Ismerős volt a szerző neve A távozás című előző kötetet igazi különlegesség volt. Ez a történet sem egy átlagos, sablonos sztori.
Maradunk az ifjúsági vonalon, olyan szempontból, hogy a főszereplő ismét tini. Kaylee átlagos kamasz lenne ha nem fogadták volna örökbe és anyja nem ülne börtönben gyilkosságért.
Kay elékezik abba a korba amikor tisztán szeretne látni, már ami a múltját illeti. Ehhez kellő lökést ad egy riporter, aki szeretné újra kinyitni Kay anyjának aktáját.
Jól összerakott kis sztori volt, akárcsak Altebrando előző könyve, itt is a rejtély, a természetfeletti az ami egy erős fűszere a történetnek. Egy pillanatra sem lankadhat a figyelmünk mert mindig történik valami.
A kétely magja is el lett vetve a sorok között, még az ártatlan de minden szempontból szerencsésnek tűnő Kay is gyanúsnak tűnik, akárcsak az összes többi szereplő.
Kifejezetten tetszett, hogy a szerelmi szál is bele lett szőve Kay furcsa gyerekkorának felelevenítésébe. Így minden szempontból ki lett szolgálva az olvasó, valamint úgy érezzük ellensúlyozva van a hókuszpókuszos rész, a kézzelfogható, mindennapi történésekkel.
Az már csak hab volt a tortán, hogy a könyv számomra igazán remek betűmérettel lett szedve. Hatalmas betűk, szellős sortávolság. Minden vakegér álma.
Valószínűnek tartom, hogy a háromszáz valahány oldalas könyv terjedelmét is szerették volna optikailag tágítani a nagyobb betűmérettel. Ideális volt számomra.
Értékelés:
4 mozgatható cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése