Mary Adkins: Amikor ezt olvasod

Igazi meglepetés volt számomra ez a könyv. Gyakran előfordul, hogy nem éppen tudatosan választok ki egy könyvet olvasásra- vagy a könyv választ ki engem. Ezúttal is szerintem ez történt, hiszen az utóbbi időben akárhányszor elsétáltam az olvasatlan könyveim előtt ez a kis piros borító mindig ugrott egyet, hogy őt válasszam.
Kérem szépen megvett a történet az első oldaltól, pedig a fülszöveg alapján kicsit féltem, hogy rettentően szomorú lesz.

Iris harminchárom éves és tüdőrákos. A fiatal nő blogot indít ahol kiírja magából a fájdalmát, mereng az életén, a családjával való kapcsolatán.
Az egész könyv csupa blogbejegyzés, sms és e-mail.

A téma ellenére sokat nevettem mert a nagy szomorkodás közepette a blog látogatói és a kommentek már paródiába illőek, ahogy a meglepő fordulatok is. Személyes kedvencem Simth személyi asszisztense, akinek a levelein dőltem a röhögéstől. Mert manapság már a mutasd az e-mailed és megmondom kivagy élő közmondás. Olvashatunk elektronikus levelet online szerencsejáték oldaltól, automata terapeutától, kollégától.

Iris főnöke és a lány nővére között e-mail váltások kezdődnek. Először csak a muszáj és praktikus dolgokról, aztán egyre több arról a személyről akit mindketten szerettek. Végül pedig a saját életük kerül terítékre, aktuális problémáik, és persze újra és újra Iris.
Jade és Smith hol közeledik, hol eltávolodik egymástól, de úgy tűnik a kapocs amely Iris iránti szeretetükből fakadt egyre komplikáltabb lesz.

Szerethető, humoros, néhol szívfacsaróan szomorú.

Értékelés:
5 elektronikus cseresznye az 5-ből!!!