"Röviden szólva tehát úgy tekintsenek magukra, mint egy postára adott csomagra." 1946. Sydney. Hatszáz feleség, huszonnégyezer kilométer, egy háborúban szolgált repülőgép-hordozó, és négy nő sorsa megtörtént események alapján felelevenítve. Dióhéjban ez Moyes legújabb remekműve ami az első pillanattól kezdve beszippantott, és az utolsó oldalig fogva tartott.
A szerző nagymamája is megjárta ezt a különös utat Angliába, sok száz sorstársával együtt. Bevallom még soha nem hallottam ezekről a gigantikus utakról. A háború alatt szövődött szerelmek, és házasságok a pároknak immár elérhető közelségbe kerültek. A feleségek végre férjükhöz indulhattak, új családjukhoz és új hazájukba.
"Valami különös senki földjén éltek, az ausztráliai életük még nem ért véget, az új még nem kezdődött el, nekik pedig folyton a jövőn járt az eszük, amelyről alig sejtettek valamit..."
A Victoria nevű hatalmas csatahajó nyolc hét alatt ért Angliába. A sajátságos élettér, a bizonytalanság a különböző társadalmi rétegek igencsak furcsa helyzeteket teremtettek. Frances, Avice, Margaret és Jean egy kabinba kerülnek. Az út során lassan mindenkit megismerünk.
A negyvenhárom éve szolgáló hadviselt kapitány különös, utolsó útján először távolságtartással kezeli a rengeteg nőt, majd ahogy egy-egy nő sorsába belelátva, azon aggódik, hogy mindenkit elvigyen Angliáig.
Hatszáz nő összezárva a harcokban kimerült férfiakkal nem kevés rizikóval jár. Bár szigorú szabályok szerint élnek, a nemek közti keveredés, átmulatott éjszakák nem minden esetben akadályozhatók meg. A korabeli feljegyzésekből, újságokból kiderül, hogy igazán embert próbáló út volt. Többek között gyilkosság, öngyilkosság is történt. Több feleség kapott szívtelen-"Nincs rá szükség, ne jöjjön" üzenetet. Őket a lehető leghamarabb kitették a hajóról, és a Vöröskereszt segítségével utaztak haza. Volt olyan feleség is aki az út végén tudta meg, hogy férje időközben meghalt.
A hajónak volt saját újságja, a Napi Hajóhíradó, előadásokat tartottak a nőknek, hiszen egy ismeretlen országba készültek, így nagyon keveset tudtak az ottani életről. Megválasztották a Victoria királynőjét is. Hosszú heteket kellett várni a postára, ezeket a napokat egyre nagyobb aggodalommal várták a nők, hiszen sokan kaptak elbocsájtó szép üzenetet szerelmesnek hitt hitvesüktől. A hajón futótűzként terjedtek a rossz hírek.
A szerző zseniálisan oldotta meg, hogy megismerjük az egész hajót, a kapitányt, képet kapjunk a hajón szolgáló legénységről is, de a négy nő története is hibátlanul haladjon.
Teljesen bele lehet merülni a nem mindennapi kalandba. Kedvenc lett!
Értékelés:
5 hadihajón utazó cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése