Bjorn Sortland: Az őszinteség perce

Frida tizenéves lány. Szülei éppen válnak, Frida pedig sodródik a szomorú anyja és a valahová eltűnt apa képe között. A Húsvéti szünet előtt orvoshoz megy, szúrnak a szemei, bántja az éles fény.
Az orvosok baktérium okozta fertőzésre gyanakodnak.
Frida nem törődve semmivel, anyja számlájáról leemelt pénzzel útnak indul Oslóból Firenzébe, hogy világot lásson amíg lát.

Fura egy történet ez, mert sokszor el lehet ám feledkezni Fridáról, a szeméről, a szüleiről.
Frida ugyanis találkozik egy fiúval, aki egy művészeti projekten dolgozik. Több tucat festő művét szeretné megtekinteni, a Jézus keresztre feszítése témakörében.
A csodálatos festményekről és festőkről Jakob mesél, Frida pedig issza minden szavát.
Firenzén kívül ellátogatnak Velencébe, és  Párizsba is. A hosszú vonatút alatt egyre közelebb kerülnek egymáshoz, ám minden jel szerint Jakob szíve foglalt...

Mikor épp beleéljük magunkat az utazásba, belefeledkezünk a festményekbe, korszakokba, és remek történetekbe a festőkről, jön egy -egy oldal az utazás végéről, ami visszaránt minket a valóságba, abba, hogy Frida akár meg is vakulhat, és Jakob nélkül kell élnie.

"A legszomorúbb dolog, amit el tudok képzelni, az az, hogy van Isten, de nem szeret engem."

Nem tudom eldönteni, hogy a történet melyik része tetszett jobban. A romantikus, vagy inkább a művészeti része? Mindkettő nagyon jól lett megírva, és szépen összefonódik, váltogatja egymást.
Érzékletes képet kapunk a megtekintett festményekről és a helyszínekről, megspékelve pár elképesztő történettel a festőkről.

A könyv felénél harmincnégy fényképből álló kép gyűjteményt tekinthetünk meg.
Így nemcsak elképzelhetjük a Jakob által leírt festményeket hanem meg is nézhetjük őket.

Egyetlen pici gondom a történet végével van, a szerző ugyanis kicsit függőben hagyta a lezárást.
Élmény volt olvasni és "utazni".

            Salvador Dali

Értékelés:
4,9 festői cseresznye az 5-ből!!!