Mazetti nekem az előző két könyvével kedvenc lett, ezért már alig vártam az újabb történetet tőle.
Tetszett, hogy a szerző el tudta engedni a korább könyveit, és valami újat kaptam tőle. Mazetti nekem olyan mint a Jótündér keresztanya, aki mindig megnevetett és bölcsességekkel lát el.
Ebben a pici, édes, kék könyvben, egy Antarktiszra tartó turista hajóra szállhatunk fel, három főszereplőnkkel. Az elvált Thomas, a hajadon harmincas Wilma és a nyugdíjas de nagyon is észnél lévő Alba mellé kapunk még pár szingli hölgyet, megfáradt házasokat, testvér párt, agglegényeket, és persze a hajó személyzetét.
Bár a könyv nagyon könnyed hangot üt meg, azért minden mondatában ott rejtőzik az örök igazság, és rengeteg bölcsesség amit az ember a saját életében kevésbé ismer fel, de így másokat figyelve minden olyan egyértelmű.
"Vajon miért kell a nőknek férfi nélkül úgy viselkedniük, mint holmi gazdátlan tükörképeknek, melyek alig várják, hogy valakit - bárkit - tükrözhessenek?"
A párkeresés, házasság, karrier és egyáltalán az életünk kormányzása egyszerű feladatnak tűnik, hiszen emberek milliói gyakorolják ezt nap mint nap. Mégis ha egy - egy ember életére rá közelítünk csodálkozva tapasztalhatjuk, hogy mindenkire mennyi gödör, és bukkanó vár, a látszólag gondtalan ember élete is tele van nehézségekkel, és csak azért mert mosolyog még nem biztos, hogy könnyű élete van.
Mindezek lassan kiderülnek a három főszereplőnkről, miközben a hajó hol békésen hasítja a vizet, hol viharba kerül. Kikötünk, fényképezünk, képeslapot vásárolunk, megismerjük az ott élő állatokat, a rengeteg pingvint például, és közben elmélkedhetünk a saját életünkről is, párhuzamot vonva a szereplők életével.
Értékelés:
5 cseresznyés pulcsis pingvin az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése