A harmincas években járunk, Thea tehetős családja Floridában él. A hatalmas és elszigetelt birtok a narancsligetivel, maga a Paradicsom az Atwell család számára.
Thea és öccse, Sam iskolába sem járnak, orvos apjuk oktatja őket. A csendes és törékeny anya pedig gyerekei minden lépését vigyázza.
"Nem volt senki, aki nálam szebb, gazdagabb, bármi módon különb lett volna. Persze mindig izgatott a gondolat, hogy vajon létezik -e valahol valaki, aki képes felülmúlni engem."
Az Atwell család visszahúzódó életet él, egyetlen társaságuk Georg bácsi, annak felesége, és fiúk Georgi. A három gyerek sülve- főve együtt van, imádják egymást.
Thea és Sam ikrek. Születésük nagy meglepetés volt a család számára, hiszen csak egy gyermeket vártak. Az elszigeteltség még inkább ráerősít az ikrek szoros érzelmi kötelékére, egymás minden rezdülését ismerik.
A kamaszkor azonban Theából előhozza a nőt, aki szerelemre, csodálatra, kizárólagosságra vágyik. Mivel más férfi nincs a közelben ezt a vágyát unokatestvérére vetíti, aki a lehető legrosszabb módon reagál erre.
Az, hogy mi történt azon a végzetes napon, szinte csak az utolsó lapokon derül ki.
"Ma már látom, hogy egyetlen módon biztosan elkerülhető lett volna az, ami történt: azzal, ha meg sem születek. Ha egyikünk hiányzik a képletből: Georgie, Sam vagy én."
Theát egy jó nevű, otthonától távoli magániskolába küldik, ahol nagy figyelmet fordítanak az úrinők nevelésére, de, hogy a szigort kissé más színben tüntessék fel a hangsúly a lovagláson van.
Thea a lovak és a lovaglás ellenére büntetésként éli meg, hogy kiszakították a földi mennyországból. Szerette a szüleit, az egzotikus otthonát, és főleg testvérét.
"Légy könyörületes Thea, olyan képesség ez, amivel a Jóisten egyedül minket, embereket ruházott fel."
Az elkényeztetett lány egy olyan világba csöppen ahol már nem ő az egyetlen fiatal lány, nem ő az egyetlen tehetséges lovas. Egyetlen csodálója sem akad. Annál több a gazdag, hozzá hasonlóan gondtalan fruska akiket szüleik az erényük elvesztése feletti aggodalom miatt küldték a Yonahlossee Lovas Leánytáborba.
"Istenem milyen nevetségesnek láttam mindezt; a hierarchia nüanszait, a társadalmi státusz patikamérlegen történő méricskélését."
Az időrendben ugrálva teljes képet kapunk a gyönyörű birtokról, születésükről és gyerekkorukról.
Illetve Thea tépelődését, dühét, az új életét követhetjük nyomon.
Thea tudat alatt ugyan, de anyját hibáztatja mindenért. És tudatosan vagy sem úgy érzi a maga módján bosszút kell állnia rajta...
" A tudatom mélyén mindig ott motoszkált a gondolat, hogy ha nem akarnék olyan sok mindent, talán boldogabb lehetnék."
Az iskolában eltelt idő alatt kiderül, hogy anyja számára nem ismeretlen az iskola, sőt az igazgató felesége anno barátnője volt..
Thea nem tud elszakadni a múlttól, ugyanakkor minden erejével azon van, hogy a jövőjét építse, de persze ez nem jelenti azt, hogy nem követ el több hibát...
A könyv kiváló példája annak, hogy (látszólag) semmi sem történik ok nélkül. Elég egyetlen hiba, hogy örökre megfosszanak minket a megbocsátástól és a szeretettől.
" Nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy túlságosan nagy árat fizettem azért az egy - két percért."
Thea végletekig megélt érzelmei, apja imádata, és az, hogy anyját hol gyűlölte hol szerette, meglehetősen rázós érzelmi alapot ad a regénynek. Valahol együtt tudtam érezni a lánnyal, de azzal ami a magániskolában történt teljességgel elvágta magát előttem, akkor is ha az utolsó pillanatban helyesen cselekedett.
Szeretem azokat a történeteket amik nem egyértelműen feketék vagy fehérek. Ez egy tipikusan olyan történet ahol mi is ugyan úgy marcangoljuk magunkat, hogy kit szeressünk, kinek bocsássunk meg, mint a szereplők.
A szerző remekül mozgatta a szálakat, nem tűnt elnyújtottnak a történetben rejlő titok, igazság szerint nálam nagyot ütött.
A szülők álságossága és felelőssége nagyon jól kitűnik. Ahogyan az is ahogy Thea a saját szerepét, helyét látja a családban.
Gondolhatnánk, hogy a szerző a lovasiskolát amolyan különc dologként gyúrta a történetbe, igazság szerint az alkotó műlovarnő volt, így adta magát, hogy olyasvalamit is beleírjon első könyvébe amiről van ismerete- élvezhetővé, és közelivé hozta ezt a gyönyörű sportot, azoknak is akik nem tudnak lovagolni.
A borító nagyon szép, ám szerintem valahogy túl fényes, túl kerek a történethez képest.
Arról nem beszélve, hogy a szőke hölgy köszönőviszonyban sincs főszereplőnk kinézetével.
Egy ódon iskola, pár ködben felsejlő ló sokkal inkább illet volna a történet hangulatához.
Értékelés:
5 szenvedélyesen piros cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése