2016. április 21., csütörtök

Louisa Reid: A fájdalom helye

Nehéz erről a könyvről írni, mert akárcsak a könyv fülszövege, ha picit többet árult volna el, oda a lényeg.
Eleinte nehezen döntöttem el, hogy akkor ez most jó könyv avagy sem.
Aztán olvasás közben rájöttem, hogy a hiányérzetem és a dilemmám egyetlen szereplő miatt keletkezett, a kulcsfigura miatt akit nem ismerünk meg igazán.

Aud (Audrey) öccsével és anyjával London melletti tanyavilágba költöznek. A rideg Major az új lakhelyük, amely évek óta üresen áll, a legközelebbi szomszéd is a mező túloldalán van.
 Sue  és Leo a szomszédok tárt karokkal fogadják őket, és mindenben nagyon segítőkészek.
Aud  beilleszkedését az új iskolába Leo nagyban megkönnyíti, hisz a fiú éppen abban az iskolában végzős.

Egy fura csonka család képe rajzolódik ki, ahol az anyuka túl sokszor feszült és ideges. Vagy éppen túl aggodalmaskodó. Aud öccse Pete tulajdonképpen nővérét tekinti az anyjának, hiszen Aud gondoskodik róla míg anyjuk dolgozik vagy éppen alszik.
A hatalmas házban a három ember furcsa szimbiózisban él, vagy összekapaszkodnak, vagy kerülik egymást.
A múlt, ami elől a Majorba szöktek nagyon homályos, egy biztos Aud komoly gondokkal küzd. Rendszeresen pszichiáterhez jár, gyógyszereket szed. Gyakran van bűntudata, szorong és rettegve várja az éjszakákat.

 "Lementem a földszintre, és kikészítettem a gyógyszereimet a pultra.
Az egyiktől nem leszek depressziós, a másiktól nem lesz hányingerem, a harmadiktól nem vagyok álmos egész nap, a negyediktől pedig nem vések folyókat a csuklómba, a lábszáramba és a combomba. Mindenre van gyógyszerem. Kivéve arra, hogy szabad legyek."

Leo lesz az akiben Aud egy picit megbízik és el meri engedni magát, ám ez sem megy simán.

A legrémesebb dolgokat csak sejteti a szerző, de így is kapunk egy  kis thrillert. Olyannyira jól lett megírva a történet, hogy nem nagyon tudtam letenni, annyira vártam már, hogy végre megtörténjen a nagy katarzis, a leleplezés a számonkérés a rádöbbenés.

Voltak kisebb hibái a történetnek, legalábbis én hibának érzem, hogy az apuka léte vagy nem léte csak felszínesen lett megmagyarázva. Az utolsó lapokon kapunk némi információt, de az pont olyan, hogy még értetlenebbül állunk a dolog előtt.
A kulcsszereplő homályban tartása is kissé levon a történetből, nem lett volna kevésbé jó a könyv ha kicsit jobban kibontja a szerző a figurát. Sőt.
Mindent összevetve egy újabb YA történet az élet sötétebb oldaláról egy olyan aspektusban bemutatva ami ritkán jut a szerzők eszébe, ezért mindenképpen különlegesnek számít.

Értékelés:
4 fonnyadt cseresznye az 5-ből!!!






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése