"Egy olyan férfit szerettem, aki egy egész világot tárt fel előttem, de nem szeretett eléggé ahhoz, hogy megmaradjon ebben a világban."A szerző előző regényében Mielőtt megismertelek megismerhetjük Lou-t és Will-t.
Bár ebben a részben már nem lehetnek együtt, ez nem jelenti azt, hogy a történetük is véget ért.
Lou immár majd' két éve, hogy Will nélkül kénytelen folytatni az életét.
Moyes igazán meglepett, sok mindent el tudtam volna képzelni folytatásnak, de pont azt nem amit a szerző olyan okosan és elegánsan kitalált.
Lou egy baleset következtében ismét a szülői házban találja magát. Szülei mind testi mind lelki bajai miatt aggódnak. Lou nem érti hová kellene úgy rohannia. Neki jó a gyötrődés és az emlékezés.
Miután testileg felépült szülei megnyugtatására újra saját lakásában találja magát, és újra dolgozik az utált, de muszáj reptéri bárban.
Aggódó apjának tett ígéretét betartva csatlakozik egy csoporthoz, a Továbblépők tagjai mind gyászolnak valakit, Lou mégsem érzi, hogy közéjük tartozna, de azért lelkiismeretesen eljár a találkozókra és hallgatja mások hogyan élik meg a gyászt.
"-Szeretném elmondani, hogy bár a csoportunk neve Továbblépők, egyikünk sem lép előre úgy, hogy hátra ne nézne."
Lou nem sokáig dédelgetheti fájó lelkét hamarosan két ember is felbukkan, és felforgatják Lou jól bejáratott magányát.
Az egyikük a múlt, vagyis éppen Will kapcsán míg a másikuk a jövő azaz pont a tovább lépést segítené...
Egy percig sem unatkoztam, Moyes nem tudta elrontani az előző könyvhöz fűződő érzelmeimet, remekül adagolta a szívfájdalmat az izgalmat és a lökött Clark család jóvoltából a humort is.
Értékelés:
4,99 újraérő cseresznye az 5-ből!!!
Még az első rész sincs meg brühühühü...pedig nagyon várom.
VálaszTörlésSajnálom:-( Pedig az első résznek már két kiadása is van. Az első részt 2012-ben!! olvastam, szóval nem lehet mondani, hogy új könyv. (Ezért nem árok én könyvtárba...)
VálaszTörlés