Kezdem azzal, hogy bár a házastársi hűtlenség eléggé lerágott csont, ennek ellenére erős ez a sztori, a vége pedig még erősebb. Semmi romantikus nincs ebben a szerelmi történetben, amiben négy felnőtt, és négy gyerek érintett.
Négy ember szemszögéből tudhatjuk meg, hogy milyen is az mikor két baráti házaspár egy-egy fele térfelet cserél.
Rosie és Nick -ből Lisa és Nick lesz, nem mellesleg Lisa, Rosie gyerekkori barátnője (volt.)
Az ominózus nyár óta eltelik nyolc év. Rosie valahogy tovább éli az életét, persze napi szinten boncolgatva azt mit tett vele és gyerekekkel Lisa és Nick. Lánya kényszerbeteg lett, fia egyszerűen csak dühös.
Aztán Lisa levelet ír Rosie-nak, és ismét felszínre kerül minden egyes sérelem.
Amivel végig tisztában voltam az az, hogy Nick mekkora görény! Akkora, hogy ilyen nincs is! (de van!!) Épp ésszel fel nem tudom fogni, hogy az ilyen embernek, hogyan juthat társ, és szeretet???
Van még egy szereplő aki nem sok jót érdemel, de persze az élet nem igazságos.
A négy felnőtt kapcsolat tematikájának boncolgatása mellett nagyon szép képet kapunk a kényszerbetegségről. Nagyon életszerű Daisy szenvedése, ahogy ő fogalmazott, a kényszerbetegség teljes munkaidős elfoglaltság.
Lövésem sem volt, hogy milyen befejezést lehet írni egy ilyen kusza és nagyon fájdalmas történethez, a szerző nagyon jó érzékkel oldotta meg.
Értékelés:
4 soha meg nem bocsájtó cseresznye
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése