Főhősei azok a bátor, és vagány nők, lányok akik nemcsak megtanultak lovagolni, de igyekeztek szót érteni a sokszor ellenségesen viselkedő lakosokkal is. Közben küzdöttek a környezetük nemtetszésével, családjuk ellenzésével, férjeik bírálatával, az időjárás viszontagságaival. Útjaik során csakis magukra és a hátasukra számíthattak. A több kilométeres magányos utat mindennap megtették hóban, fagyban, perzselő napsütésben.
Moyes öt női sorson keresztül mutatja be ezt az időszakot, a szereplők saját életével kibővítve. Természetesen a leginkább az akkori ellenállás a legerősebb, hiszen nem elég, hogy a nők otthagyják a tűzhelyet, de még olvasni is akarnak, sőt terjesztik!!
Az öt szereplő közül Alice az első számú főszereplő, aki a szokásos elrendezett házasság foglya. Ám nagy reményeket táplál a házassága sikereit illetően. Tulajdonképpen az unalom és apósa iránt érzett ellenszenve vette rá, hogy csatlakozzon a mozgókönyvtár csapatához.
Egyedül a történet végét éreztem nagyon elnyújtottnak. És kicsit rózsaszínnek is. Rengeteg nehézség, akadály, ellenszenves emberek(főleg férfiak) tesznek folyton keresztbe a fejlődésnek.Úgy éreztem a sok bajnak, tragédiának sosem lesz vége, ám az egy mindenkiért, mindenki egyért elv alapján idilli lett a befejezés.
Értékelés:
4 mozgó cseresznye az 5-ből!!!
Nagyon várom ezt a könyvet!
VálaszTörlésKíváncsi leszek a véleményedre :-)
VálaszTörlés