2013. február 11., hétfő

Zakály Viktória:Szívritmuszavar


 "Néha nem is tudom,ki vagy te?Valamiféle kósza angyal,akit igen magasról ejtettek le ,hogy minél jobban sérüljön,minél nehezebb legyen neki újra feljutni?Talán azért mentél akkor este is olyan lassan,mert már nehezek voltak a szárnyaid,amiket sokáig kellett a porban húznod még."

 Mindig szívesen olvasom a Magyar szerzők műveit,kor társ irodalmat meg pláne!
A könyv fülszövege egyszerre volt nekem homályos,és érthető.Nagyon kíváncsivá tett a sok apró utalás,felmondat,az pedig végképp döntésre juttatott ,hogy igaz történetet mesél el.

A történet egy könyvesboltban kezdődik, a fiatal tehetséges költő nő első verseskötete jelenik meg,Ő pedig dedikálni indul a könyvesboltba.Ott aztán nemcsak rajongók de az újságírói szakma is képviselteti magát, a bulvár egyik munka társa,furcsa provokatív kérdéseket szegez a lánynak,aki úgy dönt addig úgysem értik meg sötét,komor,szomorú verseit amíg el nem meséli,miből is születtek.
Jó pár évvel korábban, a főiskola végén egy nyári táborban kezdődik a történet,mondhatnánk szokványos,szerelmi történet.Itt már nincs helye a lázadó kamasz hevületnek,de felnőtteknek sem lehetne nevezni még azokat a fiatalokat akik az élet számos területén kezdenek út keresésbe.

A lány és a fiú kerülgeti egymást,átbeszélgetett éjszakák,ölelések történnek,de többről szó sem lehet.A fiút köti valami,valamiféle becsületbeli ügy,hogy akkori kedvesét nem hagyhatja cserben...pedig mindketten érzik,hogy megtalálták a másik felüket.

A lány sokáig vár,ekkor születnek a versek..pár röpke találkozás,mindig csak élesztgeti a lányban a szerelmet ami sosem teljesedhet ki....

Évek telnek el,már felnőttek mikor egy telefon hívás miatt a lány újra ugyan ott tart ahol évekkel korábban,kínlódik egy szerelemért,amiről azt hitte sikerült elfelejtenie.

Furán hangzik,de az ilyen szerelmi történeteket igazabbnak hiszem,mint azokat ahol nem kell küzdeni,ahol minden rózsaszín marad,ahol senki sem követ el hibákat.
Bár a fiú rosszul döntött mégsem hibáztatom,azt hiszem úgy döntött ahogy akkor az érték rendje a lelki ismerete diktálta, a lányra viszont haragudtam,mert ilyenkor olyan szánalmas a bosszú gondolata!!

A fiút rettenetesen sajnáltam,ilyen élet sorsot megismerve,szerintem nincs ember,nő,akiben ne támadna fel a védelmezés,megmentés ösztöne.

"Szerintem mindenkinek van egy életkönyve,ahol a sors rója egymás után a sorokat,és más embereket is beleír a sorsunkba,egy-egy oldalt szentelve nekik.Az én könyvemben még a margóra is a te nevedet írta."

Azt hiszem valamikor mindenki átéli ezt a szerelmet,aztán az illető vagy társa lett egy életre,vagy megmaradt emléknek és az illető a mai napig keresi még csak a hasonlót is.

"El akarta hinni,hogy az élet szép,hogy még nyílnak a nárciszok,születnek még kiscicák,hogy nem kell félni a holnaptól,hogy lesznek még pillangók a gyomrában,melyek egész éjjel szállnak,és csak nappalra fáradnak el teljesen,akkor alszanak majd el,lesz még nyár és lesz még szerelem a világon."

A szerző stílusa,nyelvezete nagyon tetszik,remekül átadta a történetet!!
Nem tudom miért,nekem a borító nem tetszik.


értékelés:
4,9 cseresznye az 5-ből!!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése