. Lecter olyan, mint maga Firenze… van benne valami ősi és nemes, ragyogó és
kiemelkedő, kifinomult és mégis brutális, egyszerre félelmetes és veszélyes, mint egy igaz
reneszánsz kori város… de ennél az analógiánál maradva , Hannibal maga a reneszánsz ember
eszmény megvalósulása…a tudomány és művészet találkozása, maga az ember-
központúság, ő mégis a dolgok felett áll.
A nyers kíváncsiság a leküzdhetetlen erő minden tette mögött. Ez az egyetlen és igazi oka
minden tettének, valamint a jó ízlés elleni vétkek megtorlása, a durvaság, a tahóság és
proliság teljes mértékű megsemmisítése.
Azonban mint oly sokszor az elképzelés jó csak a kivitelezés sikerül elég véresre.
Hiába ami tény az tény, az ő karakterének, az ízlésének valóban Európa felel meg a
leginkább, és felettébb jól és természetesen is áll neki.
Összességében véve ez egy érdekes és rendkívül izgalmas könyv, 5 Bâtard-Montrachet adok
rá a 5-ből. :D
Krimi és pszicho-thriller téren egyedülálló alkotás, szóval egyétek- vegyétek, nem fogjátok
megbánni semmiképpen :)
Ajánlom azoknak is, akik esetleg már látták a filmet, mivel a történet hasonló, de még csak
véletlenül sem egy az egyben ugyanaz.
Bejegyezte Csenga, diktált a fia:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése