" Az előszobában kezet ráz vele az az ember,aki beengedte a házba.Én vagyok az apja,igazán örülök,biztos vagyok benne,hogy jól elboldogul.Hisz Istenben, fiatalember?Nem?A lányom se.Én hiszek továbbra is..."
Egy délután alatt elolvastam a könyvet,és nemcsak azért mert rövidke,hanem azért is mert nagyon lekötött.
A szerző nagyon jól érzékelteti a karaktereket ,mind a férfi mind a női szereplőket nagyon érzékletesen tárja elénk.
Azt szeretem ha egy-egy könyvben teljesen ott tudok lenni ahol a könyv játszódik..most éppen Muriel lakásásba költöztem,ahol Muriel egy autóbaleset óta,ágyhoz kötve él.Az évek alatt folyamatosan cserélődnek az ápolók,sokáig senki sem bírja.Aztán jön az alkoholista ex-bokszoló aki nem azt nézi,hogy Muriel ki,csak éppen segíteni akar már az első perctől kezdve....a nő pedig megérzi ezt és egészen új távlatok nyílnak meg előtte még a négy fal között is.
Ott álltam a szoba sarkában és nagyon drukkoltam,hogy Muriel legyen végre kicsit lágyabb,és hagyja ,hogy segítsenek neki.
Felnőtt szerelem,sokat próbált emberekkel..amikor már több kell mint a fiatalság,és egy szép láb,vagy egy kacér tekintet. Nem tudom ki ,hogy van vele,de ha nekem a szerelem jut eszembe azt mindig a fiatalsággal társítom,pedig a szerelem nem lehet korfüggő!!! És semmi sem állhat az útjába,sem bénaság,betegség,sem kor.
Olvastam volna még,mert annyira sok benne a remény! Remény,hogy lehetsz bármilyen,akárhány éves,akár ágyhoz kötött is ,a szerelem neked is jár!
A borító sajnos nagyon nem fogja meg az olvasót,valami más kellett volna,kicsit több!
Értékelésem:
5cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése