Ahern szerintem lassan belátja, hogy ezek a könyvek az ő igazi közege. Az emberi kapcsolatok, sorsok, szerelmek ábrázolása, mindenféle misztikumtól, hókuszpókusztól mentesen.
Ez a könyve nagyon jó sikerült, nagyon összeszedett, rengeteg karakterrel, amibe szerencsére nem keveredik el / bele az olvasó.
Kitty újságíró, vagyis próbálkozik, de a munkái egyre inkább bajba sodorják.
Barátnője, mentora, az egyetlen ember aki kicsit is hisz a tehetségében haldoklik..
Kittynek nincs is más feladata, minthogy barátjának, Constance -nak, segítsen az utolsó sztoriját megírnia.
Első hallásra egyszerűnek tűnik a kérés, de amint Kitty megpillantja a száz fős listát, ami alapján el kell indulnia, máris kétségbe esik.
"Az emberek nap mint nap tesznek olyan dolgokat, amikért nem ünneplik meg őket."
Különös emberek, furcsa munkák, és személyiségek, ezek jellemzőek leginkább arra a hat emberre akiket Kitty nagy nehezen felkutatott.
A történet nagy része, ezt a kutató munkát öleli fel, miközben Kitty próbál újra talpra állni a karrierjét sújtó sokkból, na és persze a magánéletében is "vájkálhatunk".
Az aranyos, elgondolkodtató történet végére kiderül, hogy mi is lehet a közös a Constance által összegyűjtött emberekben, illetve, hogy valóban az az érdekes velük kapcsolatban, hogy valamiért érdekesek...
Bevallom nagyon törtem a fejem, hogy mi sül ki a történetből, mennyire lesz csattanós a vége, olykor még mérges is voltam, hogy a magánnyomozásom sehová sem vitt. Persze a végén kiderül, hogy pont a csattanó hiánya érteti meg velünk a történetet.
Valahogy minden szereplő szimpatikus volt, még Kitty is a sok-sok ballépésével együtt. Nem kell semmit tennünk csak olvasnunk, izgulni Kittyért, és talán okulni? Tanulni a felsorakoztatott életekből.
Étékelés:
4,9 tanulságos cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése