Akár a szerző is lehetne a hölgy a könyvből, hiszen akárcsak a névtelenül szereplő alak, Rene Denfeld is nyomozó aki a halálsoron várakozó elítéltek ügyeit deríti fel, elkerülvén a hibát, hogy valakit úgy végezzen ki, hogy az illető nem -annyira-bűnös.
A történet engem nagyon emlékeztetett a Halálsoron című filmre.
A könyvbéli korrupt börtön tömve van. Több ezer elítélt sínylődik a rideg és lepusztult falak között. Egy a halálsoron raboskodó férfi a narrátorunk, aki bevezet minket az alagsori élet gyötrelmeibe. Rajta kívül a bukott pap, a fentebb említett hölgy és a börtön igazgatójának életébe is bepillanthatunk.
Szinte egy szuszra olvastam el a könyv jó háromnegyedét, aztán félre kellett tennem mert nagyon megkínzott. Tele van szomorúsággal és brutalitással, kilátástalansággal és sötétséggel.
Érdekes módon felvillantva az ok, okozati összefüggéseket.
Sok esetben nem is lehet tudni a konkrét bűntényről, amit elkövetettek, de a mozaikdarabkák, a gyerekkor megismerése, elég ahhoz, hogy képet kapjunk egy-egy rabról.
"Úgy megyek el, amilyennek reményeim szerint váltam: elfeledve."
A hölgy nem mérlegeli a bűnt, a jogos büntetést,alaposan utánajár minden egyes rab ügyének. Bár a legtöbben nem szeretnék a kivégzésüket elcserélni az életfogytig tartó szenvedésre, mégis van aki élni akar. A hölgy pedig ebben segít nekik.
Miközben nyomoz, megismerjük magányos életét, és a bukott pap története is napvilágra kerül.
Narrátorunk képzelete pedig a túlélésért egy varázslatos világot teremt a börtöncella falain belülre.
"Ó, ez egy elvarázsolt hely.
Ez egy elvarázsolt világ."
Furcsa módon engem sokkal jobban érdekelt a hölgy a pap és a börtönigazgató élete. Persze róluk is kapunk képet, de a múltjuk és a sorsuk alakulása foglalkoztatott. Számomra az elítélteknek nem volt semmiféle feloldozás vagy megbocsátás.
Értékelés:
4,9 képzeletbeli cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése