Emily és Adam mint sok ezer másik fiatal találkozik és egymásba szeretnek. Kapcsolatuk szépen alakul attól a ténytől eltekintve, hogy Adam édesanyja minden alkalmat megragad, hogy Emily tudomására hozza nem tetszik neki, sem maga Emily sem semmi más, amit a lány tesz vagy mond. Persze mindezt csakis négyszemközt, mikor senki sem látja vagy hallja, csakis a lány. Pamela a külvilágnak azt mutatja igenis kedveli Emilyt, és boldog, hogy fia révbe ért.
Emily kezdi azt hinni, hogy paranoiás mert akárkivel beszél mindenkitől azt hallja vissza, hogy Pamela kedveli őt...
Az idős nő minden kártyát kijátszik Emily ellen amit csak lehet. A finom beszólásoktól egészen addig, hogy épp az eljegyzési partin esik össze ájultan.
Adam természetesen az anyját védi akinek mindig a család volt az első. Emily nem tudja mit tegyen, hiszen szereti a fiút, aki viszont az anyját szereti.
A történet egy bizonyos pontig a szokásos klisék mentén zajlik ami az anyós meny párharcot illeti. Némi tűzszünet, hogy aztán újult erővel törjön elő minden ellentét és harag.
Ahogy lenni szokott a sok csatározás miatt megroppan Emily és Adam házassága, ám amikor azt hinnénk, hogy a szokásos forgatókönyv vár a házaspár kapcsolatára a feje tetejére áll a sztori.
A legvége vérbeli thriller, bár nekem nem szólt akkorát mint vártam, minden esetre izgalmas volt.
Jól meg lett tekerve a sztori, visszájára fordítva mindent.
Azért elgondolkodtató a történet, hogy két nő, ahelyett, hogy összefognának az életben, mennyire tudják gyűlölni egymást. És a gyűlöletükre vagy van igazi ok és érv, vagy nincs. Mindenki tisztában van vele, hogy senki sem lehet senki tulajdona, mégis ezen megy a csatározás. Az én kicsi fiam, az én férjem hajtogatja mindkét fél.
Akár párhuzamot is vonhatunk a saját életünkre vonatkozóan. De azt hiszem kevesen lesznek akik belátják, hogy a semmiért utálják az anyóst vagy a menyecskét. Persze mindenkinek rögtön van vagy ezer oka és sérelme, de tény, hogy csak ebben a két esetben nem szokás a megbocsájtás.
A borítóról is essék szó, elsőre nagyon jónak tűnik, de aztán újra és újra szemen bökött az a piros műanyag vállfa..na ezzel nem tudok megbarátkozni.
Értékelés:
4 anyósnak szánt zöld cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése