Elképesztő ez a könyv!! Szinte minden egyes oldalon leesett az állam, komolyan ember ilyet még kitalálni sem tudna, nagyon nagy fájdalom az emberiségnek, hogy ami a könyvben van az sajnos igaz.
A szerző 2001-ben Szöulban élt, újságíróként Észak és Dél Korea is a tevékenységi köréhez tartozott. Nem csodálkozom azon, hogy úgy érezte le kell írnia amit Észak -Koreáról megtudott.
A könyvben fekete-fehér fotók is szerepelnek, egy-egy fejezet elején, a legbeszédesebb az a műhold felvétel, ami éjszaka készült, Dél- Korea sok kis pici világító pontocska, Észak-Korea pedig egy sötét tömb, mint valami lakatlan sziget.... el nem hinném, hogy ott emberek élnek!!!
A könyv a 90- es éveket öleli fel, persze több információt is tartalmaz korábbról is, ilyen például, az ahogyan felosztották az országot két részre, egy ceruza és egy vonalzó segítségével!!!
Amikor olvastam a hat, volt Észak-Koreai ember sorsát, állandóan párhuzamot vontam a sajátom és az ő életük között, mit is csináltam én mondjuk '94-ben amikor ők éheztek? Vagy éppen olyan tiltott dolog után áhítoztak mint a zokni?
Pár éve már több műsort is láttam ami Észak-Koreával foglalkozott, nagyjából az ember tudta, hogy ott bizony megállt az idő, sőt mintha időtlen lenne az a hely, olyan sivár és élettelen. Pedig milliók élnek ott, elnyomva, éhezve, kiszolgáltatva egy rezsimnek, ahol az embereket ötvenegy!!! kategóriába sorolják, aki elég elkötelezett, és igazán hű katonája a munkáspártnak, akár még a fővárosban is élhet, lehet több luxuscikknek számító holmija, mint a hűtő vagy az ágy. ( Az 1-es és 2-es számú áruházban elvileg minden kapható, gyakorlatilag a kirakatban lévő gyümölcsök is műanyagból vannak!!!)
A falon persze csak a nagy és kedves vezér fotója lehet, a családról egy sem, és vannak olyan emberek akiknek az a munkája, hogy időről-időre végigjárja a házakat , megbizonyosodva, hogy a nagy vezér portréját rendszeresen portalanítják!! Születésnapjuk sem lehet, csakis a kedves, és jó indulatú vezérüknek, ennek köszönhetően egy évben, egyszer húst is kaphattak!
Hogy mért nem lázadnak a sorsuk ellen? Miért nem mennek az utcára, vagy követnek el merényletet a vezetőik ellen? Erre is kitér a könyv, persze ettől nekem sem lett elfogadhatóbb, felfoghatóbb ez a borzalom.
A 90'-es évek volt az ország számára a mélypont, a gazdaság összeomlott, korábban sem dúskáltak a földi javakban, de mindenkinek dolgoznia kellett és ha pénzt nem is, fejadagokat kaptak. Egész nap robotolhattak a bányákban, vagy a gyárakban. Aztán hirtelen, elfogyott a munka, nem volt áram, nem volt mit megvarrni, vagy meghegeszteni...így fejadagok sem voltak - a propaganda szöveg, amikkel az embereket etették az volt, hogy a szegény, éhező Dél-Koreai testvéreknek küldik az élelmiszert!!! Nekik nincs olyan virágzó gazdaságuk... megjelentek az utcán a plakátok, Együnk kétszer egy nap! felkiáltással, amiből aztán- Együnk egyszer egy nap felkiáltás lett....hihetetlen , ugye?
Az éhezés ellenére, családonként heti egy vödör trágyával hozzá kellett járulni a közöshöz- vagyis a család nem a toalettre járt, hanem egy vödör fölé még tele nem lett, aztán vitték a gyűjtőhelyre, ugyanis tenyészállatok kevés száma miatt a trágya is hiánycikk volt , emberivel kellett pótolni, hogy a termőföldeket trágyázni tudják.
Elképesztőbbnél elképesztőbb emberi sorsok, és egy elnyomó diktatúra rémes agyszüleményei váltakoznak a könyvben. Minden tiszteletem a szerzőé, aki annyira igényesen, és érzékenyen írta meg a könyvet, hogy nyoma sincs benne a dokumentum regényekre jellemző szenzáció hajhászásnak.
Voltak olyan részek amiket többször is elolvastam, mert elsőre vagy akár harmadszorra is azt gondoltam valamit félre értettem, és nem azért halt ki '95-ben a béka populáció mert mindet megették az emberek, és verebeket fogtak, hogy legyen mit enni. Hogy 600.000 és 2 millió között becsülik azoknak az embereknek a számát akik éhen haltak. Hogy nem lehet, hogy olyan propaganda szövegeket találtak ki ami így hangzik: A jók halnak meg elsőként!!!
Hogy meg fog-e változni valaha is ott a helyzet? Remélem igen! Napi szinten hír Észak-Korea a sajtóban, ma rá keresve az országra , egy szeptember 25-i cikkre bukkantam ami szerint Észak -Korea bármikor összeomolhat. Kim Ir Szen, Kim Dzsongil, Kim Dzsongun után hátha valaki más megkegyelmez szegény embereknek, és véget érnek a szenvedéseik.
Észak -Korea a mai napig több országtól kap élelmiszer segélyt, de ennek nyomon követése igen nehézkes.
Értékelés.
5 cseresznye az 5-ből!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése