"Egy
nőnek meg kell őriznie a higgadtságát és a méltóságát...És minél több
pénzt költenie kalapokra. A kalapáru a legmegfelelőbb gyógyír a
szomorúságra."
1913. karácsonya előtt nem sokkal kapcsolódhatunk be a Cavendish család életébe, akik egy gyönyörű angliai birtokon élnek.
Akár egy pazar színházi előadás, gyönyörű díszletek között jönnek-mennek a szereplők.
Lady
Octavia aki magánytól és szeretetlenségtől szenved. Két lánya hamarosan
megkezdheti a bálozást, a ruhák és kérők körül forognak a lányok
gondolatai.
Harry fiatalúr csúf kis titkot rejteget, haszontalan
élete értelmét keresi, közben merő véletlenségből tönkreteszi más életét
is.
William a ház ura sem ilyen életet kívánt magának, a
felelősség állandó aggodalmakra ad okot. Szabadabb, örömtelibb életet
áhít magának.
Sajnos mintha a szereplők élete előre meg lenne írva, úgy tűnik senki sem léphet le a neki szánt útról.
Ám
egy téli éjszakán egy tragédia a család összes tagjára hatással lesz,
még akkor is ha sokuk számára az éjszaka történetek örök homályban
maradnak.
Hangulatos történet, azonnal be lehet lakni a
könyvet, gyorsan olvasható annak ellenére, hogy semmi rendkívüli nem
történik a lapokon.
A szerzőtől remek húzás volt, hogy a csalási
birtokon dolgozók életébe is bepillantást enged. Így megtudhatjuk milyen
felemás érzések, érzelmek fűzték anno a munkásokat, cselédeket a
munkaadójukhoz.
Lehet irigyelni, majd sajnálni a Cavendish
családot, akiknek látszólag megvan mindenük, mégis a szívük szerint
teljesen más életet választanának.
Majdnem lebeszéltem magam erről a könyvről a borítón szerencsétlenkedő kislány teljesen hazavágja az amúgy szép képet.
Értékelés:
4 úri cseresznye az 5-ből!!!
Nálam bejönnek az 1900-as évek, olyan más élet volt még akkor.
VálaszTörlésHasonlóan érzek, pont ezért esett a választásom erre a könyvre :-)
VálaszTörlés