2021. február 13., szombat

Jojo Moyes: Áradó fény

1935 -1943 között az Egyesült Államokban működött az a mozgókönyvtár program aminek keretein belül több százezer vidéken élő felnőtt és gyermek élvezhette az olvasás örömét. Ez az alapja a történetnek. 

Főhősei azok a bátor, és vagány nők, lányok akik nemcsak megtanultak lovagolni, de igyekeztek szót érteni a sokszor ellenségesen viselkedő lakosokkal is. Közben küzdöttek a környezetük nemtetszésével, családjuk ellenzésével, férjeik bírálatával, az időjárás viszontagságaival. Útjaik során csakis magukra és a hátasukra számíthattak. A több kilométeres magányos utat mindennap megtették hóban, fagyban, perzselő napsütésben. 

Moyes öt női sorson keresztül mutatja be ezt az időszakot, a szereplők saját életével kibővítve. Természetesen a leginkább az akkori ellenállás a legerősebb, hiszen nem elég, hogy a nők otthagyják a tűzhelyet, de még olvasni is akarnak, sőt terjesztik!! 

Az öt szereplő közül Alice az első számú főszereplő, aki a szokásos elrendezett házasság foglya. Ám nagy reményeket táplál a házassága sikereit illetően. Tulajdonképpen az unalom és apósa iránt érzett ellenszenve vette rá, hogy csatlakozzon a mozgókönyvtár csapatához.

Egyedül a történet végét éreztem nagyon elnyújtottnak. És kicsit rózsaszínnek is. Rengeteg nehézség, akadály, ellenszenves emberek(főleg férfiak) tesznek folyton keresztbe a fejlődésnek.Úgy éreztem a sok bajnak, tragédiának sosem lesz vége, ám az egy mindenkiért, mindenki egyért elv alapján idilli lett a befejezés.

Értékelés:

4 mozgó cseresznye az 5-ből!!!


2 megjegyzés: