2014. szeptember 25., csütörtök

Rick Yancey: Az Ötödik hullám

"Nincs ragyogó csészealj. 
Nincs kapcsolat. 
Nincs ajándék. 
Nincs követelés. 
Nincs figyelmeztetés. 
Pusztítást és halát hoznak. 
Hullámokban."



Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz ez a könyv, és azt sem bánom, hogy sorozat! 
A rengeteg  földönkívüliekről szóló film és könyv után egyszer csak megjelennek a sokat emlegetett lények.
Ám amikor már az ajtóban állnak akkor sem hiszik el, hogy ezúttal tényleg vége az emberiségnek.

Az első hullámtól kezdve, ami áramszünettel kezdődött, az utolsóig kitartott a hitetlenkedés.
 Eleinte még a YouTube-ra feltöltött videók is viccesre vették a figurát, ám ahogy egyre fogytak az emberek úgy vált világossá, hogy tényleg a lét a tét.
Cassie egyedül marad.

"Futsz= meghalsz. Maradsz= meghalsz. Ennek a bulinak, Úgy tűnik,ez a központi témája."

A két szálon futó történet elmeséli az első hullámtól Cassie, és családja sorsát, a második szál pedig a jelen.
Cassie egyedül marad, egy katonai támaszpont felé tart, ahol remélhetőleg ott találja öccsét.

"És ha ez az emberiség utolsó háborúja, akkor én vagyok a csatatér."

Az emberek szinte teljes tudatlanságban vannak, már ami az idegeneket illeti.
Nincsenek robotszerű gépek, sem zöld lényecskék, mégis ott vannak mindenhol.

A szerző különleges és nagyon is valóságszerű, hihető történetet alkotott. Nekem végig futkosott a hideg a hátamon.
Cassie  nagyon jó karakter. Ahogyan a többi szereplő is.(Evan nekem szimpatikusabb volt mint Ben)
Egy icipicit talán a szerelmi szál ami annyira nem tetszett, illetve túl rózsaszín lett a történet az egész könyv hangulatához képest. De ez sem volt annyira túlírva, és nem is volt hosszú ez a rész sem.

A történet egyedi, remek a stílusa, és ott ahol kell humoros is.
Azt hiszem ebben a műfajban nyugodtan írhatom, hogy tökéletes könyv!!!

Értékelés:
5 földönkívüli cseresznye az 5-ből!!!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése